Szilágyi Mária fesztiváligazgatót az idei Kortárs Drámafesztivál előadásairól, konferenciáiról és workshopjairól kérdezte Antal Klaudia. A fesztivál nyitóelőadása, a Theater Regensburg Die Vaterlosen című produkciója november 28-án, a GroundFloor Group Parallel című előadása december 4-én lesz látható a Jurányiban.
Hogyan történik a Kortárs Drámafesztivál programjának a kiválasztása?
A fesztivál szemleprogramját a tavalyi évadban és az idei évad elején bemutatott, hazai és határon túli produkciókból választotta ki a héttagú zsűri. A zsűritagok első körben egy-egy kijelölt területet szemléztek: Kulcsár Viktória (produkciós vezető) és Ugrai István (produkciós vezető) a független szcéna, Varga Anikó (kritikus) a határon túli, Szűcs Katalin Ágnes (kritikus) és Urbán Balázs (kritikus) kőszínházi előadásokból, Lőkös Ildikó (dramaturg) és Németh Ákos (drámaíró) új magyar szerzői darabokból választott ki tízet. Második körben minden zsűritag rangsorba állítva kiválasztott tíz produkciót a megvitatott javaslatok közül. A rostán huszonnyolc előadás akadt fenn, melyek közül a legtöbb szavazatot kapott együtteseket felkerestük, hogy részt tudnak-e venni a fesztiválon az általunk kínált feltételekkel. Végül az első tíz került be az idei szemleprogramba.
A fesztivál nyitóelőadása, a Theater Regensburg Die Vaterlosen című produkciója november 28-án lesz látható a Jurányiban, amely egyben Mikó Csaba drámájának hazai ősbemutatója is. Hogyan talált rá a német színház Mikó Csaba darabjára?
Csaba neve nem ismeretlen Németországban. A Heidelberger Stückemarkt minden évben kiválaszt egy európai országot, melynek bemutatja a drámaírását, és az ott ismertetett darabok szerzői közül kiválasztja Európa Szerzőjét. 2005-ben Mikó Csaba vehette át ezt az elismerést és a heidelbergi színház be is mutatta az Apa, avagy egy gyilkosság anatómiája. Emlékszimfónia című drámáját.
Mi kelthette fel a német rendező, Michael Lippold érdeklődését az Apátlanok című dráma iránt?
Az utóbbi időben nagy sok cikk jelenik meg külföldön Magyarországról, az itthon bekövetkezett társadalmi változásokról és jogi szabályozásokról, azonban arról nem esik szó, hogy ezeknek a következtében mi történik az egyes emberrel, vagy, hogy hogyan változott a családok élete, értékrendje és egymáshoz való viszonyuk a rendszerváltás után. Az Apátlanok című dráma egy adott család élettörténetén keresztül próbál ezekre a kérdésekre választ adni.
Milyen volt a darab fogadtatása a német bemutatón?
Nagyon szerette a német közönség: annak ellenére, hogy egy ízig-vérig magyar családról szól az előadás, nagyon sokszor a sajátjuknak érezték a szereplők problémáit. Elsősorban a családtagok közti kapcsolatokat tudták nagyon pontosan dekódolni, illetve halálra röhögték magukat az egyik szereplő, Laci milliók megszerzéséről szőtt tervein. Míg mi ezen kesernyésen tudunk nevetni, hiszen a mai napig küzdünk azzal, hogy hogyan lehet pénzhez jutni, céget alapítani és sikeresen menedzselni, addig a németek csak derülnek rajta, hiszen náluk ez már az ötvenes-hatvanas években lejátszódott.
A fesztivál másik külföldi előadása, a Parallel Kolozsvárról érkezik. Mit lehet tudni a GroundFloor Groupról?
A GroundFloor Group interdiszciplináris előadásokat hoz létre, melyekben a táncra, a színházra és a látványvilágra helyezik a hangsúlyt. A Parallel is átmenet a műfajok között: a tánc, a színház és a performansz különös keveréke, ráadásul olyan – a szexuális identitással kapcsolatos – témát feszeget, mely nálunk nem olyan gyakori. A próbafolyamat során Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezők a két szereplő, Lucia Mărneanu és bodoki‐halmen kata történeteiből, általuk megélt élethelyzetekből kiindulva, azoktól elrugaszkodva alkották meg az előadás világát, amely provokálóan és elsöprően őszintén szól a testről, a szexuális identitásról, a tagadásról és elfogadásról. A mozgásban lévő testek, a drag‐show és az erre az alkalomra írt dalok (bodoki‐halmen kata) illetve élőben kevert zenei világ (danaga) mind hozzájárulnak e dinamikus és velejéig ható produkció sajátos világához. Biztos vagyok benne, hogy különös élményt fog nyújtani a hazai közönségnek.
Azoknak a csapatoknak, akiknek az előadása nem került be a fesztivál programjába prezentációs lehetőséget biztosítotok, hogy a külföldi vendégek őket is megismerjék.
Külföldön ez egy bevett módszernek számít: abból indulnak ki az ottani szervezők, hogy az a jó, ha a meghívott vendég minél több produkcióról kap benyomást, akár prezentációs formában. Úgy gondoltuk, hogy a hazai csapatoknak ez egy nagyszerű lehetőség lehet, hiszen ezzel nőhet számukra a külföldi meghívások és kooperációk esélye.
A Visitors’ Programme keretében honnan érkeznek szakmabeliek?
Kb. 22-25 főt várunk 14 országból, többek között Amerikából, Kanadából, Lettországból, Németországból, Ausztriából, Franciaországból, Oroszországból, Algériából és Iránból. Mindannyian jó nevű fesztiválok vezetői vagy kurátorai. Sokan az érdeklődők közül azt várják el, hogy biztosítsunk nekik szállást, lássuk őket vendégül, segítsük a városi közlekedést, erre azonban nem vagyunk képesek. Az NKA-tól idén a fesztivál kiadásaira mindössze 2 millió forintot kaptunk. Ez arra is alig elég, hogy megszervezzük a programot, hogy az előadásokat angol felirattal vagy szinkrontolmáccsal mutassuk be, illetve, hogy a külföldi vendégeknek tiszteletjegyet biztosítsunk. De ez 25 ember ilyen feltételekkel is elfogadta a meghívást, ami azt jelenti, hogy külföldön ilyen jó híre van a magyar színháznak.
A fesztiválon az előadások mellett, konferenciákon és workshopokon is részt vehetnek az érdeklődők.
Idén a Heinrich-Böll-Stiftunggal egy nemzetközi konferenciát rendezünk. Két témával foglalkozunk. Az egyik témája egy általános probléma világban, amely nálunk is aktuális: hogyan tudnak a kulturális, művészeti alkotások létrehozói, segítői, forgalmazói a csökkenő állami támogatások dacára életben maradni és fenntartható módon működni, fejlődni. Európában már léteznek az önfenntartó kultúrateremtésre szép számmal példák. Közülük fognak néhányan beszámolni és témáról beszélni beszélgetni a konferencia első paneljében. A másik panel témája a válság, a remény és a színház hármasának viszonya a szemleprogramunkból adódik: négy olyan előadás (Die Vaterlosen, Bárkibármikor, Tajtékos napok, Lúzer) is bekerült a fesztivál színházi programjába, melyekben erősen jelen van a remény és a reménytelenség kérdése. Arra gondoltunk, hogy érdekes lehet ezt nemzetközi viszonylatban is vizsgálni, például, hogy milyen a színház jövőképe külföldön, és ez hogyan jelenik meg esztétikailag az előadásokban. A konferencia részét alkotja két workshop is, az egyiket egy német szakember fogja tartani a magyar színházak pr-osai, sajtósai és marketingesei számára, arról, hogy hogyan lehet a digitális médiát okosan és kreatívan művészeti alkotások népszerűsítésére, terjesztésére használni. Érdemes meghallgatni és részt venni a workshopon. A Szputnyik Hajózási Társaság Mentőcsónak Egysége pedig az interaktív színházi társasjáték működéséről tart majd egy foglalkozást a konferencia és a fesztivál külföldi résztvevői/vendégei számára, melyen a résztvevők betekintést kapnak a Szociopoly c. előadásukba is.
Készítette: Antal Klaudia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.