A Vígszínház művésze többek közt kecskeméti diákszínjátszós éveiről mesélt a Fél online-nak.
"Négy éven keresztül Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban Orbán Edit néninél voltam diákszínjátszó. Előtte már általános iskolában is előadtuk például a Lúdas Matyit, valamint hasonló műsorokat készítettünk, de azért mentem abba a gimnáziumba, mert tudtam, hogy Edit néni ott dolgozik. Szerencse folytán indultam versmondó versenyen, és nagy vállalásként tizenöt évesen a Kései siratót mondtam el. Ő volt a zsűri elnöke. Az értékelés után bementem hozzá a könyvtárba, s mondtam neki, hogy színjátszó akarok lenni. Azt mondta, hogy rendben. Már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ez egyértelmű volt. Egyébként a csoportban nagyon helyes fiúk voltak. De elsősorban az motivált, hogy csináljunk valami jót, és ezzel foglalkozzunk" - mesélte Bata Éva.
Fotó: mixonline.com
"Mi, színjátszósok gyakorlatilag az iskolában is együtt éltünk. Ez egy család volt, egy baráti kör. Akkor nem voltak külsősök, mindannyian egy gimnáziumba jártunk. Mindenről, mindenkiről tudtunk. Olyan erős barátságok alakultak ki, amik mai napig meghatározóak és maradandóak" - hangsúlyozta a színésznő.
Bata Éva elárulta, a Kecskeméti Színjátszó Műhelyben sokat improvizáltak, és sokszor csináltak olyan jeleneteket, amelyek megviselték a lelküket. Mindig iskola után próbáltak, vagy amikor épp ráértek. Az igazán nagy események a színjátszó találkozókon voltak, amikor a regionális fesztiválra mentek a kecskeméti Ifjúsági Házba.
"Rengeteget röhögtünk. Nagyon jókat beszélgettünk utána, előtte, közben, s nem utolsósorban mutogattuk magunkat. Hisz ezért csináltuk igazán, mert valamit meg akartunk mutatni magunkból. Erős kifejezési vággyal rendelkeztünk" - emlékezett Bata Éva.
A színésznő úgy látja, bár a Vígszínházban nincsenek annyira összezárva, mégis látszik az együttlét igénye, hogy előadás után együtt üljenek le beszélgetni olyanokkal is, akik épp nem voltak benne az adott produkcióban. "Ha valaki nem olyan helyzetben vagy környezetben van, amit magának elképzelt, akkor szerintem nem szidni kell a közeget, s nem mindent a körülményekre kell fogni, hanem azon kell elkezdeni gondolkodni, hogy miért van az, hogy én ezt teremtem magam köré. Miért ezt csinálom, miközben nem azt érzem, hogy nekem erre lenne szükségem? Csak akkor tudod magad másokkal jól érezni, ha magaddal jól érzed magad" - mutatott rá a Vígszínház tagja.
A teljes interjú itt található.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.