Bodrogi Gyula: „Vészhelyzetben halálos nyugalom fog el”

A Nemzet Színésze a Nógrád Megyei Hírlapnak adott interjújában beszélt gyerekkori emlékeiről, színészi munkamódszeréről és Törőcsik Mariról is. Lapszemle.

A Nógrád Megyei Hírlap cikkéből:

A Bodrogi Gyulával készült interjúból kiderül többek között az is, mi köze van a színházigazgatók pályáztatási rendszeréhez. „Annak idején a Fővárosi Tanács felkért a Vidám Színpad igazgatására. Sokáig hezitáltam, akartam is, meg nem is. Aztán Vinkó Jóska dramaturg barátommal kitaláltuk, hogy írjuk le, pontosan mit szeretnénk a színházban csinálni, és ha arra azt mondják a döntnökök, hogy jó, akkor elvállalom. Na, azóta mindenkitől pályázatokat kérnek. Fura világ ez. Hiszen az illetékesek pontosan tudják, kit akarnak igazgatónak, és általában az lesz az direktor, akit kijelölnek. Mindig minden esetben előre tudják, ki lesz a befutó, mégis 5- 6 embert pályáztatnak egyszerre. Szerintem nagy ötlet volt annak idején, hogy le kell írni a koncepciót, mégis egy nagy nudli lett belőle, mert a visszájára fordult. A mai napig ez a módszer megy, pedig még a régi újvilágban csináltuk. (nevet)” – árulta el a Nemzet Színésze, majd azt is elmondta, mit tart a legjobb tulajdonságának.

„Az idegrendszerem. Abszolút élhető idegekkel rendelkezem. A színházban időnként vannak kisebb kirohanásaim, de a hétköznapokon, a civil életben nyugodt ember vagyok. Épp ma beszéltem Törőcsik Marival. Mesélte, hogy a minap szóba kerültem náluk, és emlegetett, hogy a Bodroginak milyen különleges képessége van. Tudniillik, ha vészhelyzet van, halálos nyugalom fog el, és képes vagyok a megoldásra koncentrálni. Ezért mindig meg is találom azt” – mondta a 80 éves Bodrogi Gyula.

Bodrogi Gyula (forrás: archivum.magyarhirlap.hu)

„Színészként időnként azt gondolom, jobban tudom, hogyan kell eljátszani egy szerepet, mint a rendező. Persze egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nekem van igazam, de szeretem azt hinni, hogy igen, és olyankor felmegy bennem a pumpa. Pikírt és gonoszkodó leszek. Aztán félóra múlva megnyugszom. Tudod, furcsa az élet. Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam. Vannak helyzetek, amikor haragudni kell valakire, és olyan is, amikor barátságot kell kötni” – fejtette ki a színész.

Bodrogi Gyula élete legnehezebb időszakáról is mesélt az interjúban.”A háborút szívesen kitörölném az életemből. Azt még emlékeimben sem szeretem. Egyre megtanított az az időszak: az éhezéssel engem nem lehet meghatni, mert eleget éheztem. Sosem felejtem el: egyszer a szomszéd gyerek kijött a ház elé, egy karéj kenyér volt a kezében. Nem tudom mivel lehetett megkenve, talán zsírral. Sose voltam irigy, de akkor bementem a lakásba, és elkezdtem sírni, mert annyira éhes voltam. A szüleim kérdezték, mi bajom van, aztán hosszas kérlelés után elárultam. Erre a nagymamám és az édesanyám elmentek, egy egész laktanya összes szennyesét kimosták, kivasalták, ezért kaptak fél kiló kenyeret, és egy darab szalonnát. Mindezt azért tették, hogy az öcsikének másnap adhassanak zsíros kenyeret. Egyébként tényleg nem volt ennivalónk. Volt, hogy napokig nem jutottunk élelemhez. Gyerekként állandóan terepszemlét tartottunk a szétbombázott városban. Egy lelőtt benzinkút romjai alatt találtam egy láda kandiscukrot. Hazavittem, és jó darabig mindenkinek jutott egy kis darabka kandis cukorka egész napra. A nagymamám esténként lefekvés előtt még kettétörte a saját kis cukordarabkáját, és odaadta nekem, meg a nővéremnek. A mai napig nem tudom megfejteni, hogyan maradt így életben, hiszen ő nem evett, de nagy varázsló volt” – mondta Bodrogi, majd a szövegtanulás kapcsán az emlékezésről is szólt.

„Most öt darabban játszom. Három színházban, a Karinthyban, József Attilában, illetve a Nemzetiben. (…) Érdekes módon szerepet és szöveget könnyen memorizálok. De ha valaki most idejönne, és megkérdezné, három hónappal ezelőtt miről beszélgettünk, nem tudnék válaszolni.”- mondta, majd hozzátette: „(…) Vannak dolgok, amelyek nagyon megmaradnak. És vannak, amelyek teljesen kiesnek. Például nézek a tévében egy filmet, amiben szerepelek, és egyetlen mozzanatra nem emlékszem a forgatásról. És vannak filmek, amelyeknek bizonyos pontjaira emlékszem. Úgy látszik, szelektál az agyam, mivel sok mindent kell tanulnom. Ezzel kapcsolatban van még egy érdekes történetem. A Potyautas című vígjátékot több százszor játszottuk Törőcsik Marival a József Attila Színházban. Lefutott a darab, és másnap elfelejtettem a szövegét. Tíz év múlva Miskolcon felkértek, hogy játsszam el vendégként újra ezt a szerepet. Balatonon nyaraltam, elvittem magammal a szövegkönyvet, de elfelejtettem beleolvasni. Aztán a második próbán az összes játék, az összes szöveg azonnal visszajött. Fogalmam nincs, hol tárolódott addig. Talán az én kis világhálómban, bent a fejemben...” – nyilatkozta a Nemzet Színésze.

A teljes interjúból kiderül az is, hogyan szokott kikapcsolódni, mit gondol a tiltásokról, milyen kapcsolatban van Stohl Andrással, hogyan viseli a kopaszodást, valamint hogy tudja-e kezelni az internetet.

Forrás: Nógrád Megyei Hírlap