Ismét Május a Szkénében - Vendégszerepel a dunaújvárosi darab

Január 7-én szerdán a Szkénéba érkezik a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház előadása.

Ajánló a darab elé:

Szép Ernő: Május és az Igazgató úr! című egyfelvonásosok A két világháború között játszódó drámák társadalmi háttere szinte előképe a mai magyar társadalmi problémáknak. A megélhetési nehézségek, a fiatalok párkapcsolati problémái, az anyagi és a nemi kiszolgáltatottság korunk mindennapjaihoz is hozzátartozik. Szép Ernő mély megértéssel, lírával, fanyar humorral kezeli hőseinek sorsát; kérdéseket tesz fel egy jobb élet reményében. 

Szikszai Rémusz rendező a produkcióról:

"(...) Szép Ernőt nagyon foglalkoztatta az a fajta kiszolgáltatottság, ami a szegénységből, a nehéz életből fakad. Az Igazgató urat a nagy gazdasági válság kellős közepén írta. Egy leépítésből fakadó elbocsátás története, ami ma is mindennapos. Pár éve, amikor kezdődött a korunk válság, itt is magával hozta az elszegényedést, ezzel együtt a kiszolgáltatottságot. Mindig zavart ez a szegénység, amibe naponta beleütközöm. Budapesten az aluljárókban tisztes öreg emberek állnak papírral a kezükben, hogy „éhes vagyok". Ez borzalmas. Nagyon rossz elmenni mellette. De el szoktunk menni mellette, mert nem osztogatjuk kétszáz forintonként a pénzünket – pedig az sem sok –, de nem tesszük meg, mert mi is egyre rosszabbul és egyre nehezebben élünk. Ez az egyik rész. Folyamatosan keresem a férfi – női viszonyokban, mitől van, hogy valaki tetszik, valaki meg nem. Van két jelenet, amit én fésültem össze így. Egy férfi és egy nő találkoznak egy buszmegállóban. A nőnek nem tetszik a férfi, ekkor az elmegy és jön egy másik. Ő már tetszik a nőnek, de az meg a férfinak nem jön be. Én szándékosan csak két színészt használok. A két férfi ugyanúgy néz ki, ugyanaz az ember játssza. Az egyik jó, a másik nem. Mitől van, hogy ez így működik, vagy nem működik?

– Tudja a választ?

– Nem. Keresem a választ. Az ember az életében sem tudja mindig. Úgy vélem, hogy nem a színház dolga válaszokkal szolgálni. Nem vagyok sámán, sem próféta. Csak kérdéseket teszek fel, és megválaszolom egyfajtaképpen. Ha valakinek eszébe jut más válasz, az a legjobb. Tulajdonképpen az lenne a lényeg.

– Nem tart tőle, hogy a néző nem akarja a színházban is ezt látni?

– Arra ott a „szem rágógumi", a televízió. Meg lehet nézni az NCIS, vagy valamelyik szappanopera tizennyolcmilliomodik részét, és akkor belemerülhet egy olyan álomvilágba, amiről tudja, hogy nincs. A színháznak az a feladata, hogy éppen azzal foglalkozzon, ami a probléma. Még a vígjátéki helyzet is egy drámai helyzet, csak kívülről viccesnek látjuk. Ha jól fog működni, akkor ebben is lehet majd kacagni, főleg az elsőben. A kettő nem zárja ki egymást. A második egy szexuális zaklatással egybekötött elbocsátás, azon nehéz lenne kacagni. Arról szól, hogyan veszíti el az ember a hatalomtól a saját határait, közben hogyan töri össze más a gerincét, mert beteg az anyja otthon, és ő tart el két gyereket. Nem gondolom, hogy 1432-ben, vagy időszámításunk előtt négyszázban nem csináltak ilyet férfiak nőkkel, egyáltalán ember emberrel. Van benne valami örökérvényű a kiszolgáltatottságból fakadóan". Folytatást itt talál.

Kritikus szemmel az előadásról:

"Szikszai dunaújvárosi rendezése is azokat az erényeket mutatja, amelyek korábbi munkáiban is szembetűnőek: jó dramaturgiai érzékkel kezeli az irodalmi alapanyagot, világos koncepció mentén, határozott mondanivalóval építi fel az előadást, amelyben a vizuális megoldások és a zenei jelzések is hangsúlyos szerepet kapnak. Ugyanakkor – s talán ez a legfőbb rendezői erénye – meggyőző alakításokhoz segíti a színészeket. Ebben most színészpedagógiai képességei is megmutatkoznak, hiszen nemigen láthattuk még ennyire egységesnek és erősnek a dunaújvárosi társulatot.

Első ránézésre nem sok köze van egymáshoz a két Szép Ernő-egyfelvonásosnak. Az 1918-ban írt (de 1915-ben történő) Május a városligetben játszódik: egy fiú és egy lány évődik egy félreeső padon, ahol épp egy férfi készül felkötni magát. Megjelenik egy rendőr is, magával viszi a katonaszökevénynek tűnő fiút, és a lány egyedül marad a férfival, akit a maga vehemens életvágyával megpróbál visszavezetni az életbe. Az 1927-ben írt Igazgató úr! (mai szóval) egy munkahelyi szexuális zaklatás története: az igazgató elbocsátással fenyegeti meg a beteg anyját és két iskolás korú testvérét eltartó irodai alkalmazottat, ha az nem lesz a szeretője. Az első darab egy századfordulós ligeti mese a szerelem (és az életszeretet) erejéről, még ha a háttérben ott is sötétlik a világháború valósága, a második egy komor, kendőzetlen életkép a nagy gazdasági világválság idejéből, még ha a nyelvében némileg tovább is él a szecessziós hagyomány.

A dunaújvárosi előadás meggyőzően emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek összekötik a két darabot. Szikszai rendezésében mindkettő olyan világot mutat, amely mára ismét emberi alapélményünk lett. Nehéz sorsok derengenek fel a háttérben, ahol mindennapos küzdelem a megélhetés, fojtogató a nincstelenség, és kívánatos vagy kierőszakolt, de így is, úgy is elfogadott kiút a test kiárusítása. Ez az anyagi, egzisztenciális kiszolgáltatottság eltorzítja az érzelmi kapcsolatokat, emberi viszonyokat is." (Ellenfény)

"(Olyan a luftballon Szép Ernőnél, mint a szamovár Csehovnál.) A lány este hazamegy, másnap újra árul, ebből áll a napja. Az egyfelvonásos a dunaújvárosi színház kamaratermében a századfordulós ligetből egy mai buszmegállóba kerül: félig valós, félig egzisztencialista térbe, ahol a léthatáron várakozik pár egymás mellé sodródott ember. Ebben a közegben értelmet nyer Szikszai kissé modoros gesztusa, hogy egyes fogalmakat - Halál, Boldogság - rendre megtestesít. Itt viszont a gyufaárus félvalóságos, féltúlvilági, vissza-visszatérő szerepeltetése szépen beleillik a lírai darabba. "Mi közöm?" - kérdezik a szereplők egyre-másra. Mi közöm a természethez? A munkámhoz? A másikhoz? Tőkés Nikoletta és Tóth József finoman egyensúlyoz a százéves nyelv édessége és öniróniája közt; megejtő, ahogy a férfiből a felszólításra, hogy nevessen, kiszakad valami furcsa, nevetésre emlékeztető, nyomorult zokogás. Mi köze a lánynak ehhez az emberhez? Lerángatja-e, egyáltalán le akarja-e rángatni szavaival a kötélről?" (Magyar Narancs)

Május 
A gyufaáruló fiú: Dubai Péter
A cipősubickoló: Gasparik Gábor
A luftballonos: Polgár Lilla
A rikkancs: Gasparik Gábor
A virágárus asszony: Polgár Lilla
A csibész: Gasparik Gábor
A rendőr: Király Attila
Egy fiú: Csadi Zoltán
Egy lány: Tőkés Nikoletta

Igazgató úr! szereplők:
Igazgató: Tóth József (Jászai-díjas)
Ida kisasszony: Lapis Erika
Irodafőnök: Gasparik Gábor
Titkárnő: Polgár Lilla

Díszlettervező: Varga Járó Ilona
Jelmeztervező: Kiss Julcsi
A rendező munkatársai:
Siegrist Cecília, Dubai Péter

Rendező:
Szikszai Rémusz