Újra jön a Züfec - Tisztelet a kivételnek egy részben

Bulgakov Színházi regénye nyomán októberben mutatta be a színikritikusok különdíjára jelölt K2 Színház Züfec című előadását a Szkénében.

Az alkotók ajánlója:

"Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz; rendkívül furcsa, szomorú körülmények közt jutottunk a kézirat birtokába. Szergej Leontyevics Makszudov tavaly tavasszal lett öngyilkos Kijevben, és mi ugyanazon a napon vaskos paksamétát és levelet kaptunk. A paksaméta a már fent említett kéziratot tartalmazta. A levelet megdöbbenéssel olvastuk. Szergej Leontyevics azt írta benne, hogy midőn eldobja magától az életet, kéziratát nekünk ajándékozza, azzal a kéréssel, hogy javítsuk át, írjuk alája a nevünket és vigyük színre. Különös, ámde végső akarat! Így hát elfogadtuk az ajándékot. Már most közölnünk kell nézőinkkel, hogy az öngyilkosnak soha életében semmi köze sem volt színházhoz, dramaturgiához. Jól ismerjük Moszkva színházi életét és ennél fogva kezeskedünk érte, hogy sem olyan színházak, sem olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak."

Fotó: Mészáros Csaba

Kritikus szemmel az előadásról:

"(...) A Kaposvári Egyetem Művészeti Karáról – még boldogabb időkből – verbuválódott csapat le se tagadhatná, hogy már találkozott Mohácsi Jánossal is. Egészen leplezetlenül idézi meg az alcím a Mohácsi-előadások címadásait: „tisztelet a kivételnek egy részben”. Bár színházi eszköztárát tekintve a Züfec nem kifejezetten mohácsis, szellemiségében van egy egészen fontos hasonlóság a két megszólalási mód között: bár a helyzet „olyan tragikus, mint a faszom”, azért lehet az oldalunkat fogva, pukkadozva röhögni rajta módszeres érnyiszálás helyett.

Kedves, posztmodern játék, amit a k2 űz, a színpad itt saját színpadszerűségére reagál jelenetről jelenetre, s ezzel teremti meg az itt és most érzését, de nemcsak a standard színházi értelemben, hanem időben, földrajzilag és kulturálisan is, hogy aztán egy flegma félmondattal zárójelbe tegye az egészet: „vicceltem, Moszkvában vagyunk”. De az igazság persze nem ez, a moszkvai Független Színház két igazgatója ugyanis azon veszett össze egymással, hogy nem tudták eldönteni, mi kell a népnek: balliberális összekacsintás vagy nemzeti melldöngetés. Ami viszont jó, hogy egyik igazgató sem különösebben rokonszenves nekünk: az egyik a Távol-Keletről osztogat dramaturgiai tanácsokat Makszudovnak, az írónak, a másik helyben van, de nem tűri a tragikus végkifejletet.

Fábián Péter és Benkó Bence alapítók a K2-ről:

A K2 Színház 2010 nyarán alakult független színházi műhely, mely a Kaposvári Egyetem akkor másodéves színész-hallgatóiból szerveződött. A csapatot közösen alapítottuk. Az évek során a k2-höz több színész-hallgató is csatlakozott, kialakult egy kisebb "kör" az egyetemen, akik visszatérő színészei voltak a formálódó társulatnak. Idővel csatlakozott hozzánk látványtervező, menedzser, dramaturg, rendezőasszisztens is, így lassanként létrejött egy csapat, amely most állandósulni látszik. 2011-ben létrejött a K2 Színház Alapítvány, és még ugyanebben az évben az együttes felvételt nyert a Független Előadó-művészeti Szövetségbe (FESZ), melynek azóta is tagja.

A K2 kezdetben a Kaposvári Egyetemen működött – egyetemi tanulmányainkkal párhuzamosan hoztuk létre és játszottuk előadásainkat – de ahogy közeledett a képzés vége, a csapat "felköltözött" Budapestre és azóta is itt tevékenykedik, mint állandó játszóhellyel nem rendelkező független társulat.

A színészek egyeztetése az egyetem utolsó, gyakorlati éve során egyre nehézkesebbé vált, végül ellehetetlenült – legtöbb színészünk kőszínházhoz került gyakorlatra, és ezzel párhuzamosan igyekezett folytatni a k2-s munkát, így végül az a döntés született, hogy a k2 hivatalosan is állandó társulattá alakul hat színésszel. Számunkra az a döntés, hogy van, aki kőszínházi gyakorlati helyét hagyta ott a társulatért nagy erőt és hitet ad abban, hogy van miért folytatni. És ennél talán nincs fontosabb alapanyag a színházi munkához. A társulat 2014 nyarától kezdi meg tevékenységét az új felállásban.

Fotó: Mészáros Csaba

K2 Színház - Szkéné

Züfec

tisztelet a kivételnek egy részben
M. Bulgakov Színházi regény c. művét ugródeszkának használva
January 16. 19:00
February 14. 19:00

Szergej Leontyevics Makszudov, írójelölt   Domokos Zsolt
Ivan Vasziljevics, színházigazgató   Rózsa Krisztián
Pjotr Bombardov, színművész   Viktor Balázs
Foma Sztrizs, színházi rendező   Borsányi Dániel
Ljudmilla Szilvesztrovna, színművésznő   Piti Emőke
Rudolfi, színházi ember   Horváth Szabolcs

Valamint:

Gavrila Sztyepanovics, Filip Filippovics, Nasztaszja Ivanovna, Jermolaj Ivanovics, Romanusz,Shakespeare,

Moliére, Csehov, Geraszim Nyikolajevics, Ippolit Pavlovics, Likoszpasztov, Izmail Alexandrovics, Agapjanov,

Avguszta Menazsraki, Polikszena Vasziljevna, Arisztarh Platonovics Szelleme, Makszudov macskája (?),

egy színházi takarítónő, színházi technikusok, moszkvai civilek és Igor, a pék

Dramaturg: Kautzky-Dallos Máté
Látvány: Jeli Luca
Technika: Kicsi
Rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn
Rendezők: Benkó Bence és Fábián Péter

Január 16. 19:00
Február 14. 19:00

Szkéné Színház