Zoltán újratemetve - Egy kettévágott falu története a Nemzetiben

Zelei Miklós Zoltán újratemetve című darabját tűzi műsorára a Nemzeti Színház november 17-én.

Vidnyánszky Attila rendezésében, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal és a Zsámbéki Színházi Bázissal közös produkció készül. A bemutató előtt az előadáshoz kapcsolódva beszélgetést rendeznek, valamint fotókiállítás is nyílik A kettézárt falu címmel.

A Nemzeti Színház ajánlója:

Rómeó és Júlia a vasfüggöny két oldalán: egy beteljesületlen, tragikus szerelem groteszk története két felvonásban a Szovjetunió nyugati határán a II. világháború végén és a birodalom fennállásának utolsó nagy telén; majd felbomlása után, midőn Kelet vasfüggönyéből Nyugat aranyfüggönye lesz.

A Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében járunk: a szovjet – csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán–szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán. Szereplői: a rokonság az ikerfaluból, a távol-északi fölszabadult fogolytáborból és Amerikából, valamint szovjet határőrök és hivatalosságok...

Fotó: Rusznyák Csaba, gyulaihirlap.hu

Az elhunyt szovjet állampolgárságú magyart, Zoltán Zoltánovics Zoltán kiváló borjúgondozót végakaratának megfelelően családja a határ túloldalán, Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a gulágra vitték. A temetési menet számára nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják (!), s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül… Hogy hogyan nem és miért nem, azt mutatja meg a fekete humorban bővelkedő, az elmulasztott lehetőségekre is rámutató groteszk játék.

A darab szerzője, Zelei Miklós 1994 óta kutatja Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét (amit meg is írt A kettézárt falu című kötetben). Az ikerfalu a magyar királyság szerves része volt 1920-ig, ekkor Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntés után újra Magyarországhoz tartozott. A második világháborút követően, amikor a Szovjetunió nyugatra tolta határait s bekebelezte Kárpátalját, az ikerfalu kisszelmenci része a Szovjetuniónak, Nagyszelmenc újra Csehszlovákiának jutott, a határt pedig a falu főutcáján húzták meg. A szerzőnek is jelentős szerepe volt abban, hogy a kettézárt falu ügye nemzetközi visszhangot kapott, és Szelmenc főutcáján végül elbontották a még a rendszerváltás után is álló vasfüggönyt, és 2005. december 23-án megnyitották a határátkelőt.

A Zoltán újratemetve című tragigroteszkben Zelei Miklós az idestova húsz éve folyó különös határkutatás tapasztalatait összegzi. Egzisztencializmusa – „Azért vagyunk a világon, hogy otthon is idegenben legyünk benne” – a humanizmust ébreszti föl bennünk. Ennek köszönhetően a darab a sajátosan magyar problémát az emberi egyetemesség világába emeli.

Az előadás különlegessége és egyben hitelének záloga, hogy olyan társulat – a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház – előadásában látható majd a Nemzetiben, amelynek tagjai a darabbeli határhelyzetet mindennapjaik részeként élik meg.

Zelei Miklós az MTI-nek nyilatkozott:

Zelei Miklós elmondta: az előadás kísérőprogramjaként fotókiállítást rendeznek barátja, Heltai Csaba, a National Geographic magyarországi kiadásának művészeti vezetője, tipográfus, fotós képeiből, aki a kezdetektől fogva gyakran vele tartott és a szelmenci határt mindkét oldalról fotózta. Az író kiemelte: Heltai Csaba végigfotózta, ahogy az ukrán katonák bontják a szelmenci vasfüggönyt 2005 augusztusában.

"A képanyag nemcsak azt az örömteli eseményt mutatja meg, hogy a vasfüggöny végre eltűnt, hanem azt is, hogy mekkora a történelmi késedelem itt Közép-Európa keleti fertályán" - mondta, hozzátéve, hogy a magyar-osztrák határon a rendszerváltás idején bontották a vasfüggönyt, tőlünk keletebbre azonban nem. A Szovjetunió szétesett, Csehszlovákia szétvált, de Sztálin vasfüggönye megmaradt és még több mint egy évtizedig ott állt.

Hozzá tette: a színházban 10-12 fotó bemutatására van lehetőség, ám ennyi képben sok mindent el lehet mondani egy történetről. A tárlat 3-4 hétig látható. A szerző a történetet a 2000-ben megjelent A kettézárt falu című dokumentumregényében írta meg és részt vett a kilencvenes évek végén a határ megnyitásáért indult polgárjogi mozgalomban. Az ügy egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, a határátkelő 2005 végén meg is nyílt.

Zelei Miklós elmondta: az előadás előtt olyan vendégekkel tartanak beszélgetést, akik ismerik a történetet. A meghívottak között van Heltai Csaba mellett Jevcsák Károly nagyszelmenci önkormányzati képviselő, Tóth István történész, nyugalmazott főkonzul, Veres Péter kisszelmenci gazdálkodó és Vidnyánszky Attila. A beszélgetést A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója moderálja.

A színdarab a II. világháború végén egy lakodalommal indul, amelyről a vőlegényt a Gulágra viszik, így a pár nem tud egybekelni. Míg a fiú távol van, a menyasszony meghal. A rendszerváltás idején folytatódik a történet: a fiú agglegényként öregszik meg, utolsó kívánsága, hogy egykori menyasszonya mellé temessék a határ másik oldalán, ám ez sem sikerül.

Szétfűrészelt székelykapu Szelmencen, az egykori határátkelő helyén (fotó. karpataljalap.net)

Az előadás főszerepeiben Rácz József és Tarpai Viktória látható, a díszlet és a jelmez Alekszandr Belozub munkája. A darabot eddig két nyáron, szabadtéren játszották: 2013 júliusában mutatták be először a Zsámbéki Színházi Bázison, a múlt nyáron pedig a Gyulai Várszínház tűzte műsorra. Zelei Miklós elmondta: a Nemzeti Színházbeli premiert követően november 21-én Beregszászon mutatják be a darabot.

Arról beszélt, hogy az a háborús borzalom, ami Kelet-Ukrajnában történik, Nyugat-Ukrajnában kisebb mértékben érződik: menekültek jönnek, katonának is jelentkeznek, elvisznek fiatal embereket. Hozzátette: a zsámbéki bemutató idején, tavaly nyáron még nem gondoltak arra, hogy megidézik a valóságot azzal, hogy a rakétabázisra vitte Vidnyánszky Attila a darabot. "A dolgok ott szorosabb időhatárokon belül ismétlődnek, úgy látszik" - mondta, hozzátéve: érdekli, mennyire kap más hangsúlyokat most a történet. Kiemelte: a hangsúlyeltolódás a beregszászi előadáson lesz igazán érzékelhető.

Az író szerint a darab ottani bemutatóját ahhoz az évfordulóhoz kapcsolódva tartják, hogy 1944 novemberében kezdték el a Gulágra vinni a magyar férfiakat. A tragikus esemény 70. évfordulóján emlékkonferenciát is rendeznek. "Ezek csupa olyan dolgok, amelyekről évtizedeken át nemhogy nem tanulhattunk az iskolában, de el is voltunk zárva ezektől az információktól" - mondta, kiemelve, hogy maga Kisszelmenc nem is volt rajta a szovjet térképeken, mert a falu létezését is eltitkolták.

"Azt várom a beszélgetésektől, az előadástól és saját magamtól is, hogy visszaírjuk ezeket a történeteket a kultúránkba és színvonalas, öniróniától sem mentes művekben mondjuk el magunknak és a világnak a történelmi sorsfordulóinkat" - fogalmazott, hozzátéve: céljuk, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltsék. "Amíg Kárpátalján lesznek magyarok olyan számban, hogy kulturális tényezőnek is számítanak - és remélem, hogy ez mindig így lesz -, addig ezt a darabot, azt hiszem, játszani fogják, mert olyan történetet mond el, amelynek nincs túl nagy irodalma, színházban, filmen nem igazán jelent még meg" - mondta.

A szerző elmondta: a Zoltán újratemetve az első műve, amelyet egy színház műsorra tűz. A darab nem a dokumentumregény adaptációja, néhány meglévő motívumot felhasználva az alaphelyzetre új történetet írt. Kiemelte: a színházi előadás által a történet több emberhez eljuthat és miután a darabban a valós szituációra egy fikció épül, az egyedi történetet közös történetté tudta emelni. "Az a mániám, hogy folyamatosan a felszínen tartom ezt a témát" - fogalmazott Zelei Miklós.

Forrás: MTI