Egy német, egy zsidó és egy feleség - Villáminterjú Valló Péterrel

Magyarországi ősbemutatóra készül a Rózsavölgyi Szalon. 2015. január 21-én mutatják be Michael Frayn Koppenhága című drámáját Valló Péter rendezésében, Kútvölgyi Erzsébettel, Gyabronka Józseffel és Őze Áronnal.

A színdarab két világhírű, Nobel-díjas filozófus, Niels Bohr és Werner Heisenberg valós történelmi eseményeken alapuló 1941-es találkozását meséli el és az atombomba születésének előszobájában olyan alapvető morális, erkölcsi kérdésekre keresi a választ, mint például a tudósok emberiség iránti felelőssége. A mű 2000-ben elnyerte a legjobb drámának járó Tony-díjat.

Miért éppen ezt a színdarabot akartad megrendezni a Rózsavölgyiben?

Azt gondolom, hogy a Rózsavölgyi Szalonba ilyen típusú darabok kellenek. Annak ellenére mondom ezt, hogy eddig mindkét itteni munkám könnyedebb hangvételű volt. A mai drámaírásnak van egy egész vonulata, ami kifejezetten ilyen kis színházakba való. Ezek a művek egytől egyig az emberiség legfontosabb létkérdéseit elemzik, de elég komplikált a tárgyuk ahhoz, hogy be lehessen mutatni őket nagy lélekszámú színházi terekben. Itt megvan hozzá a megfelelő miliő, és bízom benne, az a közönségréteg is, akit egy ilyen típusú színdarab kíváncsivá tesz. A Koppenhága ezeken a nagyon nehéz filozofikus színdarabokon belül egy kiválóan megírt mű, három pontosan körbejárható karakterű ember beszélget benne, könnyen érthető, mégis rendkívül lényeges problémákat feszegetve, mint az ember felelőssége a többi ember és a saját maga pusztulásáért, felelősség a barátságért, az erkölcsiségért. A három figura - egy igazi német, egy zsidó értelmiségi és egy hozzájuk tartozó, rettenetesen feminin gondolkodású, nagyon valóságosan nőnemű feleség, aki mindenféle elméleti és lila filozófiai problémákon túl látja a két férfi valóságos pszichológiai karakterét és az események pszichológiai mozgatórugóit - három kitűnő színészi alakításra ad lehetőséget. Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József és Őze Áron személye számomra garanciát jelent arra, hogy az előadás annak ellenére, hogy nem könnyű, élvezetes élményt nyújt majd.

Miről szól a színdarab?

Két nagy fizikus, a dán, félig zsidó származású Bohr és az ünnepelt német professzor Heisenberg 1941-ben találkozott a megszállt Koppenhágában. A két fizikus korábban szoros, életre szóló barátsága e találkozás után egyszer s mindenkorra véget ért. Ez történelmi tény. Ennek az lehetett az oka, hogy Bohr, aki Heisenbergtől tudomást szerzett az atombomba program létezéséről,  megijedt, hogy a hitleri Németországnak egy ilyen fegyver kerülhet a kezébe.  Heisenberg ugyanis nem ment el a többi elméleti fizikussal Amerikába, hanem Németországban maradt és az atombomba előkészületein dolgozott. Bohr egyébként később az Egyesült Államokba emigrált, ahol tevékenyen részt vett a hirosimai atombomba kifejlesztésében. Lényegében ez a talányos beszélgetés a darab tárgya.

Menyire hű Frayn a történelmi tényekhez?

A dráma minden ténye abszolút történeti, alig van benne fikció. Minden, amit Frayn leír, úgy esett meg. Ennek a beszélgetésnek egyébként nagy irodalma van, elég pontosan ismerjük a részleteket. A tényekhez fűződő kommentárok viszont már a szerző véleményét tükrözik.  Frayn rendkívül szellemes író, rettenetesen ügyes színpadi szerző. Időnként egy kicsit talán hősiesebben kezeli önmaga témáját, mint ahogy mi ma látjuk a világot, de valahogy ez is jól áll a történetnek, hiszen elég nagy volumenű kérdésekről van szó, több százezer ember életéről vagy haláláról. Furcsa módon az agresszív állam képviselője, Heisenberg végig tagadja, hogy részt vett volna ebben az egészben, sőt saját bevallása szerint állítólag végig lassította azt a folyamatot, amelynek révén a németek eljuthattak volna az atombomba előállításához, miközben persze az otthonmaradásával mégiscsak valamiféle koegzisztálásra kényszerült a hitleri Németországgal. Ezek a kérdések számos művésznél megjelennek, mint Klaus Mann vagy Lion Feuchtwanger. Heisenberg a náci hatalommal való együttműködést választotta hazaszeretete folyományaképp vagy más okokból, sosem fogjuk megtudni, hiszen hívták őt Amerikába, mégis maradt. Bohr - egy megszállt ország tudósa, aki később menekülni kényszerült az Egyesült Államokba - munkássága az atomszerkezet tudomány kezdetét jelentette. Ő volt mindenki feje és minden szellemi atyja, és mint tudjuk, az amerikaiak, szemben a németekkel, végül megcsinálták az atombombát. Ekkor jön be az a kérdés, hogy vajon az emberiség minden szörnyűséget, amire szellemileg képes, ténylegesen megvalósít-e. Törvényszerűség-e, hogy ha valamit meg tudunk csinálni, föl tudjuk fedezni, akkor megcsináljuk, fölfedezzük, stb. Nagyon érdekes kérdések. Frayn az egész darabban az emberiségnek ezt a szörnyű etikai dilemma sorozatát kezeli.

Csak felveti ezeket a kérdéseket vagy válaszokat is ad rájuk?

Elég sötét jövendőt fest fel a mű végén, melyben ő is azt állítja, hogy ha eljutunk szellemileg ezekig a dolgokig, akkor azok sajnos meg is valósulnak és valószínűleg előbb-utóbb rossz kézbe kerülnek és ezzel valaki majd egyszer visszaél. Nincs erre megfelelő erkölcsi magatartás, minden olyan határozatlan. A világ nem írható le egzaktul, nem ragadható meg. Azaz szó esik a határozatlansági elvről És a  két tudós a komplementaritás elvéről is beszélget, mely szerint a dolgokat külön-külön kell és  lehet vizsgálni, mert ellentétes tulajdonságaik vannak. Például a fény egyaránt hullám- és kvantum természetű, bár ezek látszólag egymást kizáró tulajdonságok. Ezek a nagy bizonytalanságok okozzák tán azt is, hogy az emberiség végül mindig elköveti azokat a rémségeket amelyekre lehetősége van.

Mennyire érthető mindez a nézők számára?  

Nem szeretnék senkit azzal a hiú ábránddal kecsegtetni, hogy könnyed vígjátékot fog látni, de azt mindenképpen meg tudom ígérni, hogy egy szellemesen és pazar színpadiassággal összerakott darabból készült előadást lát majd, amely egy nehéz témát színházian kezel.

Hogy épül fel a darab szerkezete?

Rengeteg idősík van. Az egyik a jelenlegi, mondjuk 2014, amikor ők mindhárman már rég halottak, és visszaemlékeznek arra a bizonyos találkozásra 1941-ben. De felelevenítődnek további találkozások 1927-ben, 1947-ben, tehát az egész közös történetük. A különböző idősíkok cserélgetik egymást, és ezekből szólnak ki a szereplők. Ez is a választásom egyik oka volt, hogy úgy éreztem, a Rózsavölgyiben működnek ezek a különleges szellemi csemegét kínáló darabok, amiket másutt nem lehet eljátszani. Attól, hogy itt ülnek karnyújtásnyira a nézők a kávéscsészéik mellett, minden nagyon élő és közeli lesz, látjuk, hogy ezek az egyébként elvont problémák mennyire hétköznapiak, mindennapiak, egyszerűek és átélhetőek.

Mennyire kínál a színészek számára jó játéklehetőséget ez a nehéz filozofikus mű?

Három nagyon jól megragadható figurát teremtett Frayn. Túl azon, hogy vannak ezek a nagy tudósok, a végtelenül bonyolult gondolataikkal, azért itt van ég és föld, tűz és víz, két férfi és közöttük egy nagyon nőies alkatú nő. Van egy megfontolva haladó, nagyon érzelmes, nagyon körültekintő, óvatos, olykor elbizonytalanodó tudós forma, Niels Bohr és van egy elképesztően gyorsan síelő, zongorázó, döntést hozó, nagyon számolós, precíz német, Heisenberg. És van köztük egy nő. Szerintem ez igazán érdekes színházi dolog.