Színházi zeneszerzőként évek óta a legkeresettebb alkotók egyike, dallamait mégis elsősorban a Mohácsi testvérek munkáiból ismerheti a közönség. Kovács Mártonnal, a Szakértők zenekar vezetőjével a Fidelio készített interjút. Lapszemle.
A Fidelio cikkéből:
"Aki ismeri Mohácsi Jánost, az tudja, hogy az ő munkafolyamata lényegesen eltér a legtöbb rendezőétől. Nekem a próbák elején felvázolja, hogy milyen irányba szeretné elvinni a darabot, én viszek valami alapot erre, és onnantól kezdve szabad kezet kapok a zene alakításában. Közösen gondolkodunk a zenekarral és a színészekkel, és ha valami nem működik, akkor az egészet újragondoljuk” – fogalmazott Kovács Márton, aki azt is elárulta, melyik áll hozzá a legközelebb az általa felhasznált számos zenei nyelv közül.
Kovács Márton (forrás: fidelio.hu)
"Mivel eredetileg néptáncos voltam, ezért azt mondanám, hogy a népzene az anyanyelvem, amitől aztán időnként szeretek elkalandozni - amiért a zenésztársaim nagyon hálásak szoktak lenni. Azt hiszem már annak idején a táncban is az fogott meg, hogy egy leírhatatlanul széles ritmikai világból merít, hiszen az ember egyszerre dolgozik a kezével és a lábával is. Ugyanezt próbálom a zenébe is átvinni, felborítani a megszokott ritmusképleteket. Kár, hogy soha nem tanultam ütős hangszeren játszani” – számolt be, majd arra is magyarázatot adott, hogy miért szerepel az ...e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY című előadás színlapján koreográfusként.
"Annak idején elvégeztem a Táncművészeti Főiskolát, majd hosszú időn keresztül valahogy ez nem is került elő. Tavaly aztán a Csillagos ég próbáján szólt Mohácsi János, hogy akkor most ide kellene egy kis tánc, és hogy ő ebben rám gondolt" – mondta a zeneszerző.
Kovács Márton a kérdésre, hogy nem hiányzik-e neki egy állandó alkotóműhely, így felelt: "Ez nehéz kérdés, már csak azért is, mert egy műhely nem két nap alatt alakul ki. Vannak biztató kezdeményezések, az Örkény István Színházba most hívtak vissza harmadszorra minket, és úgy látom, hogy Mácsai Pál szereti a munkáinkat. Ugyanakkor az a fajta együttélés, ami például Kaposváron volt, időnként nagyon hiányzik. Valami hasonló indult el a Nemzeti Színházban is, ám mire elkezdtem volna magam otthonosan érezni, hirtelen vége is szakadt annak a történetnek. Egyre nehezebb valódi műhelyeket találni: kicsit olyan, mintha folyamatosan szűkülne a világ körülöttünk” – nyilatkozta Kovács Márton.
Az interjú ide kattintva érhető el.
Forrás: Fidelio
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.