A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház november 21-én mutatja be Hamvai Kornél Sztálinváros (a kultúrház avatója) című bohózatát Tóth József rendezésében.
A Bartók Kamaraszínház ajánlója:
1953 hideg, havas téli estéjén, a két éve épülő város még mindig felállványozott házai között könnyű elsüllyedni a sárban; hol rendőrségi, hol mentősziréna nyomja el a Vasmű hangjait. Sztálinvárosban mégis mindenki a kultúrház megnyitójára készül. A gálaesten a kor ünnepelt művésznője is fellép. Rákosi elvtárs önmagáról mintázott szobrot küld ajándékba. A helyi vezetők koccintásra gyülekeznek, de a szobrot és a művésznőt elnyeli a föld. Rémült hajsza indul a menthető megmentésére. Klasszikus bohózat egy korról, amikor mindenki résen van, de hiába.
Hamvai Kornél befejezetlen történelmi trilógiája, (Sztálinváros, Szigliget, Savoy) az ötvenes évek eseményeit, kulturális örökségét, annak mára már folklorizálódott rendjét ironikusan szemléltetve teszi a színpadi mű dramatikus alapjának. Hamvai egyfelől a francia bohózat helyzet- és jellemkomikumán haladva építi fel művét, másfelől a Molnár Ferenc-i hagyományokhoz, az úgynevezett „jólmegcsinált” darabok írástechnikájához fordul, hogy a szocialista realista korstílust a komédia műfajával ötvözze.
A Sztálinváros, és a trilógia eddig elkészült és játszott műve, a Szigliget közege nem véletlenül a kultúra egy-egy szimbolikus helyszíne. Az előbbi esetében a kultúrház, az utóbbinál az alkotóház a dráma helyszíne, a drámai idő kezelése is tipikus, hiszen egy estére, pár órára koncentrálódik. A művekben szereplő személyek is egy-egy domináns társadalmi osztály tagja (kultúrház-igazgató, tanácselnök, párttitkár, híres színésznő, lesüllyedt báró). A bohózat ugyanakkor nem akar az ábrázolt korról és közegről szólni, hiszen bármikor játszódhatna. A fikció és a valóság elemei úgy keverednek a bohózati elemekkel, hogy közben a mű mégis komoly, társadalmi mondanivalót hordoz.
Interjúrészlet a Sztálinváros jelmeztervezőjével, Kiss Julcsival:
(...)
- Mi volt az első reakciója, amikor felkínálták ezt a lehetőséget?
- Hogy igen! Mivel most is sokat dolgozunk együtt a Vádli Alkalmi Színházi Társulásban Tóth Jocóval, tudtam, hogy a Sztálinvárosról van szó, de nem lepődtem meg.
- Ahhoz fiatal, hogy jól ismerje az ötvenes éveket...
- Fiatalnak tűnök, de valóban nem éltem akkor még. Nyilván, valami fogalmam volt, mivel mindjárt negyven éves vagyok, így annyira nem áll távol tőlem az a világ. Elkezdtem kutakodni, hogy mi is volt akkor. Persze az építészete, meg sok minden gyerekkoromból bennem él, hiszen ennek a maradékában nőttem fel.
- Készíteni kell a jelmezeket, vagy még fellelhetőek ilyen ruhadarabok?
- Most beszéltünk erről a színészekkel is. Igen, még fellelhetőek. Kimegyek az Ecseri piacra, és olyan helyekre, ahol tudom, hogy régi ruhákat is árulnak. Hagyatékból visszamaradt ruhám is van nagyon sok. Járom az olyan a helyeket, ahol ezeket fel tudom lelni. Többnyire onnan fogom beszerezni, csak azt fogjuk varratni, amit nem találok meg, vagy nagyon alkatra kell szabni. Egyébként szerintem az tenne jót az előadásnak, ha eredeti darabok kerülnének a színpadra.
- A rendezőnek volt valami kifejezett kívánsága, vagy teljesen szabad kezet adott?
- Tulajdonképpen szabad kezet adott. Annyiban állapodtunk meg, hogy semmi extrát nem fogunk rápakolni, megpróbáljuk azt a fajta szürkeséget, ami a kor jellemzője volt, azt megtartani. Megpróbálunk teljesen korhűek maradni. Igazából nagyon pici finomságokat bele lehet csalni, de semmi kitaláltat nem akarunk ráhúzni. A díszletben is szeretné tartani maximálisan a korhűséget. Szerintem az előadással nem egy bábszínházat akar csinálni - ezzel nem megbántva a bábszínházat -, hanem inkább a fintorát fogja kihozni. Nem emeljük el, hanem megtartjuk ebben a borzalmas félelemben, a domináló szürkében és barnában. (...) Forrás: Dunaújvárosi Hírlap
Képek az előadásból:
Fotók: Mudra László - Bartók Kamaraszínház
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Hamvai Kornél
SZTÁLINVÁROS
a kultúrház avatója
bohózat 2 részben
Sütő Miklós, kultúrházigazgató Gulyás Hermann Sándor
Sütőné Manci, igazgatóné Páder Petra
Sulyok Ferenc, pártitkár Quintus Konrád
Remete Gyula, tanácselnök Kiss Attila
Gaál Alíz, színművésznő Vándor Éva
Pippolo Luigi, riporter Gasparik Gábor
Czeglédy Flórián, portás Jakab Csaba
Vagács Júlia, állatorvos Polgár Lilla
Szabó Vera, ÁVH-főhadnagy Polgár Lilla
Bellácska Tőkés Nikoletta
Ügyelő Fritz Attila
Bödör, fotós Suplicz Mihály
Rendőr Dubai Péter
Mentős Fritz Attila
Közreműködnek a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes táncosai:
Szabó Dorka, Suplicz Mimi Luca, Franyó Ivett, Mérei Jázmin Pálma
Molnár Zsófi, Breznyán Virág, Juhász Adorján, Majdán Máté
Lukács-Soós Ádám Soma, Urbán Soma,Turóczi Balázs, Bajusz Balázs
Tér: Tóth József
Jelmez: Kiss Julcsi
A rendező munkatársai: Farkas Erik, Dubai Péter
Rendező: Tóth József
Köszönet a dunaújvárosi Intercisa Múzeumnak, az előadás létrejöttéhez nyújtott
segítségéért.
Bemutató:
2014. november 21.
Bartók Kamaraszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.