„Életem egyik legizgalmasabb feladatát élem meg” - Gyarmathy Ágnes tervező válaszolt

A Csokonai Színházban nemrégiben bemutatott Segítsd a királyt! című dráma próbái között beszélgetett Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezővel a mon.hu munkatársa. Lapszemle.

A Magyar Online cikkéből:

Gyarmathy Ágnes a vele készült interjúban többek között beszélt arról, hogyan zajlik a mű látványának közös megtervezése: „Nehéz az együttgondolkodás. Fontos a másik agyi fölkészültsége, kulturális képessége, hogy mennyire vagyunk műveltek. Jó, ha egy szinten vagyunk. A tervezés során mindig a rendező a meghatározó. (…) Van, aki egész konkrétan meghatározza mit szeretne, kéri ezt ültessem át az anyagra és csináljam meg. Ez nagyon nehéz. A látványtervező a térrel, textíliával, színpszichológiával van jó barátságban, de a rendezőnek nem ezek az elsődleges szempontjai. (…) Soha semmit nem szoktam a rendező ellenében erőltetni, de ha jól érvelek, általában el szokták fogadni elképzeléseimet.” – fejtette ki az Oscar-díjas Gyarmathy Ágnes, majd legutóbbi munkájáról, a debreceni Segítsd a királyt! bemutatóról és rendezőjéről, Csikos Sándorról beszélt.

„Csikos Sándort nagyra becsülöm, felkészült, intelligens ember. Sokadjára dolgozunk együtt, s nagyon jól. A vele való munkában nyoma sincs a fenti nehézségeknek. Kicsit mindketten megijedtünk, amikor elolvastuk a művet. Ez egy dialóg-darab, jóformán nincs benne akció. Hogy legyen ez színdarabbá? - tettük fel a kérdést. Arra jutottunk, hogy a díszlettel kell akcionálni. Életem egyik legizgalmasabb feladatát élem meg, pedig egy pár darabot megcsináltam már elképzelheti. Például egy óriási lejtőn játszunk, ami fizikailag is igénybe veszi a színészt. A szereplők hősi módon, egyszerűen elfogadták, hogy nehezen tudnak e lejtőn járni, mert megértették, hogy e kép nagyon fontos szimbóluma az előadásnak.(…)” – mondta a díszlet- és jelmeztervező.

Gyarmathy Ágnes (fotó: Molnár Péter, mon.hu)

Gyarmathy Ágnes azt is elárulta, miért hagyta ott eredeti pályáját, a színészetet. „Az ember fiatalkorában nem igazán tudja a helyét csak azt érzi, hogy merre akar menni. A családom, főleg apám mondta, hogy az nem az én utam, de nem tiltottak. Akkoriban olyannyira nem voltak fiatal színészek, hogy a színművészeti fősuli felvételijén harmadik helyre sorolt fiatalokból választottak a vidéki színigazgatók. Így kerültem ösztöndíjjal Pécsre. Amikor elvégeztem a konzervatóriumot, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy nem jó pályán vagyok. (…) Azt éreztem, színészként irányítanak, mindent megcsinálnak helyettem, lemozgom, elmondom és tapsolnak nekem, de én mást akartam: kitalálni magamat és a környezetemet. Aztán elkerültem Poznanba, a Képzőművészeti Főiskolára és ráléptem az én utamra, elindult a szakma". – mondta, végül a Mephisto című filmben végzett munkájáról mesélt.

„A Mephisto különleges dolog, életem első filmje. A rendezőnek, Szabó Istvánnak kisujjában van a szakma, szinte mindent tőle tanultam meg e téren. (…) Imádok filmezni, szép munka. (…) A filmen egy egészen apró dolog is tönkre tudja tenni a képet, mert óriási lesz a vásznon. (…) A filmen a színész nem tud hazudni, mert a kamera látja, hogy jelen van-e vagy sem, ugyanez igaz az anyagok textúrájára is. A filmnél ráadásul korokat kell tudni, rengeteget kell utána olvasni. Óriási lehetőség és felelősség van abban, hogy ott lesz a vásznon az egész, nem tűnik el.” – fejtette ki tapasztalatait Gyarmathy Ágnes.

A teljes interjúból kiderül az is, mit gondol a mai fiatalok öltözködéséről, milyen tapasztalatai vannak a tanítás terén, és az is, milyen nehézségekkel kell szembenéznie  díszlettervezőként.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Forrás: Magyar Online