Kulka János: „Nem ijedek meg a bizonytalantól”

A Kossuth-díjas színész a Katona-béli szerepein túl látható például a legfrissebb magyar filmben, a Swingben is. Többek között ennek kapcsán kérdezte őt Veiszer Alinda. Lapszemle.

A Nők Lapja Évszakok cikkéből:

A beszélgetésen kiderült, hogyan alakult Kulka János viszonya a filmekkel. „Mindkettő nagyon jó munka volt, (a Vizsga és a berlini követ című filmek is – a szerk.). Rájöttem, hogy szeretek forgatni, pedig korábban nem szerettem. (…) Szerintem azért, mert a Szomszédokban olyan sokat csináltam (…) és talán nem volt annyira érdekes szerep, vagy nagy ívű történet. Most meg azok találnak meg. A történet és a szerepem elindul valahonnan, és valahová megérkezik. Szuper feladatok.” – árulta el Kulka János, majd arról beszélt, milyen típusú szerepeket játszik szívesen.

„Nagyon bírom, hogy nem jó embereket kell játszanom. Lehet, hogy a Szomszédokkal ez is volt a baj, hogy mindig nagyon nyugodt, nagyon kiegyensúlyozott volt a karakter. Most meg játszhatok szélsőségeket.” – mondta, majd mesélt a Swing című filmről is, amiben transzvesztitát alakít.

Kulka János (forrás: jegy.hu)

„Ebbe a filmbe egy kicsit "befúrtam" magamat. Lakatos Márkkal dolgoztunk együtt, és ő említette, hogy van Fazekas Csaba filmjében ez a szerep, de még nincs színésze. Én meg elkezdtem fészkelődni. Kiderült, hogy egy melegbár tulajdonosát kellene játszani. Akkor Márk felhívta Csabát, Csaba engem, és mondta, hogy eszébe jutottam, csak nem akart ilyen helyzetbe hozni. Azon gondolkodott, hogy nem kellemetlen-e nekem meleget játszani. Miért lenne az?” – mondta, majd hozzátette: „Szakmailag ezzel az a probléma, ahogy szoktuk mondani, nem a részegnek kell részeget játszani. Nem biztos, hogy egy meleget melegnek kell játszani. (…) Ugyanakkor az én életemben ez nem jelent problémát. Nem kell mentegetőznöm, hogy én csak azért vállaltam, mert érdekelt a kihívás. Világéletemben óvatoskodó, megfelelni akaró voltam. Valahogy ennek is lejárt az ideje.” – árulta el Kulka János, majd őszintén elmondta azt is, miben változott az élete, amióta „coming out-olt”.

„Nem akartam zászlót bontani, nem akarok meleg jogi harcossá válni. Inkább magamon akartam segíteni. Sosem éreztem, hogy teher lenne. Nem bujkáltam, nem tagadtam le, de valahogy mégis, mióta nyilvánosságra került, könnyebb az életem. Egyetlen félelmem volt, hogy csalódást okozok, hogy esetleg a nézők azt érzik, jézusom, ezt a csávót szerettem idáig... Meg azon is gondolkodtam, hogy nem ünnepeltetni akartam-e magamat. Hogy a színházban sikeres vagyok, és akkor a közélet színterén is ünnepelt akarok lenni. De ezt is megvizsgáltam, és azt hiszem, nem motivált ez sem.” – fejtette ki a színész.

Kulka János (forrás: Nők Lapja)

Kulka János arról is beszélt, hogy érzi magát a Katona József Színházban. „Jól. Nagyon. Csak valami részem mintha elfáradt volna, mintha sérülékenyebbé váltam volna. (…) Kicsit nagyok a feladatok, a Godot-ra várva is, A nép ellensége is nehéz szerepek. És nyomasztóan jók a kollégák. (…) Ez az érzés a Nemzeti vége felé kezdődött, amikor elkezdtünk elmebeteg sokat játszani, napi három előadást. Azt hiszem, hogy ott elfáradtam. Lehet, hogy poszttraumás szindrómám van.” – mondta, majd a Katonáról szólva hozzátette:

„Szerencsés vagyok. Vagy jókor mondtam nemet. Soha nem agyaltam azon, hogy honnan miért jövök el, csak hallgattam az ösztöneimre. Sehol nem volt rossz nekem, mégis mindenhol én mondtam fel, akkor, amikor körülnéztem, és már nem értettem, miért kellene maradnom. Olyan érzés volt, mint a kihűlő szerelem. Persze nem mindig döntöttem jókor. Például Bálint András évekig hívott a Radnótiba, nehezen, de meghoztam a döntést, hogy Budapestre szerződöm, erre amint aláírtam a szerződést, elment a színházból a fél társulat, mert akkor alakult a Székely Gábor-féle Új Színház. Viszont talán ennek is köszönhetem, hogy Valló Péterrel, Zsótérral jobbnál jobb munkákban dolgoztunk együtt. Egy nagyon szerencsés sorozat kezdődött, szóval nyertese lettem egy szerencsétlen helyzetnek.”  - összegzett, végül arra a kérdésre is válaszolt, mennyire tartja magát kockázatkedvelő személyiségnek.

„Nem ijedek meg a bizonytalantól. De közben meg fura ez, mert te most azt hiszed, hogy János átgondolja, János eldönti, János okos. Pedig nem, mert én csak annyit érzek, hogy egy adott helyzetből el kell futnom, mert valami nem elég. És futok, ösztönösen. Magánéletből és színházból egyaránt.” – mondta.

A teljes interjúból kiderül az is, hogy miért „politizál”, hogyan bánik a pénzzel, miért szereti a luxust és beszélt az éneklésről is.  

A teljes cikk a Nők Lapja Évszakok decemberi számában olvasható.

Forrás: Nők Lapja Évszakok