Mesékbe zárt titkok - Interjú Kecskés Karinával

December 14-én meseterápiás lemezt mutat be Kecskés Karina színésznő, a Baltazár Színház tagja. Ennek kapcsán beszélgettünk.

Ajánló a lemez elé:

Mesékbe zárt titkok címmel mutat be meseterápiás lemezt Kecskés Karina december 14-én délelőtt 10 órától, a Barabás villában (12. ker. Városmajor u. 44.). E különös gonddal összeállított mesegyűjtemény fabulái, a lélek nyelvén, a mesék szimbólumrendszerén keresztül tanítanak már - már veszendőbe menő erényekre:  a természet erőinek tiszteletben tartására, állhatatosságra,  tisztaszívűségre, a bátorság és vidámság titkaira. Bátorítanak abban, hogy merjünk hibáinkkal szembenézni és a tanulságból építkezni. A szavaink teremtő erejére mutatnak rá és a szeretet mindent felülíró hatalmára.

Kecskés Karina, a színésznő és tanítvány, Boldizsár Ildikó „Methamorphosis meseterápiás módszere„ segítségével, tíz mesét válogatott össze a világ, különböző tájainak népmesekincséből. A mesék kapuit népi mondókák, valamint a Darvas Kristóf és Okos Viola által új életre keltett népdalok nyitják meg, így vezetve el a hallgatót, a létezés titkainak feneketlen kútjához, melyből merítve ki-ki megerősítheti saját erőforrásait.

A bemutató után Tátrai Vanda Tündérboltja várja a gyerekeket és bátor felnőtteket az Óperenciás tengeren túlra, ahol a madár se jár.

A lemezeladás bevételéből a moldvai csángó gyermekek  meseterápiás gondozását, táboroztatását támogatjuk.

Interjú: 

Hogy ismerkedtél meg Boldizsár Ildikó módszerével, Meseterápia c. könyvével? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy nem csak ismerkedni akarsz a meseterápiával, hanem gyakorolni is szeretnéd?

Életem során sokáig bolyongtam a sűrű, sötét erdőben, majd a lányom születése után ismét ráleltem a mesék ösvényére. Elindultam a messze pislákoló fényforrás felé és az erdei házban Boldizsár Ildikó fogadott, aki megkérdezte: - Keresel valamit vagy csak dolog elől futsz? Elkezdtem azokat a területeket felkeresni, ahol a madár se jár. Valahogy így kezdődött. Egyértelmű felismerés volt, hogy abból a kútból szeretnék meríteni, amit a mítoszok, legendák, mesék megőriztek.

“A mesék azért is fontosak a kisgyerekek életében, mert valami olyasmit tanulhatnak meg rajtuk keresztül, amit máshogyan nem” – írja Boldizsár Ildikó. Téged mire tanítanak a mesék, illetve a gyermekeidnek való mesolvasás és a terápia?

A mesékben, pont mint az életben semmi sincs rendben, de minden rendbe hozható - mondja Boldizsár Ildikó. Az az energia, életerő, kitartás, amivel a mese végére helyre lehet állítani a belső rendet, a legizgalmasabb számomra. Hogyan ismerem föl az életem problémáját egy mesebeli képben és hogyan fogom kézen a mese hősét, hogy kivezessen a nehézségből? Hogyan ismerem fel a segítőmet, segítő eszközömet? Foglalkoztatnak ezek a kérdések. Szimbolikus, archaikus, gyönyörű és rémisztő képeket tárnak fel a mesék... Pressing Lajos pszichológus, buddhista tanító, jógaokató és népmese kutató szerint "a mesét az ember nem az eszével érti meg, hanem inkább a szívével érzi". Ezt tapasztalom. Öröm mesék által segíteni a gyerekeket abban, hogy az életben tájékozódni tudjanak, hogy képesek legyenek elfoglalni a trónt a saját királyságukban és hogy méltóképpen uralkodhassanak maguk felett.

“Nem mindegy milyen mesét mesélünk” – vallja mestered. Mennyiben értesz ezzel egyet? 

Egyetértek. A mesék évezredeken át útmutatásul szolgáltak, ahol kibillent a rend, ott segítettek megoldást találni. Más-más kaput kell megnyitnia az embernek, amikor az egyik életszakaszból a másikba lép, ezért mindenkinek más-más mese mutathat irányt. Más a tizennyolc éves embernek, más az öregedéssel szembenézőnek. Megint más annak, aki nem érti, miért tűnnek el az aranyalmák az életéből.

Miért döntöttél úgy, hogy meseterápiás lemezt állítasz össze? 

Rájöttem, hogy szeretném egységbe szőni a sokféle szálat, ami látszólag különféle gombolyagokból áll. A színésznői létemet, a gyerekek nyelvén való tudásomat és a Boldizsár Ildikótól tanultakat. A tavaly év végi vizsgám témája a Metamorphoses Meseterápia Módszer akkreditált képzésén az volt, hogy írásba öntöttem egy meseterápiás cd anyagát. Majd jött a nyár és a Máltaiak felkérésére meseterápiás tábort vezettünk Tátrai Vanda kolléganőmmel és barátnőmmel a Gyimesben, tizenöt árva és félárva csángó gyereknek. Ez az értékrendet átformáló tapasztalás volt. Amikor hazatértünk, nem találtam a helyem, azt éreztem, hogy az életem súlytalan a táborban megismert gyermekek sorsához képest. Arra gondoltam, mindent feladok és kiköltözünk a családommal a Gyimesbe és majd ott tanítom a kicsiket magyar nyelvre. Boldizsár Ildikó próbált visszahúzni a földre és azt mondta, mindenki akkora terhet cipeljen, amekkorát elbír. Ekkor döntöttem el, hogy nekilátok és megcsinálom a világ első meseterápiás CD-jét Mesékbe zárt titkok címmel. A lemezt a kalaka.hu oldalon lehet megvásárolni,a befolyt pénzbő jövőre ismét táboroztatunk. A párom, Dr. Szalai László nyolc éve jár máltai orvoscsoportjával Csángóföldre és az ország mélyszegény településeire gyógyítani. Ő is biztatott, hogy merjek belevágni ebbe a nagy kalandba. Így született meg a CD.

Mik a terveid vele?

A lemez kapcsán a hét-tíz éves korosztály számára tervezek egy meseterápiás programot sok zenével, mesével, énekkel, kézművességgel, amelyet szívesen vinnék iskolákba, nevelőotthonokba. Bárhova, ahova meghívnak az országban.

A lemez ajánlója szerint elvezeti a hallgatót a létezés titkainak feneketlen kútjához, melyből merítve ki-ki megerősítheti saját erőforrásait. A te erőforrásaidat miként erősítette meg felnőttként a mesékkel való foglalkozás?

Újra ráismertem azokra az egyetemes emberi értékekre, amelyek öröktől fogva léteznek. Ez megerősített abban, hogy tisztán kell tartanom az érzékszerveimet, mert különben nem hallhatom meg a szívem hangját. 

Ahogy Boldizsár Ildikó is írja, a mesék hősei megőrizték mindazt a tudást, amire az „archaikus ember” valaha képes volt. Hogy látod, mi maradt számunkra a régi értékekből?

A mesék mítoszok, legendák, már nem szervesülnek az életünkbe. Úgy gondolom, hogy ma egymástól, a természettől, az állatoktól, tehát attól tanulhatunk, ami körülvesz minket, persze csak akkor, ha odafigyelünk rá.

A hős útja törvényszerűségek mentén, különböző fázisokon át vezet. Hogy érzed, te mely szakaszban vagy éppen? 

Most, hogy a CD bemutató előtt állok, ismét megtapasztaltam, hogy világrahozni valami újat embertpróbáló feladat. Küzdelmes és álhatatos harcon vagyok túl, de a segítők megjelentek az utolsó pillanatban. Ha újabb mesei fordulattal élhetnék, azt mondanám, megmásztam egy hatalmas hegyet és közben három pár vasbocskort koptattam el.

Klasszikus színészi pályát jártál egészen addig, amíg megszületett első gyermeked, a mesés nevű Jadviga. Az akkori igazgató, Márta István végül nem adta vissza a szerepeidet az Új Színházban, ahol már te sem érezted magad a helyeden. Ennek kapcsán úgy nyilatkoztál, hinned kellett volna abban, hogy akár a mesékben, ha a helyes úton indulsz el, jó helyre lyukadsz ki. Hogy látod, mennyiben volt törvényszerű, ha úgy tetszik sorsszerű az, ami az Új Színház után következett?

Az az időszak tényleg olyan volt, mintha egy sötét erdőben bolyongtam volna. Az érzékszerveim eltompultak, vak és süket maradtam bizonyos dolgokra, tehát mindenképpen új fejezetet kellett kezdenem. Fel kellett ismernem, hol hibáztam, mi az én felelősségem abban ami történt, és abban ahogy éreztem magam. Szerintem minden úgy történt, ahogy lennie kellett.

Hogy érkezett a Baltazár Színház felkérése, hogy csatlakozz a társulathoz?

Elek Dórát, a színház alapítóját gyermekkorom óta ismerem. Egyetemista korom óta jártam a Baltazár Színház előadásaira és mindig vágytam rá, hogy egyszer együtt játszhassunk. Az Új Színháztól való búcsú után Dóra elhívott beszéd tanárnak a társulatba, az előadásaikban is játszani kezdtem, és éreztem, hogy nekem ez jó.

“A Baltazár egy olyan hivatásos színtársulat, amelyben értelmi sérült színészek játszanak. Az önazonosságuk számomra sokkal hitelesebb a színpadon, mint bármilyen színészi játék. Nekem ők a szakma” – mondtad egy interjúban...

A társulat tagjai nagyon erős egyéniségek, nem foglalkoznak a társadalmi hierarchiával, az alapján ítélnek és nagyon pontosan látják, hogy ki milyen ember. Önazonosak, akárcsak a gyerekek. Minden pillanatban jelen vannak, tisztaszívűek. Az ő szájukból elhangzó mondatok másfajta értelmezést kapnak. Ezért a színház, amiben együtt játszunk, a szívhez szól.

A Baltazár színészei alakítottak az értékrendeden?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy megerősítettek önmagamban, abban a tudatban, hogy az, amilyen vagyok egyszeri és megismételhetetlen.

Nemrég a Mészáros Márta rendezte Cabiria éjszakái főszerepét játszottad a Karinthy Színházban. Ennek kapcsán nyilatkoztad: “Elég, ha tízévente kapok egy ilyen szerepet, mert a többi úgyis csak taposómalom”. Miért elég?

Azért, mert egy jó szerep, egy sorsszerű szerep, egy jó közösség létrejötte egy-egy előadásra vagy egy olyan gondolat színházi vagy filmes megfogalmazása, amivel azonosulni tudok, ritkán adatik meg.

“Sose volt előnyöm az érzékenységemből, mindig inkább bántottak érte. Azzal, hogy nem fogadtak el olyannak, amilyen vagyok. Folyton azt éreztem, hogy pótolható vagyok. Állandóan másokhoz hasonlítottak” – vallottad egyszer. Hogy léptél túl ezen a felismerésen? 

Ebben az támogatott, hogy lett egy társam, aki olyannak szeret, amilyen vagyok, hogy lett egy családom, akikkel nagyon jó együtt lenni, és hogy egy ideje olyan munkák pottyannak az ölembe, amelyek boldoggá tesznek. Sokat változtam...

A Centrál Színházban nemrég újra együtt dolgozhattál Mártával, ráadásul régi kollegákkal is, Botos Évával, Nagy-Kálózy Eszterrel. Milyen élmény volt a találkozás egymással és ezzel az erős nőkről, női hősökről szóló darabbal?

Mészáros Márta mindig erős nőkről szóló történeteket, olyan sorsokat szeret megmutatni, amelyek példaértékűek, amelyek szenvedélyeket, tragédiákat hordoznak, felemelkedésről és alászállásról beszélnek. Mindezt úgy teszi, hogy a nézők és a játszók érzelmeit is mozgósítja. Ez nekem való. Jó emberekkel vagyok együtt, jó velük a színpadon, és a szünetben az öltözőben is...

“Olyan szerepek érdekelnek, amikből emberileg is tudok tanulni”- nyilatkoztad. Mit tanított neked Momone?

Alázatot. Momone Piaf testvére. Végigkíséri egy életen át, egészen a haláláig. Kitart mellette jóban, rosszban...

Egy ízben úgy fogalmaztál, amiért küzdöttél az életben, az soha nem jött össze, de a sorsnak vagy a szerencsének köszönhetően a jó dolgok mindig bekopogtattak az ajtódon. Minek tulajdonítod ezt?

Ami kint, az bent és ami fent, az len.... Most boldog vagyok és elégedett.

 Tóth Berta / Színház.hu