Törőcsik Mari: "Inkább nagyképűség, hogy folyamatosan megkérdőjelezem magam"

A héten a mozikba kerülő Swing című új magyar film kapcsán készített interjút a színművésznővel Szily Nóra a life.hu-nak. Lapszemle.

A life.hu cikkéből:

"Én egyszerűen csak nézek egy filmet. Ha nem tetszik, akkor finoman gratulálok, de ez most igazán tetszett, úgyhogy lelkesedtem! Ónodi Esztertől megkérdeztem, miért nem vagy még világsztár? Ő az a típus, aki ha most ide bejönne, nem biztos, hogy feltűnne és őt bámulnád, de amint színpadra vagy képernyőre kerül, egyszerűen sugárzóan gyönyörű és tehetséges. Csákányi Eszternek meg azt mondtam, hogy ezzel nem fogom megbántani - kinéz, ahogy kinéz, nem egy húszkilós manöken alkat, de amit ebben a filmben az ő igazi nőiességéből odavág, ahogy vállalja: 'Ilyen vagyok!', és ugyanakkor bele is keseredik abba, hogy 'Miért vagyok ilyen?!'. Elképesztő, hogy milyen aránnyal csinálja. Törőcsik Franciska pedig - aki csak névrokonom - kedves, nagyon tehetséges, és nem csipog úgy, ahogy én tettem színészként az első öt évben. Egyszerűen szerettem a filmet, jól éreztem magam benne, és úgy érzem, hogy a közönségnek kelleni fog, ami jó dolog" - mondta Törőcsik Mari a film kapcsán.

Fotó: life.hu

"Már a nyolcvanadik évembe léptem. Mindig azt gondoltam, hogy ez nálam szerénység, de tulajdonképpen inkább nagyképűség, hogy folyamatosan megkérdőjelezem magam. Mindig arra vágytam, hogy a rendezők újra és újra elhitessék velem - még érdemes. Vagy én találtam meg azt a rendezőt, akinek elhittem. Azt tudom, hogy nem vagyok kutyaütő színész, de éreznem kell, hogy valamiért még van értelme kilépnem" - fogalmazott a művésznő.

A Nemzetiben bemutatott, Viktor Rizsakov rendezte Éjjeli menedékhely próbafolyamatáról Törőcsik Mari így mesélt: "Boldog vagyok, mert nagyon nehéz munka volt. Én betartottam mindent, amit a rendező mondott, ha nem értettem valamit, akkor kértem, hogy ismételjük meg. Amikor rátaláltunk a megoldásra, akkor megnyugodtam. Nagyon akartam, hogy a darabban sokszor mondják nekem, hogy 'öreg'. Egyrészt ,mert annyi vagyok, amennyi, másrészt mert Gorkij is azt írja, hogy öreg. Miközben ha hátulról nézel, úgy vagyok öltöztetve a darabban, mint egy suhanc. (...) Az ember, ha kilép a színpadra, ott van az egész élete. Mindannyian azt hisszük, hogy az idővel jobbá válunk. Csak a közönség tudja megítélni, hogy tényleg sikerült-e vagy inkább romlunk"

"Mindenkire emlékszem, és mindig eszembe jut valaki. A szeretet mindenkit itt tart, aki elment. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit adnék útravalóul a gyerekeimnek. Mondtam, hogy ne haragudjon, ilyen hülyeségre én nem tudok válaszolni. Aztán fölébredtem hajnalban és rájöttem, és meg is mondtam mind a két gyerekemnek, hogy a legfontosabb az, hogy te tudjál szeretni! Tízéves koromban, amikor elkerültem otthonról megéreztem, hogy nem tudok, csak őrült szeretetközegben élni. És egyszercsak rádöbbentem, csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!" - mondta Törőcsik Mari.

A teljes interjú itt olvasható.