Bagossy László: "Az értő nézőnek fáj..."

A színikritikusok szavazatai alapján a legjobb rendezés díját kapta az Örkény Színházban rendezett Hamletért. Bagossy Lászlót kérdezte a Revizor.

A megállapításra, miszerint a Hamletet olyan direkt közegbe helyezte, egy stadionba, ahol nehéz másra gondolni, mint aktuálpolitikára, a rendező úgy reagál: “Az volt a szándékom, hogy az előadásban legyenek olyan pillanatok, amikor ez fontos, máskor meg felejtődjön el. A Hamletből nincs értelme szimplán politikai előadást csinálni. Akinek nincs máshoz szeme, az persze úgyis csak a politikát fogja látni benne”.

fotó: 168 óra

“Nem csak a kulturális élet, hanem az egész társadalmunk át van politizálva” – teszi hozzá Bagossy, aki szerint a kérdés az, hogy a színház képes-e a politikáról évszázadokon átívelő érvényességgel beszélni, vagy valóban kampányszínházzá egyszerűsödik. “Az utóbbi vád egy művész számára a lehető legkellemetlenebb, mert a művészet lényegét kérdőjelezi meg: vágyat a világ gazdagságának, komplikáltságának és abszurditásának a megragadására. Különös, hogy éppen a legtehetségesebb színházcsinálóink előadásait bélyegezte kampányszínháznak a politika által vezérelt sajtó, és a „remény színházának” primitív és plakátszerű alkotásainak kapcsán ez soha fel nem merült. Az értő nézőnek, akinek a látását nem homályosították el az együgyű politikai jelszavak, fáj, ha a színházat politikai célokra használják” – fogalmazott a rendező.

Korábban úgy fogalmazott, színházi gyerek lévén minden íze tiltakozott a pálya ellen. Utólag mégis fatálisnak tűnik a döntés, hogy felvételizett rendező szakra – véli Bagossy László, aki ennek ellenére leszögezi, a kezdeti időszakban tökéletesen alkalmatlan volt. “Ha nagy ritkán önelégültséget érzek, az kizárólag a tanulásra való képességemre vonatkozik. Meg kellett küzdenem ezért a pályáért. (…) Az a helyzet, hogy együtt sokkal okosabbak vagyunk, mint egyedül. Akkor vagyok jó rendező, ha pontosan meg tudom adni a kereteket, jól ki tudom válogatni a legjobb ötleteket, egyáltalán, inspirálni tudom a társaimat, hogy gondolkodjanak, ha kell, a saját dominanciám rovására is. Az nekem nem megy, hogy otthon előre megrajzolok egy színpadi partitúrát, aztán azt betanítom” – fejtette ki a rendező.

“A tapasztalat nagyon fontos, nem csak embertípusokat, hanem a gyakran visszaköszönő típusproblémákat is meg kell tanulni. Hiszti, félelem, önzés, rezignáltság, lustaság, örökös elkésések egyfelől, másfelől pedig a tehetség és az emberi nagyszerűség jellegzetes jegyei. De a színházi munkában mindig jelentős szelet marad az ismeretlen és az előre kiszámíthatatlan” – nyilatkozta Bagossy László.

A teljes interjút itt elérhetik.