"A mai idők a groteszknek kedveznek" - Villáminterjú Kincses Elemérrel

December 20-án mutatta be a Nemzeti Színház Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét. A zenés vígjáték rendezőjével, Kincses Elemérrel Kulcsár Edit, az előadás dramaturgja készített villáminterjút.

A Nemzeti Színház ajánlója:

A helység kalapácsa 1844-ben, három hónappal a János vitéz előtt született. Petőfi definíciójában hősköltemény, valójában komikus eposz, eposzparódia. Az irodalomtörténetnek máig nem sikerült megfejtenie, hogy ez a vérbő humorral megírt eposz-paródia miért nem aratott sikert a maga korában. Meglehet, hogy nemcsak a „fentebb stílt” kultiváló pályatársak, de a nagyközönség is nehezen állta a pesti segédszerkesztővé avanzsált huszonegy éves borzas fejű ifjú éles humorát, aki ezzel a művével pimasz módon tükröt tartott a bécsi biedermeier ízlés felé kacsingató úgynevezett „nemzeti karakter”-nek is.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bármennyire is élvezzük a magyar észjárás antik hexameterbe gyömöszölt nyelvi fordulatait, dinamikáját, szószaporító sziporkáit, abba a bizonyos tükörbe ma se szívesen nézünk bele. Az az egykori tükör ugyanis ma is hiteles karikatúráját adja az egymással folyvást civakodó magyaroknak. Talán ez az oka, hogy bár ez a mű kétségkívül színpadért kiált, és folyamatosan jelen is van az utcaszínházak műsorán, a hivatásos kőszínházakban mégsem lett állandó repertoár-darab. Győzött az operett: a János vitéz sem mint dramatizált tündérmese, hanem mint dalmű aratott sikert a hazai színpadokon.

A Nemzeti Színház Petőfi János vitéze után tűzi műsorára A helység kalapácsát, amelyet a Marosvásárhelyen alkotó, UNITER-díjas Kincses Elemér állít színpadra vérbő, életerős komédiaként.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu

Villáminterjú Kincses Elemérrel:

- Marosvásárhely egy különleges atmoszférájú város Erdélyben. Ott született, ott él. Mit kapott ettől a várostól?

- Mindent. Az első szerelmet, az első sikereket a sportban, az első színpadon elmondott mondatot, a Bolyai Líceum amatőr csoportjában, aztán a Főiskolán a Liliomban... Az első rendezést, az első színházi sikereket, az első díjakat. Marosvásárhely, s ezen belül is a Köteles Sámuel utca számomra maga a világegyetem. Ebben az utcában, az erdélyi magyar színjátszás neves művészei szomszédságában gyerekeskedtem. Ott élt Kovács György, Tompa Miklós, Lohinszky Lóránd és Harag György is, akit minden idők egyik legnagyobb magyar rendezőjének tartok. És itt van a színművészeti főiskola is, előtte nap mint nap elsétáltam, ezért is lettem színész, mert annyi szép lányt láttam ebbe az épületbe bemenni, hogy én is ide vágytam… Kolozsváron színész voltam hét évig, itt lehettem Major Tamás segédrendezője. Akkoriban már elmúlt hetven, de egy próbán hatvankétszer ment, mit ment, rohant fel a színpadra előjátszani. A Köteles Sámuel utcában születtem, itt élek ma is, mi ez ha nem egy univerzum!

- Volt színész, rendező, vezetett színházat, írt drámát, regényt, rajong a sportért. Irodalom, színház, sport – melyik területen érzi legjobban magát?

- Egy pecabottal a kezemben. De félre a viccet: nemrég rendeztem operát, a Falstaffot Kolozsváron, remek szereposztással. Szerelmes lettem az operába! Abba a ténybe, többek között, hogy ülök a nézőtéren, s egyszer csak a Teremtő elemel a Földről. Verdi... Csoda.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu

- Mindez százhetven prózai rendezés, saját darabok, regények, film után...

- Igen... Egy regény utolsó mondatát leírni sem kismiska. A Soha az első szerelemről szól, a Mindörökké az utolsóról. A Csatorna című darabomból készült román filmet nemrégiben mutatták be, a Soha regényem filmváltozata is talán elkészül 2015-ben. Öt éve koldulunk két fővárosban. Én személyesen négy miniszternél voltam. Pesten egynél, Bukarestben háromnál... Mind a négyet leváltották, mielőtt lépni tudtak volna a film támogatása ügyében.

- Dolgozik román színházakban is, a Csatorna című drámája 2001-ben az év legjobb romániai drámája volt Romániában. Mennyire mozog otthonosan a román kulturális életben?

- Sokat dolgoztam, dolgozom román színházaknál is. Ha innen hazamegyek, egy katalán darabot fogok rendezni románul. A román színház más. Nem jobb, más. A román színházakban a próbán a féken van a lábam, a magyaroknál a gázpedálon. Ez nem értékítélet, csak megfigyelés. Bukarestben a Bulandra Színházban az olvasópróbán, tehát az első próbán a főszereplőm átugrott az asztalon és torkon ragadta a kollégáját. Üvöltött. Megálljunk, mondtam én! Mit csinálsz??? Én? Hát játszom. Nem ezt kérted? Majd, Marcel, majd... Nálunk nincs majd - mondta. És elengedte a partnere torkát.

- Mi volt az első gondolata, amikor felkértek Petőfi hőskölteményének, A helység kalpácsának megrendezésre?

- Hűha... Ez volt az első gondolatom. Meg hogy én rendező vagyok, aki színdarabokat szokott rendezni, ez pedig nem színdarab. Zseniális mű, de nem színdarab. Aztán az, hogy benne van egy izgalmas színpadi mű létrehozásának lehetősége. Adott a remekmű és egy fantasztikus szereposztás, egy világhírű díszlettervező (Székely László), egy jelmeztervező (Pilinyi Márta) számtalan díjjal kitüntetve ő is, egy remek zeneszerző-koreográfus (Könczei Árpád), mellesleg földim. S adott vagyok én. A naptár 2014-et mutat. Ez itt a kérdés: Nemzeti, Petőfi, 2014. Hogyan nyúlunk 2014-ben, a Nemzeti Színházban Petőfi művéhez, A helység kalapácsához? Ez a kérdés jó néhány álmatlan éjszakát okozott nekem. Az a fajta színház, amit én néhány évtizede próbálok művelni, emberi módon, érthető történeteket szeretne elmesélni, minél frappánsabban, mai színpadi nyelvezetben. Remélem, az a nyelvezet, amit most kitalálunk, vidám lesz és néhol groteszk. A mai idők a groteszknek kedveznek. Ezért elrajzoltak a figurák, a jellemek, a reagálások, a nevetések, a sírások, maga a szerelem is. A burleszkbe hajló elemeket keverjük a könnyed vígjátéki stílussal, és így tovább... A helység kalapácsa olyan, mint egy derűsen torz rajz. Petőfi eposz-paródiának szánta, mi az előadást, amelyben sok zene és tánc is lesz, groteszk varázslatnak nevezzük.

Szarvas József és Blaskó Péter az előadás próbáján

(Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu)

Petőfi Sándor
A helység kalapácsa

Zenés komédia Ivánka Csaba színpadi változatának felhasználásával

Petőfi Rácz József
Szemérmetes Erzsók Udvaros Dorottya / Ráckevei Anna m.v.
Fejenagy, kovács Blaskó Péter
Lágyszívű kántor Szarvas József
Márta, a kántor felesége Nagy Mari
Harangláb Schnell Ádám
Bagarja Újvári Zoltán
Bölcs bíró Csurka László m.v.
Csepü Palkó Kristán Attila
Kisbíró Mátyássy Bence

Zenekar Egervári Mátyás, Kiss B. Ádám, Tímár Márton
Hangfelvételen közreműködik Kiss Gy. László, Könczei Bálint, Könczei Árpád

Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Zeneszerző, koreográfus: Könczei Árpád
Dramaturg: Kulcsár Edit
Ügyelő: Kabai Márta
Súgó: Sütő Anikó
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota
Rendező: Kincses Elemér

Bemutató:

2014. december 20.

Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

További előadások:

2014. december 21.
2014. december 30.

Forrás: nemzetiszinhaz.hu