Néhány éve belevetette magát az amerikai filmiparba, aztán sokat játszott Berlinben. Itthon a Stuart Mária főszerepét alakítja, és egy dokumentumdrámát próbál. Hámori Gabrival a Magyar Narancs készített interjút. Lapszemle.
A Magyar Narancs cikkéből:
A kérdésre, megtalálta-e számításait Los Angelesben, így válaszolt Hámori Gabriella: „Szerencsés vagyok, hogy a menedzserem, Brent Travers rám talált. Brent alapvetően producer; ő inkább a szuperprodukciók felé löki az embereit. Olyan castingokra vitt be, ahol jól hangzó szerepekre kerestek színészt, de ezek egyáltalán nem fedték a karakteremet. (…) A független filmes vonalon kevesebbet próbálkoztunk, nagyon nehezen kaptam egyáltalán időpontot. New Yorkban sokat segített egy casting director, akinek az első kérdése az volt, ismerem-e Gothár Pétert. Mondtam, persze, dolgozhattam is vele sokszor. Szeretettel beszélt róla, elmesélte, hogy az első munkája a Tiszta Amerika című film volt, és hogy az alapvető hozzáállását a filmezéshez Gothártól tanulta” – fogalmazott a színésznő, majd beszélt külföldi filmes tapasztalatairól is.
Hámori Gabriellla (fotó: Pályi Zsófia, origo.hu)
„Voltak olyan helyzetek is, amikor arra gyanakodtam, hogy valami tévedésről van szó: Danny Boyle elküldte nekem a Transz teljes forgatókönyvét, majd a Mission: Impossible női főszerepéhez hallgattak meg. Kérdezte is Mácsai Pali, amikor az Örkényben a kezemben volt a forgatókönyv, hogy mit tanulok. Mutattam, hogy ez itt a Tom Cruise szövege, ez meg az enyém. Nagyon röhögtünk. De az mindenesetre sokat jelentett, hogy többször jutottam be castingok második körébe, call backre, a Mission: Impossible esetében is. Tulajdonképpen különösebb hátszél nélkül, nagyobb ügynökség hiányában már ez is szuper” – mesélte Hámori Gabriella.
Berlini színházi munkáiról is beszélt a színésznő: „Márton Dávid rendezőnek köszönhetek egy különleges színházi élményt. Szép előadás és izgalmas munkafolyamat volt tavaly a Macbeth Berlinben, a Volksbühnén. Emlékszem, volt egy nagyon vad jelenete: felszabadító volt nem annak a szelídségnek megfelelni, amit itthon gyakran elvárnak tőlem. Néha zavar, hogy a magyar színház burkolt: a humor is, a tartalom is. Egyre jobban szeretem, ha valami nyers, konkrét és találkozik egy előadáson belül más finomabb minőségekkel” – számolt be a színésznő, aki független színházi munkáiról is nyilatkozott.
Hámori Gabriellla (fotó: Pályi Zsófia, origo.hu)
„A Szputnyik az egyik legjobb hazai független társulat, nagyon sokat nyitott rajtam az a két munka, amit együtt csináltunk. Bodó Viktorra nagyon felnézek, mégsem tudtam abban a pillanatban elköteleződni. Ezek mindig nehéz döntések, megszenvedem őket. De más az utam. (…) Mácsai Pál tíz éve az igazgatóm, ismer, mint a tenyerét. Most, amikor visszajöttem játszani, és kértem, hogy amennyire lehet, hadd legyek szabad, akkor ő Csákányi Esztert említette, a szabadságvágyát, a kíváncsiságát. Ez megérintett, nekem ő példakép. (…) Érdekel a dokumentumszínház is, most Alexis Lathammel és Vajda Milánnal próbálunk a Jurányiban, mert foglalkoztat, hogy milyen más módszerekkel lehet átvinni a gondolatot, hogyan lehet improvizációkból felépíteni egy előadást” – nyilatkozta Hámori Gabi, aki a színházon kívüli terveiről is beszélt.
„Vettem egy kamerát is; a forgatásokon folyton kérdezgetem az operatőröktől, hogy mit miért csinálnak, miért oda rakják a lámpát, flaget, ahová. Egy forgatókönyvet már két éve írok a családom történetének egy szeletéről. Két külföldi producer már azt mondta rá, hogy érdekli őket. De még fejleszteni kell" - fejtette ki a színésznő.
A teljes interjúból kiderül az is, milyen hátráltató tényezőkkel kellett szembenéznie Los Angelesben, hogy mit keresett Argentínában, és az is, hogy mit gondol a magyar színházi szcénáról.
Forrás: magyarnarancs.hu