Kárpátalját idézi meg új műsorával a Magyar Állami Népi Együttes

A magyar színpadi néptáncművészetben először mutatja be a szinte „elfeledett” Kárpátalja néphagyományát Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című  új műsorával a Magyar Állami Népi Együttes november 16-án a Nemzeti Színházban.

Az alkotók ajánlója:

A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. A műsor kaput nyit az elfeledett kárpátaljai régióra; felmutatja mindazt, ami e népek hagyományaiban közös, és mindazt, ami nemzeti sajátosság, a hangsúlyt az azonos gyökerekre helyezi, szemléletesen érzékelteti a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat.

Most, amikor az embertelenség és a háború réme fenyegeti Ukrajnát, még fontosabb megidézni a Kárpát-medencei népek békés egymás mellett élésének évszázados pillanatait a folklór örök nyelvével. A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye. A tükör, amibe jó belenézni.

Fotó. Gorácz József

Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója a premiert beharangozó szerdai budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a magyar táncpalettán az elmúlt évtizedekben még nem született kárpátaljai összefoglaló műsor. A Magyar Állami Népi Együttes most ezt a nagy feladatot vállalta fel. A társulat a maga alaposságával kezdett neki a munkának, amely helyszíni gyűjtésekre is kiterjedt. A műsor azt a bartóki célt szolgálja, amelynek fő vonulata a népek testvérisége, a békés egymás mellett élés és a kultúrák kölcsönös egymásra hatása, felvirágoztatása, cél, hogy minden nemzetiség megtalálja saját arcképét ebben a “kárpátaljai családi fotóban”.

Mihályi Gábor, az együttes művészeti vezetője elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt az ungvári főkonzulátus segítségével jutottak el Kárpátaljára és Nyugat-Ukrajnába, és az ott szerzett élmények, tapasztalatok jelentősen felgyorsították az – előbb-utóbb amúgy is biztosan megvalósításra kerülő – produkció megszületésének folyamatát. A hatalmas közönség előtt tartott, óriási sikerű előadások bebizonyították, hogy a folklór közvetítésének az a formája, amely az együttest és a magyar színpadi néptáncokat jellemzi, utat talál a szívekhez.

Fotó: Bege Nóra, hagyomanyokhaza.hu

Mihályi Gábor a produkció inspirációs forrásaként említette továbbá, hogy, míg az Erdély, Felvidék és a Magyarország területén élő táncokat és zenéket már “ízzé-porrá” koreografálták, addig Kárpátalja esetében “hiányérzetünk” támad. A magyar, román, ruszin, zsidó zenéket és táncokat felvonultató produkcióval nem egy élő skanzent, egy mozgó múzeumot kívántak létrehozni az alkotók, hanem azt akarták bizonyítani, hogy ez a hagyomány a mai embert is képes megszólítani.

Egy szűkebb alkotói csoport júniusban gyűjtőúton járt Kárpátalján. Az utazás célja a tudományos anyaggyűjtés mellett az érzelmi és szellemi feltöltődés volt. A Tisza, a hegyek vonulatai, a munkácsi vár, a viski református templom vagy az öt-hatszáz éves ruszin fatemplomok mind nagyban inspirálták az alkotókat, mégis a legfontosabb az ember volt. Az ember, aki énekel, táncol, muzsikál, a természet ritmusában éli az életét, és akinek minden mozdulatában ott rejtőzik a tudás, szavaiban a parasztemberekre jellemző örök bölcsesség.

– Az ilyen műfajú előadások esetében nem elégséges „csak” megtanulni a zenéket, a táncokat, megtalálni a legszebb viseleteket, felkutatni a szokásokat, hanem meg kell ismerni az embert, azt a világot, amelyben a hagyomány megteremtődött és létezett – avatott be az előadást megelőző terepmunkába és anyaggyűjtésbe Mihályi Gábor.

A kárpátaljai születésű Pál István Szalonna, az együttes zenekarának prímása, a még készülőben lévő produkció zeneszerzője kiemelte, hogy a zeneileg és táncilag is színes és sokfelé ágazó előadás egyetlen egy dologról szó: a kárpátaljai közösség megtartó erejéről és békés együttéléséről.

"Minden kultúra a saját lelkét őrzi és éli kicsiben, de benne van sejtjeiben az egyetemes emberi kultúrához való tartozás öröksége is. Ennek az örökségnek a része az elfogadás, az összefogás, az együtt élő népek viszonyának egymás mellé rendelése. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától” – vallja a prímás Pilinszky János szavaival.

A november 16-i premiert követően az előadást a Hagyományok Házában nézhetik meg az érdeklődők, a produkciót nem csupán Magyarországon, hanem kárpátaljai területeken is be fogják tudni mutatni.

Forrás: Magyar Állami Népi Együttes