„Mi ez, ha nem igazi varázslat?” – Gimesi Dóra válaszolt

Jelenleg a Budapest Bábszínház dramaturgja, előadásait számos díjjal jutalmazták. A színházi munka és meseírás különbségéről, tabutémákról beszélgetett Gimesi Dórával a Prae munkatársa. Lapszemle.

A Prae cikkéből:

Gimesi Dóra az interjúban elmondta, milyen kihívásokat rejt egy gyerekdarab megírása: „Amikor a bábszínházban szétmegy a függöny, elkezdődik egy mese, amely jó esetben beszippantja a gyerekeket. (…) Ebből a szempontból ugyanaz a hatásmechanizmus, mint bármelyik felnőtt-színházban. Az a fontos, hogy jól, fordulatosan, érthetően és átélhetően meséljünk, hogy meglegyenek az azonosulási pontok. (…) Ha az azonosulás lehetősége megvan, ha a történet átélhető, ha a hősért lehet drukkolni, jó úton járunk. Hitelesnek kell lenni és komolyan venni az elmesélt történetet. A gyerekközönség egyébként gyakran sokkal nyitottabbnak bizonyul, mint a felnőtt. (…)

A klasszikus mesék esetében szintén felmerül a kérdés: mit és hogyan lehet megváltoztatni, és főleg, mihez képest? (…) Én, mint dramaturg megpróbálom felkutatni az összes létező meseváltozatot, és kiválasztom a legdrámaibb, színpadon legműködőképesebb verziót. Mindig azt tartom szem előtt, hogy az adott színpadi rendszerben koherensen meséljünk el egy történetet” – fejtette ki munkamódszerét Gimesi Dóra.

Gimesi Dróa (forrás: Budapest Bábszínház)

A Prae kérdésére azt is elmondta a Budapest Bábszínház dramaturgja, hogy miben látja a bábszínház jelentőségét a mai digitális ingerektől tobzódó világban. „Sok felnőttel ellentétben én nem gondolom rossz és kárhozatos dolognak, ha egy gyerek találkozik a 21. század technikai vívmányaival, információdömpingjével, ha a szülő és a pedagógus ezt a helyén tudja kezelni. A mai gyerekeknek más az életritmusa, egyszerre többfelé tudnak figyelni, több információt fogadnak be és szűrnek át magukon – ez önmagában még nem rossz. (…) A színházban az itt és most, a dráma jelenidejűsége egyszerűen verhetetlen. A bábszínház ehhez még azt a csodát is hozzáteszi, hogy egy élettelen tárgyból a színész lelke, tehetsége, ügyessége által élő szereplő válik. Mi ez, ha nem igazi varázslat?” – tette fel a kérdést Gimesi Dóra, majd a prózaíráshoz való viszonyáról is beszélt.

„Én prózaíróként is drámaíró vagyok, és azt hiszem, ez már így is marad. Szituációkban, drámai összecsapásokban, helyzet- és jellemkomikumban gondolkodom, máshogy talán nem is tudnék. A dramaturgia, az alkalmazott művészet a szakmám. Érdekes, hogy darabot, rajzfilmet, rádiójátékot tudok megrendelésre is írni, de prózát nem. Az csak akkor megy, ha egy történet nagyon feszít belülről. (…) De ez a színházi munka tudatosságával szemben egy elég ösztönös, és minden esetben nagyon személyes folyamat. (…) A Csomótündérrel sok mindent kiírtam magamból, pontos lenyomata lett annak, ahol akkor tartottam. Most másféle mesék formálódnak, de ez lassú folyamat, egyszer majd talán könyv is lesz belőlük, de nem szeretnék elsietni semmit” – mondta Gimesi Dóra, majd hozzátette: „Nagy öröm viszont, hogy végre könyvben is megjelennek az utóbbi években bemutatott bábdarabok a Vaskakas Bábszínház kiadásában, DráMAI mesék címmel”.

Gimesi Dóra a mai magyar gyermekirodalom helyzetéről is beszélt. „A magyar gyerek- és ifjúsági irodalom már az én gyerekkoromban is rendkívül izgalmas és színvonalas volt, elég csak Lázár Ervinre, Békés Pálra, Janikovszky Évára gondolni… Az utóbbi tíz évben hatalmas lendületet kapott a műfaj, rengeteg új könyv születik, jobbnál jobb szerzők bukkannak fel. (…) Persze nagyon hiányoznak fontos témák, mint az öregség, halál, másság, szegénység, háború. Jó lenne, ha itthon is eladhatók lennének a külföldön oly népszerű művészi képeskönyvek, amelyek sok képpel, kevés, de nagyon magas színvonalon megírt szöveggel mesélnek el egy történetet, akár nehéz témákról is” – fejtette ki véleményét a dramaturg.

A teljes interjúban szó volt még a nagysikerű Időfutár hangjátékról, a kísérletezésről, a külföldi gyerekkönyvek iránti szenvedélyéről és a Budapest Bábszínház repertoárjáról is.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Forrás: PRAE