Harmadszor készül élete legszebb szerepére hazánk egyik legsikeresebb balettművésze. A 14éves Jázmin, a 2 és fél esztendős Nimród után december végére várja második fiúgyermekét Keveházi Krisztina. Ennek kapcsán kérdezte a Ridikül. Lapszemle.
A felvetésre, miszerint egy sikeres művészpálya mellett komoly kihívás három gyermek vállalása a táncművész úgy felelt: “Mindig ugyanolyan fontos volt, hogy a magánéletem is sikeres legyen. Törekedtem arra, hogy egyensúlyba hozzam a kettőt. Szerintem nem működnek egymás nélkül. Ha valakinek csak az egyik van rendben, hiányzik az összhang”.
“Jázminnak szerettünk volna testvért, amikor iskolába megy, de halogattuk, mert mindig volt egy olyan premier, amit még szerettem volna megcsinálni. Ezért aztán Jázmin és Nimród között tizenegy év korkülönbség van. Soha nem éreztem lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy próbákra jártam. Igyekeztem úgy intézni, hogy a lányom addig az édesapjával vagy a nagymamájával legyen. Nem érezheti úgy, hogy el volt hanyagolva. És most sincs lelkiismeret-furdalásom, hogy nem táncolok. Valószínűleg három évig a babával leszek, utána pedig, negyvenévesen nem is akarok visszamenni a színpadra. Bizonyára vannak szerepek, amiket értékesen meg tudnék oldani, de már nincs bennem ilyen jellegű vágy. Eltáncoltam azokat a szerepeket, amiket nagyon szerettem, amikor még nekem valók voltak. Tizenhét boldog évet töltöttem az Operaházban, a színház egy nagyon jó korszakában. Úgy gondolom, hogy bármelyik címszerepnek, Mária hercegnőnek, Titániának, Grusenykának nem negyvenévesen kell újra nekivágni” – nyilatkozta Keveházi Krisztina.
Arról, hogy két balettművész – édesanyja Bán Teodóra és édesapja Keveházi Gábor- oldalán hogyan sikerült feldolgoznia a szülői örökséget, elmondta, még az intézetis évek alatt megküzdött magával. “Fel se merült, hogy más is lehetnék. Amikor anyuék Japánban léptek fel, reggeltől estig tanítottak, táncoltak. Én is felvettem velük a gyakorlócipőt. Természetes módon csöppentem bele. Édesapám elmondta, hogy száz táncos közül egy kerül középre. "Biztos, hogy akkor is boldog leszel, amikor hátul fogsz állni?" - kérdezte. (…) A Balettintézettől kezdve nehéz volt, hiszen nagyobb elvárásokat támasztottak velem szemben, kritikusabban szemléltek. Szerencsére kiváló balettmestereim voltak. Másrészt volt bennem egy megfelelési kényszer, mindig a maximumot szeretném nyújtani” – fogalmazott Keveházi Krisztina, aki arról is mesélt, hogy férjét is a táncnak köszönheti, hiszen egy évvel feljebb járt a Balettintézetbe.
“Éretlen, vékony, szőke kisfiúnak láttam, nekem akkor egy idősebb sportoló barátom volt. Dávid mindig odafutott hozzám, megpuszilt, és azt mondta, te leszel a feleségem. Amikor néhány évvel később hazajöttem a Royal Balettől, tizenhét évesen Szakály György felvett az Operaházba. Dáviddal egyszerre kerültünk be, egyszerre kezdtük el tanulni a karszerepek pótlásait és sokat jártunk egy társaságba. Tizenkilenc éves voltam, amikor összeházasodtunk. Öreg lelkek voltunk, nem mentünk bulizni, kirándulgattunk, sétáltunk a kutyáinkkal. Nem mintha nem lett volna köztünk az évek folyamán rengeteg konfliktus, de megtaláltuk egymást, és valahogy így volt természetes” – árulta el a táncművész, aki jelenleg ritmikus sportgimnasztikázókat tanít.
“Attól, hogy nem gyakorlom, még professzionális szinten tudom és ismerem a szakmámat. A tudás megmarad, amit bármilyen más formában tovább lehet adni akár a tanítással, akár a hétköznapokban. Egy balerina mindig balerina marad, ha csak átmegy a közértbe, akkor is. Természetesen le tudtam zárni a múltat. Sosem voltam karrierista típus” – nyilatkozta Keveházi Krisztina.
Forrás: Ridikül, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.