"Más ez a gépezet" – Villáminterjú Urbanovits Krisztával és Száger Zsuzsával

A a K. V. Társulat a Kolibri Színházzal korodukcióban november végén a 9-12 éveseknek szóló zenés darab, A trollgyerek mellett egy ifjúsági darabot is bemutatott.  A Függésben Czukor Balázs rendezésében debütált a Kolibri Pincében. Ennek kapcsán nyilatkoztak a a kaposvári színház egykori színészei, a Külön Vélemény Társulat alapítói Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina

Ajánló a darab elé:

A Függésben című színdarab egy 12 lépéses programon alapuló, felépülő szenvedélybetegeknek létrehozott drogterápián játszódik. A történet az egyik szereplő bekerülésén keresztül mutatja meg a felépülés fázisait. Betekintést nyújt a Függők zárt világába, sikereikbe és tragédiáikba. Bemutatja, hogy a terápia során hogyan változik meg a gondolkodásmód, az érzelmi és lelki világ, és hogy milyen nehéz újra beilleszkedni a társadalomba egy drogterápia után.

Villáminterjú:

Hogy találtatok rá és mi foglalkoztatott benneteket a Függésben című darabban?

Kriszti: Kaposváron dolgoztunk együtt Szücs Zoltánnal, aki 15 éven át volt masszív függő. Majd elment egy 12 lépéses rehabilitációs programra és most már évek óta tiszta. És színdarabokat ír. És ezeket elküldi azoknak, akiket még aktív színházi idejéből ismer. Így jutott el hozzánk az Addictus c. műve, amire ráharaptunk. Iszonyú fontos téma a függőség. Úgyhogy a darab jelentette a kiindulópontot és az inspirációt, de aztán nagyon messze távolodtunk az eredeti anyagtól.

Zsuzsa: Kriszti hívta fel a figyelmem a darabra. Aztán sokat beszélgettünk az íróval. Rettenetesen arcul csapott az az őszinte és kíméletlen szembesítés, ami a darabban is megjelenik és ami ennek a 12 lépéses programnak a valós része.  Olyan tükröt tart, ami nem ártana párunknak idekint. Elgondolkoztató ez is, ez az  odabent-idekint… És ott van a napról napra küzdés: „Ma tiszta vagyok”. Ami lehetne az is, hogy ma nem iszom…vagy ma nem játszom stb. és akkor elkezdett tágulni a kör…

Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina

A K.V társulat megalakulása kapcsán azt nyilatkoztátok fontos volt, hogy olyanokkal gondolkodhassatok együtt, akiket ti választotok. Miként és miért vált ez egyre fontosabbá számotokra?

Kriszti: A kőszínházi években nem volt választási lehetőség. Hiába szerettem volna valakivel dolgozni, ha mégse kerültem bele az illető rendezésébe, hanem pont másvalakiében dolgoztam, akivel nem annyira vágytam az együttműködésre. Most mindent bepótolok…

Zsuzsa: Meghatározó, hogy olyan rendezőket, alkotótársakat válasszunk, akikkel –érzésünk szerint – a legjobban tovább tudjuk gondolni az adott témát, nyitottak ránk és arra, amit képviselünk, de közben hozzáteszik azt a pluszt, ami belőlük fakad. Nyilván nincs garancia a végeredményre, de az út maga rendkívül izgalmas, és mindig van hozadéka.

Hogy áll össze egy-egy előadás alkotócsapata?

Kriszti: Először a témát jelöljük ki, aztán választunk rendezőt, olyasvalakit, akiről azt gondoljuk, hogy az adott téma izgatja majd. És aztán már közösen találjuk ki a szereplőket és a többi alkotót.

Zsuzsa: Természetesen mindig van elképzelésünk, de nyitottak vagyunk. Sok új alkotótársat ismertünk már meg a rendezőkön keresztül. A Függésben alkotócsapatán belül is akadnak, akik még nem dolgoztak együtt. Ez mindig mindenkinek inspiráló.

Urbanovits Krisztina és Krausz Gábor

Miért Czukor Balázst kértétek fel erre a munkára?

Kriszti: Úgy gondoltuk, hogy a téma érdekelheti és így is lett. Egyébként láttam Szputnyikos rendezését, mai nagyon tetszett és az első találkozások is azt ígérték, hogy jó lesz vele dolgozni ezen az anyagon.

Zsuzsa: Konkrétan nyakig voltunk a tervezgetésben, amikor egy kedves szakmabelivel, Székely Rozival beszélgettünk arról, hogy mennyire meghatározó élmény volt számára Balázzsal dolgozni. Akkor született meg a gondolat, hogy ez egy nagyszerű találkozás lehet Balázs, a téma és a társulat között.

Ez alkalommal miért a Kolibri Színházat választottátok koprodukciós partnernek?

Kriszti: A Kolibrinek nagyon erős az ifjúsági repertoárja, nagyon bátor előadásai vannak, húsbavágó témákról. Úgy gondoltuk, hogy esetleg érdekes lehet nekik a mi előadásunk és az ahogy mi nyúlunk ehhez a témához. És mindenképpen szerettünk volna színházi nevelési foglakozást az előadáshoz, olyat, amit szakember tart és ehhez is remek bázis a Kolibri, ahol Végvári Viki felel a drámapedagógiai programért.

Zsuzsa: Novák János igazgató nagyon nyitott volt az együttműködésre, és Vikit is foglalkoztatta a téma. Balázzsal nem az első közös munkájuk a Függésben, ráadásul értik egymás nyelvét. A Kolibri társulatából két fiatal színész Krausz Gábor, és Bárdi Gergő csatlakozott az alkotógárdához. A  próbafolyamatnak a Jurányi Inkubátorház adott helyet, innen költözött az előadás a végső otthonába, a Kolibri Pincébe.

Bárdi Gergő

Mennyiben rugaszkodik el az előadás az eredeti darabtól?

Kriszti: Nagyon. Az eredeti egy rehabilitáció mindennapjait mutatja meg drog-alkohol és gyógyszerfüggőkkel. Czukor Balázs viszont a kezdetektől szerette volna, ha tágabban értelmezzük a függőséget és többféle függőséget is érintünk.

Zsuzsa: Az is szempont volt a változtatásban, hogy az előadás fiataloknak szól. Közvetlen hangon, sok humorral, élőzenével szerettünk volna szólni hozzájuk. Nem akartuk, hogy nyomassza őket a téma, hogy eltartsák maguktól.

Milyen feladatok, próbák, megpróbáltatások elé állította a csapatot ez a produkció?

Kriszti: A legnehezebb munkamódszert választottuk, felvetettünk témákat és azokhoz gyűjtöttünk anyagot. Illetve elmentünk és kitaláltunk jeneteket, amiket aztán megmutattunk Balázsnak. Illetve Balázs is folyamatosan feldobott témákat, amikre várt jelenetet. Ennek megfelelően hosszú, idegtépő, maratoni próbákat tartottunk. A kimerülésig… nagyon fárasztó volt.

Zsuzsa: A végleges szövegkönyv megszülése…, na,az igazi  csapatmunka volt! Írt az írónk, a rendezőnk, az alkotótársak, a színészek. Ki jelenetet, ki monológot, ki dalszöveget. Az utolsó hétre tisztult ki a kép.

Számos ifjúsági előadást jegyez a K.V. Társulat. Miért fordultatok a fiatalabb közönség felé? Miben különbözik a velük való találkozás a felnőtt nézőkkel való találkozástól?

Kriszti: Tulajdonképpen mi mindig választunk egy témát, ami érdekel minket, és aztán feldolgozzuk. Nem úgy indultunk neki, hogy elhatároztuk, ifjúsági előadást csinálunk, hanem az előkészítés során arra jutottunk, hogy függőségeinkről leginkább középiskolásoknak kéne beszélni. A fiatalok őszintébben reagálnak, mint a jól nevelt felnőttek, beszólnak, ha úgy tetszik, vagy ha uncsi, rögtön nyomkodják a telefonjukat, de mély csönd ül rájuk, ha valami igazán megérinti őket. Ilyen koncenrtált figyelmet a felnőttekkel nem tapasztalunk. Ugyanakkor azt mondhatjuk,  hogy minden előadásunk szól a felnőttekhez is.

Zsuzsa: Az ifjúsági produkciók ugyanúgy szólnak a szülőknek, mint a gyerekeknek. Ezt mint szülő is tapasztalom… Látom az érem másik oldalát. Rengeteg olyan fontos, fiatalokat érintő  téma van, amiről véleményem szerint nagyon is érdemes kommunikálni a fiatalokkal a színházon keresztül, kortárs színházi nyelven, közvetlenül és tabuk nélkül. És én is szeretem, hogy bátran reagálnak, van véleményük, lázadnak, hogy meg lehet szólítani őket.

 Krausz Gábor és Bárdi Gergő

Egy ízben arról számoltatok be, hogy a K.V. Társulatnak a függetlenség a szabadságot jelenti, de folyamatosan pályáztok, küzdötök a létezésetekért. Hogy viselitek a küzdelmet?

Kriszti: Én rosszul és egyre rosszabbul. Főleg azért, mert számtalan olyan dologgal kell foglakoznunk, ami egyáltalán nem érdekel minket. Ennek az az oka, hogy nincs annyi pénzünk, hogy megfizethessünk valakit, aki csinálná helyettünk.

Zsuzsa: Egyetértek Krisztivel, ugyanakkor számomra az a fajta alkotói szabadság, amit a  függetlenség lehetővé tesz az, amiért megéri küzdeni. Sőt, kötelező.

Előfordult már, hogy arra gondoltatok,  feladjátok?

Kriszti: Én minden héten abba akarom hagyni, sőt a  Zsuzsának minden próbafolyamatban elmondom legalább egyszer, hogy na, ezt még megcsinálom, és aztán ott hagyom a pályát.

Zsuzsa: Nem.

Mely pillanatokra gondoltok mélypontként és mely momentumok bizonyították eddig, hogy van értelme folytatni?

Kriszti: Az igazi mélypontot nekem az jelenti, amikor nekiállunk valaminek, ami nagyon izgat és nagyon ígéretes és csupa olyan emberrel dolgozom, akivel mindig is akartam és valahogy mégse sikerül. Nem szeretik, nem kell a közönségnek. Én ezt nem tudom feldolgozni. Viszont sokszor sikerül és az leírhatatlanul jó! Főleg azért, mert tudjuk, hogy az egészet a legelső találkozótól, az olvasópróbán át a bemutatóig, a Zsuzsa és én találtuk ki, terveztük el és váltottuk valóra.

Zsuzsa: Engem az visel meg , amikor köztünk feszültség támad, és  megtorpan a közös gondolkozás. Akkor hirtelen nem látom értelmét. De ez eddig kevésszer fordult elő, és mindig kijöttünk a hullámvölgyből. Jelenleg az ifjúsági előadásaink okoznak boldogságot. Jó érzés, amikor egy előadás betalál.

Nemrég azt mondtátok, működésetek ugyanolyan, mint bármelyik kőszínházé, de más a hozzáállásotok. Ez mit jelent általában és miként jelentkezik a Függésben c. produkcióban?

Kriszti: Ugyanúgy hozunk létre bemutatókat, van olvasópróba, vannak próbák, ugyanúgy színészek, tervezők és rendező dolgozik a darabon, ráadásul egyszerre több különböző előadást tartunk műsoron. Ez olyan, mint bármelyik színházban. Úgy gondolom, hogy a munkához való hozzáállásunkban különbözünk, szabadabban gondolkodhatunk, bármikor megtörténhet, mint most is, a Függésbennél, hogy a tervezettnél jobban elszakadunk a kiindulási ponttól és  másfelé indulunk. Jó, hogy ezt megtehetjük. A végén kiderül, hogy jól döntöttünk-e, de addig is egy bizonyos: van választásunk.

Zsuzsa: A rugalmasság a kulcsszó… Én ma már úgy gondolom a működésünk is más. Más ez a gépezet, más szempontok érvényesülnek.

A Függésben december 10-én (szerdán) 19 órakor és  december 11-én (csütörtökön) 17 órakor is megtekinthető.