„Mániákus színházba járó lettem” - Villáminterjú Szily Nórával

Beszélgetéssorozat indul a Thália Színházban, melynek keretében a színház művészeivel találkozhatnak a nézők. A színészek a színpadon bár, de családias légkörben osztják meg gondolataikat, történeteiket – nagyjából 70 percben, mindig egy-egy témát körüljárva – Szily Nóra műsorvezetővel. Ennek kapcsán kérdeztük.

- A Színházak éjszakáján te vezetted a Női vonal című beszélgetést, mely a Thália Színház művészeinek közreműködésével zajlott. A közönség nagyon élvezte. Mi volt a te tapasztalatod?

- Lubickoltam a feladatban! Bár már sok száz beszélgetésen vagyok túl, ez az este több szempontból különleges volt. Élveztem, hogy különböző karakterek, életutak találkozhattak általam egy beszélgetésben, ráadásul csupa általam tisztelt, szeretett művészt kérdezgethettem. És ami új élmény volt, megcsapott, magával ragadott és rabul ejtett, az a „színház illata”!

- Korábban ismerted a színészeket?

- Nézőként természetesen!  Schell Jucival, Gubás Gabival, Szabó Győzővel készíthettem már nagyinterjút, de így egy csapatban még nem ültek szemben velem. Inspiráló kihívás volt ez a talk show.

- Hogyan készültél a beszélgetésre?

- Ahogy mindig. Alaposan! Egyrészt elolvastam minden fellelhető interjút, háttéranyagot, aztán elméláztam, gondolkodtam az olvasottakon, átfolyattam magamon, és kerestem, kutatattam a még fel nem tett kérdéseket. Egy több szereplős beszélgetésben az is különleges, hogy milyen ritmusa tud lenni a megszólalásoknak. Némiképp karmesternek kell lenni.

- Sok esetben a válaszokat nem ismered, sok mindent a beszélgetés során tudsz meg, hogyan befolyásolja - befolyásolja-e - ez a folytatást?

- A fejemben mindig csak az íve van meg a beszélgetésnek. Honnan – hová szeretnék eljutni? Aztán „csak” annyi a dolgom, hogy minden idegszálammal figyeljek, és arra reagáljak, amit ott hallok. Nem megírt kérdésekből dolgozom, hanem abból a tudásanyagból, amivel érkezem és az ott születő reakciókból. Mindig ez a „munkamódszerem”. „Értő figyelemnek” hívom.

- Hogy látod, miért nyílnak meg neked a beszélgetőtársaid?

- Talán épp azért, amit az előbb megfogalmaztam. A vendégeim érezhetik, hogy ők a fontosak, róluk van szó, rájuk figyelek, őket hallgatom. Nem látszani, hanem láttatni szeretek!

- December 27-én Gubás Gabival, Fodor Annamáriával, Pindroch Csabával és Vida Péterrel fogsz beszélgetni a Thália Mikroszínpadán. Ezúttal az ünnep köré épül a beszélgetés. Hogyan képzeljük el, mit fog látni a közönség?

- Arra készülök, abban bízom, hogy személyesebb benyomást kaphat a közönség a kedvenceiről. Bár most is a színpadon találkozhat velük, de mégis megírt szerep nélkül. Nyilván sokféle történet, hangulat, illat, íz, élmény elevenedik majd meg, amikben jó lesz megmerítkezni.  

- Mit gondolsz a szakmai alázatról?

- Óvatosan ejtem ki ezt a két szót, miközben meghatározóak az életemben - kimondatlanul. De erről nem beszélni szeretek, hanem azt remélem, hogy érezhető abban amit és ahogyan csinálok.

- Egy-egy húzósabb időszak után, hogyan szoktál lazítani? Mi az, ami leginkább kikapcsol?

- Mániákus színházba járó lettem. Amíg a fiaim kisebbek voltak, nem tehettem annyira gyakran, de egy jó ideje akár a reggeli kávém mellett eldöntöm, hogy este pár óra varázslat jól esne, és hipp-hopp az interneten veszek jegyet. Amúgy nagyon szeretek utazni, de arra ritkán van módom. Alapvetően szerencsésnek tartom magam, mert a munkám a szenvedélyem is, így mindazok az élmények, amiket a beszélgetésektől kapok, töltik is a lelkemet, vagyis minden napom be- és ki is kapcsol egyben!

- Szoktál újévi fogadalmat tenni?

- Jó ideje nem, mert azt tapasztaltam, hogy nagy eséllyel egy kudarc alapjait rakom le. Pár hét lelkesedés után a napi rutin el szokta sodorni az eget rengető elhatározásokat. Ha valamiben változtatni szeretnék, aztán inkább apró lépésekkel teszem, és inkább egyik hétköznapról a másikra kezdem el…Úgy működöm, ahogy a beszélgetéseimben. Finoman, lassan haladok – de célhoz érek!