A Magyar Színház főrendezőjét a Dívány.hu kérdezte. Lapszemle.
Arra a kérdésre, tudja-e már, mi lesz a sorsa most, hogy januártól Zalán János veszi át a színház irányítását, Göttinger Pál elmondta, megegyeztek a színházzal, hogy nem nyilatkoznak az új igazgató hivatalba lépéséig. "Várjuk meg, hogy ő mit mond, mit akar – beszéljünk a dolgainkról akkor, amikor már van mire reflektálni" - tette hozzá.
"A régi (Őze Áron) és az új igazgató nagyon vigyáznak egymásra, nem nyilatkoznak keresztbe, ami szerintem elég korrekt dolog. Áronban van egy már-már romantikus kötődés a házhoz, hiszen ő kisgyerekként is ott volt az édesapja miatt. Neki mindent vivő prioritás, hogy a társulat életben maradjon, vagy hogy az a ház színház maradjon. Ez sokkal fontosabb számára, mint az, hogy egy-egy vitás helyzetben igaza legyen. Ő az a fajta színházigazgató, aki ezeket a dolgokat ego nélkül tudja kezelni. Miközben kommunikációs problémákkal nagyon is sokat küzdött a színház az elmúlt időkben" - mondta Göttinger Pál.
Fotó: Szécsi István, divany.hu
A főrendező arra is kitért, hogy átkosnak tartja azt a szakmai szilenciumot, ami a társulat körül volt az utóbbi 5-10 évben. "Még azt is olvastam, hogy a térképen sincs rajta! Úgy bántak vele, mint egy elfeledett vidéki színházzal Budapest közepén. És tudom, hogy voltak szörnyűségek, meg olyan időszakok, amelyek mai fejjel vagy az én mostani színházrendezői ízlésemmel majdnem vállalhatatlanok, de ilyesmin azért a legtöbb ekkora üzemű színház át-átmegy. Az sem tett jót, hogy a színház létét tulajdonképpen állandóan megkérdőjelezték az új Nemzeti felépülése óta. Senki nem értette, hogy miért nem csukták be, végül abban maradtak, hogy minden bizonnyal azért, mert a nagyjaink akkor még éltek. Egy ideig ők még jelen voltak és vitték azt a fajta teátrális gondolkodást, amiben ők verhetetlenek voltak. Ugyanakkor jelentékenyen csökkent az ez iránti kereslet, amitől ők maguk elkeseredettek, a színház pedig eléggé elveszett lett. Aztán eltűntek - meghaltak vagy már nem praktizáltak –, és akkor megint támadt egy lyuk. Hatvanhatos az épület, és eddig még nem volt érdemi felújítása, ráadásul az a fajta színház, amit jelenleg csinálunk, olyan 150-350 néző között ideális. Rendezőként is ilyesmi méretű előadások készítését tanuljuk az iskolában, és a főiskoláról kikerülő színészek is nagyjából ehhez értenek. A Magyar Színházban ehhez képest 650 néző fér el (nagyobb, mint a Nemzeti!), a kisteremben (egy korábbi díszletraktár-próbateremben) pedig 80. A nagy túl nagy ahhoz, hogy üzembiztosan megteljen, a kicsi túl kicsi ahhoz, hogy rentábilis legyen, egyszerűen nem termel elég bevételt. Márpedig másfél utcára a Madáchtól, töredékannyi pénzből estéről-estére nagyjából 700 embert bevonzani a színházba olyan prés, ami minden ott dolgozó művészre rak egyfajta frusztrációt. A félház nagyon is látszik, miközben tudjuk, hogy ez még mindig rengeteg ember! A Bárkában mi mindent megtettünk volna ennyi emberért!" - mesélte Göttinger Pál.
A rendező az Ördögkatlan Fesztivál szervezésében ellátott szerepéről is beszélt. "Az Ördögkatlan tényleg egy önzetlenségből, jóságból és emberközeliségből táplálkozó eseménysor minden évben öt napig, amikor közvetlenséggel, de nem gazsulálva barátkozhat egymással pár ezer ember. Úgy, ahogy ezt a kultúrafogyasztó ember naivan, de vágyakozva elképzeli: hogy közben jó bort iszik, jó zenét hallgat, fontos előadásokat lát. Muszáj, hogy legyenek ilyen helyek ebben az országban. Másrészt muszáj, hogy az ember csináljon önkéntes, közösségi dolgokat, mert az szocializálja vagy rakja rendbe az ő saját társadalmi létét is. Sok önkéntes, közösségi dolgot csinálok, szerintem ez tök fontos. Arról nem is beszélve, hogy a Katlan egy igazán összművészeti vállalkozás, aki öt napot tölt ott, az a teljes élményt viszi haza, így válik művészeti kérdéssé minden, ami befolyásolja azt, hogy hogy érezte magát. A közlekedés, a helyszínek kitáblázása és a mobilvécé is, nem csak az előadások vagy a koncertek. Úgy fest, ezt is meg kell tanulni – nehézkesen, de azért szorgosan haladunk. Most jön a nyolcadik alkalom, a nyolcadik lecke" - hangsúlyozta Göttinger Pál.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.