"Mi juttatjuk be a faleveleket"

Október utolsó napján mutatta be a Szputnyik Hajózási Társaság akezdetvége című előadást, melynek alapanyaga Sean O’Casey színdarabja volt. A két rendezőasszisztenssel, Budavári Rékával és Sápi Dalmával olvashatnak interjút a dolgos háttérmunkáról.

Röviden a darabról:

Sean O’Casey A kezdet vége című darabját 1937-ben írta, korának legremekebb színpadi gegjeit, helyzeteit mintegy hadrendben felvonultatva a darab elejétől a végéig. A Szputnyik műhelymunkájának célja ezeket a színpadi hagyományokat, alaphelyzeteket megérteni, majd korunk ízléséhez, humorához közelebb hozni, így újragondolva az ismert klisék, illetve az ezt felülíró abszurd hatásmechanizmusát. A történet szerint a ház urának egy estéje van, hogy rendet tegyen otthon, mielőtt hazaér a feleség. Az idő repül, a haver átjön, a munka vége távolodni, az apokalipszis közeledni látszik. Pánik hatására az ésszerűség misztikummá, a misztikum ésszerűvé válik.

Interjú Budavári Rékával és Sápi Dalmával 

Mi a feladatotok akezdetvégében?

Sápi Dalma: Én asszisztensként kísértem végig a folyamatot, ott voltam az összes próbán, segítettem, ahol tudtam. Az előadások alatt pedig a színfalak mögött vagyok, Rékával.

Budavári Réka: Nekem a kezdetévégében az a feladatom, hogy az előadás alatt kellékezzek, előtte beálljak és utána elbontsunk a Dalmával.

Ezek szerint Te nem vettél részt a próbafolyamatban?

Budavári Réka: Nem, én ekkor a Katona József Színházban dolgoztam. Amikor ott megtartottuk a bemutatót, csatlakoztam a Szputnyik-produkcióhoz. Akkorra már csak annyi dolgom maradt, hogy előkerítsem a még hiányzó kellékeket, és segítsek, hogy minden flottul menjen a premierig. De egyébként ezután Kovács D. Dani évadom lesz. akezdetvége volt az első munkám vele a Szputnyikban, ugyanitt folytatjuk a Baal-lal, majd a Heilbronni Katicával, ezután jön a Katonába, ahol egy olyan előadást fog rendezni, ami a próbafolyamat alatt áll majd össze sci-fi és fantasy történetekből. 

A kezdet vége egy létező színdarab. A Szputnyik által közölt cím azonban mintha azt sugallná, hogy ez az előadás más, mint az O’Casey-bohózat. 

Budavári Réka: A szöveg folyamatosan változott a nyolc hét alatt. Rengeteg ötlet volt, hogyan lehetne feldúsítani, kibővíteni az eredeti darabot, illetve többször visszahozni a női karakter(eke)t. Voltak kényszerű változtatások is: Pető Kata balesete miatt például át kellett alakítani pár dolgot a hajrában.

Fotó: Dömölky Dániel

És hogy zajlottak a próbák? Részenként haladtatok, mindig meg-megállva? Rögzítették a színészek a jeleneteket? Másnap visszatértek rájuk? Aprólékosan kidolgoztak egy-egy helyzetet?

Budavári Réka: Mikor mire volt szükség. Az első héten sokat beszélgettünk. Mivel rövid a darab, sokszor lementünk egyben. És vannak aprólékosan kidolgozott, rengetegszer próbált részek, mint például a mosogatás.

Hogyan kerültek be a kellékek és a bútorok a díszletbe?

Sápi Dalma: A Szputnyik próbatermében kezdtük a munkát, fal- és bútorjelzésekkel. A következő lépcsőfok az volt, amikor beraktuk a dobogókat, így már voltak szintek. Aztán megjöttek a végleges bútorok, majd a kész díszlet, amit Horváth Jenny tervezett. A kellékek folyamatosan kerültek be a próbák igényei szerint. Sok jelzés volt eleinte, de idővel mindent beszereztünk.

Hány kellék van a darabban?

Budavári Réka: Ha nem vesszük számba egyenként a faleveleket, amiket Tóth Péter, a Szputnyik ügyvezetője és anyukája gyűjtött össze nekünk, a kiskanalakat és a pingponglabdákat, 50 és 100 között van a kellékek száma.

Milyen kellékek ezek?

Budavári Réka: Nagyon sok tányér, pohár, ezeknek az egyik része törik, másik része nem törik, van könyv, pontosabban preparált könyv, borotva, borotva pamacs, lavor, képkeret, krumplik, művér, rezsó, sajtreszelő, evőeszközök, kalapács, törölköző, bakelit lemezek, lemezjátszó, pinponglabdák, növény, locsolókanna, macska, üst, képek, lófej, porszívó… fejből most ennyi jut eszembe. Sok.

Fotó: Dömölky Dániel

És a pingponglabdák? Mintha minden Szputnyik-előadásban lenne. Vagy rosszul emlékszem?

Budavári Réka: A pingponglabda azért került be, mert tetszett a Daninak a hangja, először volt egy, aztán néhány, és most nem tudom, hol tartunk…

Sápi Dalma: Kétszáz van.

Ennyi kellékből adódóan lehetnek hibalehetőségek az előadásban?

Sápi Dalma: A színházi világban úgy van, hogy a színésznek a saját kellékeit ellenőriznie kell. Végig kell nekik is nézni, hogy megvan-e mindenük, ami majd az előadáshoz szükséges számukra. Igazából hibázhatnánk úgy, hogy nem rakunk be valamit, de szerintem mindent rendben bekészítünk. A színész felelőssége, hogy meg legyen mindene, hiszen az ő munkájának a része.

Mekkora helyen mozogtok?

Budavári Réka: Fogalmunk sincs. Ezt az ember nem is figyeli. Egy keskeny sávban, de elférünk.

És mi történik pontosan hátul? Nézőként azt érzékelem, hogy szinte szereplői vagytok a darabnak, ráadásul nagyon fontos, hogy minden a megfelelő időben történjen meg.

Sápi Dalma: Például mi juttatjuk be a faleveleket vagy a flittereket az ablakon át, mi lógatjuk be a kandallón át a lófejet és a képeket.

Budavári Réka: Volt egy előadás, ahol a kandalló pereme akadályozta a képek mozgását, így nem is sikerült olyan jól az a poén.

Fotó: Dömölky Dániel

Hány percenként van dolgotok?

Sápi Dalma: Gyakorlatilag folyamatosan. Mindig készülünk a következő feladatra, vagy éppen helyzetben vagyunk. Nincs megállás.

Van olyan ötlet, amit nem tudtatok megvalósítani?

Budavári Réka: Pirotechnikázni nem lehetett, mert nincs körülöttünk olyan ember, aki ilyen végzettséggel rendelkezik, így az nem valósulhatott meg, hogy a macskát felgyújtsák nyílt színen és utána kirugdossák a színpadról. De a Jurányiban a ház szabályai szerint egyébként is tilos a pirotechnika. Ez az álom nem valósult meg, de a többi igen.

Egyébként csak ketten vagytok hátul?

Budavári Réka: Legnagyobb részt igen. Egyszer Hajduk Karcsi kijön és betol egy falat, valamint az előadás legvégén jön még két fiú segíteni nekünk.

Kata mit csinál hátul?

Budavári Réka: Szinte végig öltözködik. Az ideje nagy részét ezzel tölti. És természetesen ő mozgatja hátulról a macskát.

Élvezitek ezt a helyzetet, vagy szakad rólatok a víz?

Sápi Dalma: Szakad rólunk a víz, de élvezzük.

Budavári Réka: Én szeretek hátul lenni egy darabban, úgyhogy én élvezem. Persze sok, de tényleg élvezhető.

Fotó: Dömölky Dániel

Budavári Réka idén igazolt a Szputnyikhoz. Emellett alkalmazottja a Katona József Színháznak, szintén asszisztensként. Bodó Viktor, a Szputnyik Társulat vezetője hívta. Mellesleg a találkozónkra egy kis grillcsirkével érkezett, amibe időnként belecsipegetett, mert szokás szerint még nem evett.

Sápi Dalma jelenleg a Szputnyik hospitánsa, Réka mellett dolgozik. Réka hívta. Gyakornoki éve után szeretne a színház közelében maradni. Akár asszisztensként. Jelenleg az áprilisban leadandó szakdolgozatán dolgozik , amit egy német kortárs drámaírónőről ír.

A Kovács D. Dániel rendezővel készült interjú itt olvasható.

Az interjút Fodor Krisztina készítette.

Fotók: Dömölky Dániel