Molière egyik legsikeresebb darabját 1668-ban mutatták be, ám A fösvény, avagy a hazugság iskolája ma is nagyon friss, aktuális és húsbavágó. A főszereplő, Hirtling István szerint a székesfehérvári Vörösmarty Színház modern felfogású, ám az eredeti szöveget használó előadása pozitív meglepetés a nézőknek. A vendégjáték december 3-án látható az Átrium Film-Színházban.
- Ha Molière darabjaira gondolunk, általában egy klasszicista stílusban írt és hagyományos módon előadott, kacifántos komédiára számítunk. Ehhez képest a székesfehérvári Fösvény egészen más élményt kínál. Mire készülhet a közönség?
- A Molière által megírt darab nagyon jó, élő szövetű anyag, és Bognár Róbert fordítása erre az eredeti szövegre épül. Ebbe csak egy-két indulatszó vagy toldalék került be, mert a majdnem 350 éves sorok szinte változtatás nélkül is tökéletesen alkalmasak arra, hogy bemutassák egy mai, diszfunkcionális család életét. Hargitai Iván rendező koncepciója szerint az előadást parókában kezdjük, ám azok fokozatosan, a megfelelő dramaturgiai pillanatokban minden karakterről lekerülnek. Kortalan jelmezeket viselünk, amelyeket modern kellékek egészítenek ki. Amikor például Harpagon rájön, hogy ellopták a pénzét, és azt kiabálja, hogy „Rendőrt, bírót, hóhért!”, akkor egy mobilt veszek elő, ami remekül belesimul a történetbe. Amikor Mariane szóba kerül, a lány fotóit is az okostelefonom galériájában mutogatom a többieknek. Aláfestő zeneként pedig rap számokat és mai francia muzsikát is használunk. A visszajelzések szerint a nézők, főleg a fiatalok nagyon meglepődnek, amikor kiderül, hogy ezt a szöveget bizony Molière írta.
Fotó: Átrium Film-Színház
- Véleménye szerint mitől ilyen sikeres ez a darab?
- A Fösvény a világirodalom egyik legnagyszerűbb drámája, ami nálunk kötelező olvasmány. Hozzátapadt valamiféle távolságtartó, klasszicista tisztelet, ezért rizsporos parókában, unalmasan szokták játszani, ami teljesen felesleges. Ha ezt a hozzáállást elfelejtjük, és lepucoljuk az előítéleteket, kiderül, hogy a történet és a témák húsbavágóak, nagyon aktuálisak: van benne adósságcsapda, munkahelyi és családon belüli erőszak, pedofília, kirekesztés. Ezek a kemény témák végig ott vannak szem előtt, nem kell didaktikus módon a nézők arcába tolnunk.
- Színészként mennyire tekinti jutalomjátéknak Harpagon szerepét?
- Őszintén szólva váratlanul ért, amikor Hargitai Iván felkért rá. A Fösvény az én fejemben is új élt, mint egy levágott ujjú kesztyűt viselő, hajlott hátú, gonosz, szánalmas öregember. Bevallom, eleinte nem igazán értettem, miért gondolta, hogy erre én vagyok a legalkalmasabb. Aztán beszélgetni kezdtünk a figuráról, és kiderült, hogy meg akar szabadulni ettől a vicceskedő, zsugoriskodó, karikatúrába hajló, hagyományos felfogástól. A mi olvasatunkban Harpagon egy ereje teljében lévő, középkorú férfi, aki újra élni akar. Megteremtette magának a szükséges anyagi hátteret, amit élete hátralévő részében élvezni szeretne. Le akarja rázni magáról a családdal és alkalmazottakkal járó kötelezettségeket, és a nyűgök helyett egy csinos, fiatal nővel az oldalán akarja élvezni a vagyonát. A történet vége természetesen a mi előadásunkban is a szörnyűséges magány. Szakítottunk azzal a korábbi hagyománnyal is, miszerint mindenki csak szenved Harpagon zsarnokságától. Kiolvasható a darabból, hogy ebben a történetben mindenki alakoskodik, hogy célt érjen. E tekintetben nincs kivétel, Harpagon gyerekei sem ártatlanok. „A fösvény, avagy a hazugság iskolája” cím arra is utal, hogy ők is alakoskodnak, és az apjuk halálát várják, de egyiküknek sincs ereje szembeszállni vele. Ilyen megközelítésben én még nem láttam ezt a darabot. Számomra ez a főszerep sok szempontból nagy kihívás és egy nagyon komoly merítkezés, amit a partnereimmel együtt hatalmas élvezettel játszom. Túlzás nélkül mondhatom, hogy már alig várom a következő előadást.
- A diákok ritkán élvezik a kötelező olvasmányokat. Mit gondol, az Átriumban látható, nem tradicionális felfogású előadásuk képes arra, hogy megszerettesse velük Molière műveit?
- Úgy gondolom, hogy igen, és a visszajelzések is erről tanúskodnak. Dinamikus és impulzív a játékmódunk, hiszen ha fiatalokhoz akarunk szólni, akkor a számítógépek és okostelefonok korában alkalmazkodnunk kell az ő tempójukhoz. A szöveg ugyanakkor szinte teljesen eredeti, amin általában megdöbbennek. Előadások után gyakran kérdezik, hogy „Jé, ez tényleg Molière?” A válaszom pedig az, hogy igen, ez bizony a jó, öreg Molière. Nem szabad megijedniük attól, hogy a Fösvény egy klasszikus dráma, és nem szabad megelégedniük azzal, hogy az interneten elolvassák a zanzásított változatot a Kötelező Olvasmányok Röviden-rovatban. Muszáj, hogy lássák a fiatalok, hogy Molière a 21. században is el tud mesélni egy nagyon is mai történetet.
Az interjút készítette: Tölgyi Kriszta
Forrás: Átrium Film-Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.