Az idős házaspárról szóló rövid történet egy városi legendán alapul. Az alkotás már számos rangos versenyen aratott sikert.
A nyugdíjas rajztanárnőnek ismét munkát ajánl az egyetem, az idős nőt férje kíséri el munkahelyére. Szirmai Márton rendező évekkel ezelőtt hallotta ezt a történetet, még a valódi rajztanárnőt is fel akarta kutatni, de sajnos nem sikerült megtalálnia.
A történet szerelemről, méltóságról és kegyes hazugságokról mesél.
Interjúrészlet Szirmai Márton rendezővel:
(...)
filmhu: Stábtagjaid nagyjából állandóak és követhetőek, viszont színészválasztási metódusod kívülről meglehetősen rapszódikusnak tűnik. Kíváncsi lennék rá, hogy miért lett a Szalontüdő főszereplője Ascher Tamás rendező, vagy hogyan lesz Anger Zsoltból, Hajdu Szabolcsból vagy Török-Illés Orsolyából statiszta?
Sz.M.: Nincs e-mögött tudatos döntés vagy marketingstratégia – meg van írva két-három figura, és ezekhez kell olyan arcokat keresni, akik nem lesznek hiteltelenek az adott szerepben. Akkoriban készítettem egy fotó-adatbázist, amelyben színházi súgótól kezdve sokféle ember ’megfordult’ – a Szalontüdő szakadt figurájára három megfelelő embert találtam ebben az adatbázisban, és már csak a geg kedvéért is Aschert választottam a szerepre. A Legenda nehezebb ügy volt, mert idősek a szereplők – Magyarországon nem könnyű idős színészeket találni. Tímár Éva szerencsére rögtön elvállalta a szerepet, így hozzá kellett férjet keresni. Hajdu Szabolcs karaktere megegyezett azzal, aki a fejemben volt a 30-as bohém képzőművész tanár szerepére és rá is ért a forgatás napján, ami egy vasárnapra esett, szóval be lehetett rántani a feleségét, Török-Illyést Orsolyát és a gyerekeket is.
filmhu: Tímár Évának voltak aggályai?
Sz.M.: Leültünk egy padra, elolvasta a másfél oldalas forgatókönyvet, és elmesélte, hogy most jön egy társulati ülésről, és pont úgy érzi magát, mint a Legenda főszereplője. Hogy róla szól ez a film. A film egy reális hazai életmodellt mutat be – szomorú, hogy valóban ez a realitás. A történet egyben egy városi legenda, amit tíz éve hallottam. Próbáltam felkutatni a valódi rajztanárnőt, kerestem is egy hónapig anno, de sajnos nem sikerült megtalálnom.
filmhu: Nem jellemző rád a drámai hangvétel, sokkal inkább a távolságtartó, kissé groteszk fogalmazásmód. Mégis, ebben a történetben a drámaisága fogott meg?
Sz.M.: Amikor 3-4 éve megírtam ezt a forgatókönyvet, egészen mást láttam bele, mint ma. Kicsit komplexebb lett a történet, hiszen a személyes drámán túl a szerelemről is szól, és a kis hazugságokról. Nem Magyarország társadalmi problémáinak a halmaza foglalkoztat, pusztán hallottam tíz éve egy történetet, ami megérintett, és volt róla egy vízióm, amely egy 5-10 perces, csattanós történetben elmesélhető.
filmhu: Ha valóban nem érdekelnek a szociális problémák, hogy van energiád éveken át, szerelemből dokumentumfilmeket forgatni?
Sz.M.: Erről nem szokás beszélni, de alapvetően az ember azért csinál filmet, hogy neki jó legyen. Ha az ismerőseimnek, a családomnak tetszik, vagy ha a nézőknek örömet okozok, természetesen az is visszahat rám, de az alapmotiváció a saját magamnak való örömszerzés, szellemi kielégülés – hiszen ösztönlények vagyunk. Folytatást itt talál.
Főszereplők: Tímár Éva, Kun Vilmos, Hajdu Szabolcs
Rendező: Szirmai Márton
Operatőr: Pohárnok Gergely
Hang: Várhegyi Rudolf
Zene: Pirisi László
Látvány: Dévényi Rita
Producer: Tóth Lajos, Kuczkó Andrea, Szirmai Márton
Co-producer: Rajna Gábor, Sipos Gábor
Gyártó: Csokonai Művelődési Központ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.