A víg özvegy - Szegeden rendezett Tasnádi Csaba

A víg özvegy című nagyoperettet mutatta be december 12-én a Szegedi Nemzeti Színház.

A produkcióról

Lehár Ferenc klasszikusát Tasnádi Csaba állította színpadra. A főszerepeket a szegedi hagyományoknak megfelelően operaénekesek játsszák, Glavari Hannaként Kónya Krisztinát láthatja a közönség, Daniolo követségi titkárt pedig Andrejcsik István alakítja. A koreográfia Krámer György munkája.

Tasnádi Csaba nem először rendezett operettet Szegeden: 2010-ben Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, két éve pedig a Mária főhadnagyot állította színpadra. Utóbbi koreográfusa, Krámer György álmodta meg a mostani előadás táncait is. A rendező és a koreográfus munkakapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. 25 évvel ezelőtt Tasnádi Csaba első rendezésénél a Leányvásár operettszínházi bemutatójánál dolgoztak először együtt, és azóta is kitűnően tudnak együtt dolgozni, köszönhetően többek közt az azonos látásmódjuknak.

A szegedi bemutatónál is mindketten egyetértettek abban, hogy "a Lehár-féle klasszikus darabok megbonthatatlanok, a sajátos látásmód pedig csak erőlködés mind a tánc, mind pedig a színjátszás részéről."

Tasnádi Csaba A víg özvegy kapcsán úgy fogalmazott: „A zene úgy jó, ahogy van. Nem hiába maradt fenn ennyi éven át. A dalok ugyanúgy szólnak hozzánk, ugyanolyan érzéseket bizsergetnek meg bennünk. Ennek titkát tiszteletben kell tartani és meg lehet fejteni”
A bemutató előtt a Jászai-díjas rendező a Tiszatáj online-nak adott interjúban beszélt arról is, hogy Lehár Ferenc műve a nagy klasszikusokhoz hasonló témát boncolgat.

„Nagyon kevés olyan örök témát morzsolgat a művészet, amelyre nem találja a megoldást: ilyenek a szerelem, a barátság, és ezek fogalmi társai. Minden alkotót és embert foglalkoztatnak, és ha ügyesen vannak megírva – nemcsak a Lehár-zenére gondolok, amely fantasztikus slágereket tartalmaz, hanem a szívhez szóló szövegkönyvre is – a néző eljátszik a gondolattal, hogy mi történik, ha kimarad egy kapcsolatban húsz év, de a szerelem töretlen, és megtalálja magának az utat, hogy kiteljesedjék. Ezt a művet nem akarom összehasonlítani Márquez: Szerelem a kolera idején című könyvével, de nagyon érdekes, hogy abban több mint hatvan évet várnak a beteljesülésre.”

Tasnádi úgy véli, A víg özvegy népszerűsége többek közt abban rejlik, hogy egy általános és egyben örök kérdést boncolgat: a férfi-nő kapcsolatot. Teszi ezt olyan módón, hogy az ember elhiggye - hacsak az előadás idejére is - hogy létezik örök szerelem.
Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy az előadás szecessziós jelmezeivel és díszleteivel is a klasszikus operetthez nyúltak vissza. Tudatosan nem aktualizálták, modernizálták a történetet sem.

 „Néhány dolog a mába helyezve hihetetlennek tűnne a mai néző számára. Egy vonalas telefonon történő hívás például nem bírhat ilyen jelentőséggel az internet, a mobiltelefon világában. Teljesen más az időfogalom is: akkor a húsz év jelentős időintervallumnak tűnt, de lehet, hogy a mai rohanó világban ez kevésbé nehezen megélhető élethelyzet. A társadalmi hierarchia rendszere is teljesen más volt: az arisztokrácia körében játszódó cselekmény nehezebben lenne értelmezhető, ha betennénk egy mai közegbe. Egyszerűen, nem érdemes kimozdítani az eredeti környezetéből, mert a néző energiái így nem annak dekódolására, a kiragadottság okának megfejtésére mennek rá. Ez tulajdonképpen egy kedves mese nagyon sok mai vonással. Nem is szeretem azokat a kifejezéseket, hogy rendezői koncepció, vagy rendezői látomás” – magyarázta a rendező.

Krámer György koreográfiái is az időtálló nagyoperetteket idézik. A koreográfus az interjúban elmondta, nagyon gördülékeny volt a munka a szegedi tánckarral, emellett A víg özvegy partitúrája is nagyban megkönnyítette a munkáját.

„…a kottából világosan lehetett tudni, hogy walzert, polkát, csárdást kell-e belekomponálni. Ezek tájékoztató jellegűek voltak számomra azt illetően, hogy miből is lehet meríteni” – mondta Krámer György, és beszélt arról is, hogy alkalmazott koreográfusként mindig arra törekszik, hogy a rendezői szándékot tartsa szem előtt, természetesen a darab értelmezés mellett. „Ez a kettő szépen kiadja számomra azokat a koordinátákat, melyek alapján megtervezem a koreográfiát” – foglalta össze.

A színház ajánlója a darab elé

Zéta Mirkó, Pontevedro párizsi követe úgy kívánja állama zilált pénzügyeit rendezni, hogy Glavari Hannát, a dúsgazdag pontevedrói özvegyet összeházasítja egy honfitársával. A feladatra követségi titkárát, Danilovics Danilót, a vidám, mulatós balkáni arisztokratát szemeli ki, akinek évekkel korábban már lángolt a szíve Hannáért. Az özvegy megérkezik a követségi fogadásra, azonban a nagykövet terve bukni látszik, mivel Hanna és Danilo között a korábbi sérelmek miatt ellenséges a viszony. A jelenlevő diplomaták azonban hevesen udvarolnak a hölgynek. Az özvegy élvezi a helyzetet, de főleg azt, hogy Danilo féltékenyen nézi az udvarlók seregét…

Minden idők egyik legnépszerűbb operettjének zeneszerzője, Lehár Ferenc Fejlődésem útja c. írásában így fogalmazta meg ars poeticáját: „A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia. Ez bizony nehéz – nehezebb, mint általában hinnők. Nem szabad többet akarnia, mint azt, hogy operettszerző legyen, ám óvakodnia kell a banalitástól és nem szabad csorbát ejtenie muzsikusi méltóságán.”

Lehár Ferenc-Victor Léon-Leo Stein: A víg özvegy

nagyoperett

Glavari Hanna, gazdag özvegy - Kónya Krisztina

              Gróf Danilovics Danilo, követségi titkár - Andrejcsik István 

Báró Zéta Mirkó, nagykövet - Réti Attila 

Valencienne, a felesége - Horák Renáta 

Valencienne, a felesége - Kovács Éva 

Camille de Rosillon, francia attasé - Bocskai István 

Camille de Rosillon, francia attasé - Kóbor Tamás 

Nyegus, mindenes - Kancsár József 

Cascada vikomt, diplomata - Szélpál Szilveszter 

Raoul de Saint Brioche, diplomata - Szondi Péter 

Kromov, politikai tanácsos - Tóth Péter

Olga, a felesége - Kocsis Judit

Bogdanovics, konzul - Ördögh József 

Sylviane, a felesége - Dobrotka Szilvia

Prisics, katonai attasé - Taletovics Milán

Praskovia, a felesége - Tóth Judit

Díszlettervező: Molnár Zsuzsa

Jelmeztervező: Varjas Zsófi

Karigazgató: Kovács Kornélia

Koreográfus: Krámer György

Dramaturg: Szokolai Brigitta

Súgó: Vojta Margit

Ügyelő: Stefanik Sándor

Zenei asszisztens: Görög Enikő, Kovács Gábor, Zalánki Rita

Rendezőasszisztens: Czene Zoltán

Vezényel: Koczka Ferenc, Kardos Gábor

Rendező: Tasnádi Csaba

Közreműködők:

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház, Tiszatáj online, Szeged ma.hu Fotó: Facebook.com/szegedinemzeti