Nyolcvan receptet és nyolcvan anekdotát foglalt egy könyvbe a 80 éves Bodrogi Gyula. Szakácskönyve már kapható a boltokban.
Ki hinné, hogy már nyolcvan éves. Hihetetlen. Csak azért hisszük el neki, mert összeállított egy könyvet, amelyben minden évhez felelevenít egy történetet és hozzátesz egy receptet.
A Nemzet Színésze így vallott a most megjelent kötetről:
"- Nem az én ötletem volt, hanem Ádámé, a fiamé. A születésnapom környékén azt kérdezte, mi lenne, ha csinálnánk egy olyan könyvet, hogy nyolcvan évből idézek nyolcvan sztorit, és azokat nyolcvan recept követi... Vannak olyan életszakaszok, amikor nagyon hasonló dolgok történtek, olyankor persze csaltam. Például a 30 és 60 közötti időszak nagyon egybemosódik...
Ha lenne titkom, azt három nap múlva elfelejteném. Ezért is nem tudok hazudni. Gyerekkoromban például a jégverem mögött cigarettáztunk, és én jó előre kitaláltam, hogy mit felelek arra a kérdésre, hogy cigarettázni voltam-e. Aztán mama megkérdezte, hogy cigarettázom-e, és azonnal rávágtam, hogy igen. Rájöttem, a hazugság nem fog menni, mert később nem emlékszem arra, mit találtam ki. A színházi szöveg persze más. Az az érdekes, hogy amikor lemennek a színpadi szerepek, egy hónap múlva nem emlékszem rájuk. Aztán olyan is volt, hogy a Potyautast tíz év kihagyás után kellett újra játszanom, és másfél nap alatt minden szöveg és minden játék visszajött.
A sztorikra mindig emlékszem. Eszembe jut a pék, arról a lángos, és akkor előjön a történet, hogyan csentem el a lángos szélét, holott tilos volt.
Minden előadásban van jó. Olyankor kiemelem azt. Ebből tudják ám, hogy nem tetszett igazán, mert ha igazán örülök egy előadásnak, akkor engem nem kell megkérdezni róla, mert megyek és mondom...
Szeretem a jó rendezőket, velük élvezet a munka. Az nagyon jó, ha felismerhető a rendező munkája, csak tudni kell, hogy a színháznak két „főszereplője” van: színész és közönség.
Imádom Alföldit, de amikor Az ügynök halálában együtt dolgoztunk, mindig mondtam neki, hogy ez az előadás nemAz ügynök halála, hanem Az artista halála, a hatalmas díszletek miatt. De megértettem, és szívesen járkáltam a nagy bútorokon, mert ő zseniálisan tud jelenetekre és színészekre hangolódni. Az ilyen színházzal csak vitatkozom, de igazából nagyon szeretem. Akkor van baj, ha az extrém ötletek kiszoktatják a nézőt a színházból. Így van ez, az élet minden területén, a politikában is. Akkor hibás a politika, ha kiszoktatja az embereket a szavazófülkékből. Nézem a profi bokszmeccseket. Véresre verik egymást, aztán vége a mérkőzésnek, a bíró magasba emeli az egyik sportoló kezét, kihirdeti a győztest és a két bokszoló megöleli egymást, mert a boksz a fontos. A közönség elfogadja a döntést, és örül a győztesnek. Tanulni kellene tőlük..."
forrás: Színház.hu, konyvjelzomagazin.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr8011896091
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.