A Vígszínház igazgatóját a 168 Óra kérdezte. Lapszemle.
"Nagyapám szervezett spartakiádot is a színkör és kórus mellett Csengerben. Születésem előtt két évvel vonatszerencsétlenség áldozata lett, ám gyakran megidézett alakjának erős hatása volt rám. Molnár Ferenc műveit is rajta keresztül ismertem meg, amikor átnéztem az 1956-ban elrejtett könyveit. Szüleim is meghatározóak. Édesanyám tanítónő volt, apróság, de még az is jelez valamit: ha híre jött egy Jancsó-filmnek, apámmal szaladtak a moziba" - mesélte Eszenyi Enikő.
A színésznő azt is elárulta, négyévesen, egy ajándékba kapott balettcipő miatt eredetileg balerinának készült. "Hajlékony kislány voltam, a cipellő megmozgatta a fantáziámat. Ám idővel nem volt kérdés: színésznő leszek. Belső késztetés volt, és a környezeti hatások következménye. A balettból annyi maradt: máig erős testbeszédem van a színpadon, és nagyon szeretek táncolni" - tette hozzá.
Fotó: Bazánth Ivola, 168ora.hu
Arra a kérdésre, hogy mint vidéki lánynak, nagy sokk volt-e a főiskola világa, Eszenyi Enikő így felelt: "Úgy éreztem, hazatértem. A gimiben mindenki orvos, mérnök, jogász akart lenni. Főiskolai osztálytársaim – például Kaszás Attila, Rátóti Zoltán, Méhes László, Töreky Zsuzsa – mindjárt jó pajtásaim lettek. Többen ugyancsak vidéki, értelmiségi családból jöttek. Ami a tanárokat illeti: még Nádasdy Kálmán, Hegedűs Géza bácsi, Gáti József is tanított. És ott volt Iglódi István, Valló Péter. Katartikus volt olyan közegben létezni, ahol a tanárok mindent megtettek, hogy átadják a tudásukat – a hallgatók pedig át is akarták azt venni. Olyan viszonyrendszer, amely az élet más helyzeteiben is harmonikus alap lehet."
Eszenyi Enikő elmondta, bár vidéki gyakorlóéveket javasoltak számára, végül mégis a Vígben kezdte a pályát, és sose bántotta a kisebb feladat. "Harmadévesen kerültünk oda, ahhoz képest lépegettem előre. Ma már a nagy akaráshoz sokszor társul türelmetlenség. Én tudtam, hogy fejlődnöm kell, s közben figyelnek rám. Úgy terhelnek, hogy az nem megroppant, hanem erősít. Mígnem már komoly súlyokat is elbír az ember. Igazgatóként én is azt szeretném, hogy a Víg fiataljai hasonló utat járjanak be" - hangsúlyozta a művész.
"Vannak napi boldogságok, ahogy dacok és szorongások is. Utóbbiak színészként hasznomra vannak: a teljes harmónia gátja lehet a kifejezőkészségnek. A karácsony pedig átértékelődik, miután az ember cseperedve rájön: már nem a Jézuska hozza az ajándékot. Másként érinti meg az embert, az együttlét meghittsége a legfontosabb benne. Édesapám haláláig mindig a szüleimnél töltöttük az ünnep első estéjét. Most nálam vagy az öcsémnél jövünk össze. De december 26-án már A vágy villamosában játszom. A karácsony ugyanis színházi csúcsidőszak" - mondta Eszenyi Enikő.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.