November 28-án mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban Verdi Rigolettóját Szőcs Artur rendezésében. Az előadás főbb szerepeiben László Boldizsár, Kolonits Klára és Rácz István lesz látható.
Ajánló a darab elé:
Nincs is szebb, mint a hatalom mindent megrontó erejéről írni, aztán fogócskázni a cenzúrával. Victor Hugo 1832-ben írott, A király mulat című drámája alaposan nekiment a kora politikai rendszerének - főszereplője, a púpos Triboulet ugyanis valódi figura, XII. Lajos és I. Ferenc udvari bolondja volt. Ennek megfelelően egy miniszteri rendelet jó ötven évre tilalmi listára helyezte a darabot. Még bőven tiltott volt tehát, amikor 1851-ben Verdi elhatározta, hogy operát ír belőle. Velence katonai kormányzója gyalázatosnak találta egy szexmániás, embertelen uralkodó, egy bérgyilkos, egy prostituált és egy visszataszító, torz udvari bolond szerepeltetését - és az operát előre betiltotta. Hogy egy kétszeresen betiltott történetből mégis megszülethetett a mű, az Verdi kompromisszumkészségének volt köszönhető. A direkt politikai utalásoktól megvált (Triboulet-ból Rigoletto lett, a léha királyból mantuai herceg), de a történet kormányzó által kifogásolt erkölcsi vonatkozásaiból nem engedett. S ez a Rigolettot Verdi legsötétebb, leghátborzongatóbb és leggyönyörűbb operájává tette.
László Boldizsár a herceg szerepéről:
"A herceg nem feltétlenül rossz. Ő csak teszi a dolgát. A történések a hercegtől függetlenek, hiszen tulajdonképpen egy átok teljesül be. A herceg abban bűnös, hogy amikor a lányról kiderül, hogy Rigoletto lánya, nem vállalja föl, nem küzd a szerelméért nyíltan, hanem elmismásolja, és elmegy Maddalénához. (...) Nekem az jelenti a kihívást, hogy a feleségem, Nánási Helga is játszik az operában mint Gilda, és amikor összekerülök vele az előadásban, akkor nekem már másról szól a mű. De vagyunk azért annyira profik, hogy ezt a helyzetet kezeljük. Én abban a pillanatban nem a feleségemet látom magam előtt, hanem az aktuális Gildát. Maga a szerep egyébként nem okoz nekem nehézséget, mert jó időben talált meg." - mondta az énekes.
Szőcs Artur (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)
Interjú Szőcs Artur rendezővel és Boros Lőrint díszlettervezővel:
Korábban rendeztél már operát? Milyen a viszonyod a műfajjal?
Sz. A.: Rendezőhallgató koromban jelentkeztem az Operába asszisztensnek. Akkor kezdődött az opera iránt érzett szerelem, amikor Marton László rendező mellett a Varázsfuvolában én voltam az első asszisztens. Kellett két-három nap, míg belerázódtam a munkába, mert addig csak hallgattam és élveztem a zenét. Ekkor fertőződtem meg az opera műfajával. Aztán tavaly jött egy fölkérés, hogy Verdi Luisa Miller című operáját vigyem színre. Ez az előadás a Kolozsvári Magyar Opera és a Budapesti Operaház közös előadása volt. Két helyen próbáltunk, és játszottuk az előadást.
Most Miskolcon Verdi Rigolettóját rendezed. Miért pont ezt az operát választottad?
Sz. A.: Tulajdonképpen nem is a Rigolettot választottam, hanem Verdit. A Luisa Miller után úgy éreztem, hogy kezdem érteni őt, kezdem ennek a zeneszerzőnek érteni a lelkét. Tehát amikor a felkérés megtörtént, akkor én csak abban voltam biztos, hogy egy Verdi-operához szeretnék nyúlni, csak később egyeztünk meg abban a színház vezetőségével, hogy az ő operái közül a Rigolettot fogom megrendezni. Verdit és a Rigoletto zenéjét annyira közel érzem magamhoz, hogy az a benyomásom, minden bennem fölmerülő ötlet, rendezői koncepció szervesen illeszkedik a zene által közvetített gondolatok egységébe. Az eredeti példányhoz képest persze próbálom valamennyire újraértelmezni az operát, de ha a próbafolyamat során kiderül, hogy erőszakot követünk el az eredeti művön, akkor ezt nem fogjuk megtenni. Nagy bennem a műfaj iránti tisztelet, de nem félek tőle.
Boros Lőrinccel már régóta dolgoztok együtt, Miskolcon már több díszletet is tervezett az előadásaidhoz, például a most futó Az eltört korsó előadáshoz is. Mióta tart a közös munka, hogyan dolgoztok együtt?
B.L.: Körülbelül három éve kezdődött a közös munka. Megtaláltuk annak a módját, hogy hogyan tudjunk mindketten szabadok maradni a munkafolyamaton belül, és mégis tökéletesen együtt dolgozni. A Rigoletto díszlete sem a görcsös akarásból született, hanem több hónap alatt alakult ki a végleges terv. Ez jó, mert így közös alkotásnak nevezhető.
Milyen díszlet született az előadáshoz?
B. L.: Egy absztrakt tér, ami nem minden előadásnál működik, de a Rigoletto esetében releváns egy ilyen elvont tér használata, hiszen ez egy olyan mű, ami önmagában is tele van szimbólumokkal. Valójában egy sűrített életről szól, az eleve elrendeltségről, egy beteljesülő átokról. A díszlet kihasználja a nagyszínpad adottságait, használja a belső forgót és a külső gyűrűt is, ezek együtt és egymással ellentétesen is tudnak forogni, akár különböző sebességgel is. Ezen kívül használjuk a felújított emelőt is, a színpad ennek segítségével lesz megdöntve a nézőtér felé. A tér egy olyan szimbolikus tér, ami egyszerre idézi meg egy templom, egy malom ésegy őrlőszerkezet formáját. Így nagyon sokféleképpen tudjuk használni. A felvonások alatt egy szűk tér, és egy hatalmas, tágas tér, a palota váltakozva jelenik meg. A forgószínpaddal ezt a változást meg tudjuk jeleníteni. A díszlet három hónap alatt nyerte el végső formáját, ez alatt az idő alatt született két makett is, úgyhogy minden apró részletnek oda került, ahol lennie kell.
Szimbolikus térbe helyezed az előadást. A karaktereket is másképp értelmezed? Milyen Rigoletto a te értelmezésedben?
Sz. A.: Én abból indultam ki, hogy ha egy ember húsz, harminc évig képes otthon bezárva tartani a lányát, akkor ott valami nincs rendben. A mi Gildánk, Rigoletto lánya a történet szerint éppen elérte a lázadó korát, elege van a bezártságból, és ezért szökik meg az első férfival, akivel találkozik. Az ő esetében ez a férfi a Mantovai herceg. Bízom a miskolci nézőkben, a nyitottságukban, és abban, hogy a letisztult díszletben jól érvényesül majd az értelemzésem.
Rigoletto (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)
Giuseppe Verdi:
RIGOLETTO
három felvonásos opera
Fordította: Blumm Tamás
Victor Hugo Le roi s’amuse c. színdarabja alapján írta Francesco Maria Piave
Mantovai herceg LÁSZLÓ BOLDIZSÁR
SZEREKOVÁN JÁNOS
Rigoletto, a herceg udvari bolondja BALLA SÁNDOR
LABORFALVI SOÓS BÉLA
Gilda, Rigoletto lánya KOLONITS KLÁRA Liszt-díjas,
NÁNÁSI HELGA
KOVÁCS ÉVA
Sparafucile, bandita RÁCZ ISTVÁN Liszt-díjas
KELEMEN DÁNIEL
Maddalena, Sparafucile nővére BÓDI MARIANN
VERES ORSOLYA
Giovanna, Gilda bizalmasa SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Monterone gróf KINCSES KÁROLY
Marullo, egy nemes KOLOZSI BALÁZS
Matteo Borsa, udvaronc BÖJTE SÁNDOR
Ceprano gróf UDVARHELYI PÉTER
Ceprano grófné BARANYAI ANETT
Egy bírósági szolga TÖTÖS ROLAND
A grófné apródja ÁDÁM ZSUZSANNA
Udvaroncok, hölgyek, apródok, alabárdosok
a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és balett kara,
valamint a Debreceni Csokonai Színház férfikara
Közreműködik
Díszlettervező: BOROS LŐRINC
Jelmeztervező: SZAKÁCS GYÖRGYI Jászai-díjas, Kossuth-díjas
Zenei vezető: CSER ÁDÁM
Koreográfus: DUDA ÉVA
Fénytervező: VIDA ZOLTÁN
Karvezető: REGŐS ZSOLT
Debreceni Csokonai Színház karvezetője: GYÜLVÉSZI PÉTER
Korrepetitor: RÁKAI ANDRÁS
Koreográfus asszisztens: FŰZI ATTILA
Ügyelő: SIPOS RICHÁRD
Súgó: REITER KRISZTINA
Rendezőasszisztens: HADHÁZI ILDIKÓ
Vezényel:
CSER ÁDÁM / PHILIPPE DE CHALENDAR
Rendező:
SZŐCS ARTUR
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház, Észak-Magyarország