Legutóbb Zomborácz Virág Utóélet című nagyjátékfilmjének jelmezeit tervezte. Színházi hierarchiáról, a tervezés folyamatáról, kompromisszumokról beszélgetett Zelenka Nórával a kulter.hu.
Zelenka Nóra elárulta, már gimnazistaként is jelmeztervező szeretett volna lenni. “A rajzkészségem már gyerekkoromban megnyilvánult, ráadásul főként alakokat, nőket és férfiakat szerettem rajzolni. Goda Zsuzsa – aki a művészettörténetet tanította nekünk – magyarázta el a divattervezés és a jelmeztervezés közti különbséget. Utóbbiban az irodalom és a képzőművészet találkozik, nem volt kérdés, hogy ezt a pályát választom” – fogalmazott a fiatal tervező, akit arról is faggattak, hogyan inspirálódik.
“Bármi lehet inspiráció. A színháznál értelemszerűen maga a mű, az irodalmi anyag határozza meg a munka kezdetét. Fontos a rendezői koncepció mint kiindulópont, és sokszor a kötöttség is jobb, mint a teljes szabadság, mert kapaszkodót ad. Korabeli darabnál a forrás maga a korrajz. Mindig képekben gondolkodom: sokszor korabeli művészek festményeit figyelem meg, így van olyan, hogy szinte egy-egy vászon színvilága vagy hangulata elevenedik meg a színpadon. Egy alkalommal cigány karaktereknek kellett jelmezeket terveznem. Adott volt a táncosok száma és a ruhájuk anyagának színe, ezeket kellett úgy összetársítani, hogy arányosak legyenek, s közben minden árnyalatot felhasználjak. A vége valahogy sehogy sem jött ki, idegenek voltak a kombinációk. Ekkor virágokat kezdtem el megfigyelni, árvácskákat, ibolyákat, és a különböző párosítások ihletet adtak: a természetben lévő megkérdőjelezhetetlen harmónia legitimálta a vadabb színtársításokat is, amelyek magamtól nem jutottak volna eszembe” – fejtette ki Zelenka Nóra.
“Sosem a műfaj, hanem az adott munka az, ami lényeges nekem. Ami az egyik előnye, pont a másik hátránya, ezért annak örülök a legjobban, ha felváltva jönnek a felkérések. Technikailag sok a különbség. A színháznál például a premierrel befejeződik a jelenlétem, a próbákon, a ruhapróbákon vagyok ott, míg a filmnél a forgatáson kell lennem elejétől a végéig, teljes fizikai valómban. A színháznál a gyorsöltözés nagyon sok megoldást alapból kizár, ami a filmnél alkalmazható. A fűző alatt lehet cipzár, a filmnél ezzel ellentétben pont a fókuszált jelenetek miatt fontosak az apró részletek, ezért kevesebb csalásra van módunk” – tette hozzá.
Arról is mesélt, egy tervezőnek tudnia kell kompromisszumot kötni. “Sokszor előfordul, hogy amint megtapasztalja valaki, hogy ez a szakma valójában mennyi munkával jár, inkább meghátrál. Mert a jelmeztervezés nem egyszerűen az álmok megvalósítása. (…) Ez alkat kérdése is: elviseled-e, hogy nem mindig csak a te akaratod érvényesül” – fogalmazott.
Zelenka Nóra az Utóéletben való munkáról is beszélt: “Szívügyként kezelte mindenki, nem rutinból dolgoztunk, és ez nagyon meghatároz egy-egy projektet. Aki ebben a szakmában ténykedik, annak már rááll erre a szeme. Az, hogy a közönség és a kritikusok is ilyen jól fogadták, mégis nagy meglepetés volt mindnyájunknak” – vallotta a tervező.
A teljes interjút itt olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.