Maya hajója a Stúdió K-ban - Picasso ihletett előadást

Picasso festmény ihlette meg  Parti Nagy Lajost, az ő meséjéből készült előadás.

 Parti Nagy Lajos iskolásoknak írt magyar mesét egy nagy spanyol (francia) festő, Pablo Picasso híres festménye (Maya a deux ans et demi avec un bateau – 1938) ihletésére.  A 10 éves kislány és barátainak humoros kalandjairól szóló animációs játékot a tatabányai Jászai Mari Színházzal közös produkcióban a Stúdió K Színház mutatja be január 16-án délután 5 órakor.

 

A produkcióról:

 

Amikor a Stúdió K 1995-ben Ferencvárosba költözött, a színházat a gyerekeknek készült Flandriai csínytevések c. előadással nyitotta meg. A mese az ismert történet (De Coster Thyll Ulenspiegel) motívumait használta, de Idősebb Pieter Brueghel Gyermekjátékok c. képe figuráira és helyzeteire épült. Azóta szinte minden évben színre viszünk olyan meséket, amelyeket híres művészek (Klee, Hundertwasser, Miro, Chagall) munkái ihletnek. Most Picasso, illetve valóságosan létező lánya, María de la Concepción (1935-ben született), akit Mayának neveztek a mese inspiráló alakja, de persze az animációs mesedarab végső formájában megírt és eljátszott Mayának nem lehet szoros kapcsolata a "modellel".

 

Hiszen az eredeti történetek és a mese viszonyára az jellemző, amit Picasso maga is ír: "Nálam a kép felbontás eredménye. Festek egy képet, azután szétrombolom. Végeredményben semmi sem vész el; a vörös, amit egyik részről elvettem, ott van valahol másutt."

 

A játéktér ugyan Pablo Picasso műtermét idézi, ahol kislánya, Maya egy kis hajót (a dakszliként viselkedő játékát) szorongatja az ölében (a közhely kommentárok szerint Picasso nagyon szerette a gyereket, többnyire játékokkal festette), de aztán ez a világ kitágul, mint Lázár Ervin híres meséjében (Masoko Köztársaság) az író szobája, és csodás történetek esnek meg a festőállványokról, vásznakról le- és a keretekből kilépő ismert (illetve megismertetésre szánt) alakokkal. Ezek a szereplők a leggroteszkebb metamorfózisokra is képesek, ahogy ezt Picasso alkotási módszereinél is megfigyelhetjük: néhány másodperc alatt képes volt átfesteni az eredetileg ábrázolt figurát más tárggyá vagy élőlénnyé, de ugyanezt megtette korábban élt nagy festők (Velázquez, El Greco, Miro, Manet) alkotásaival is. Játékunk alapja tehát a folyamatos születés, átalakulás, alakítás.

 

maya2

 

A meséről:

 

Pablo papa műtermében Mayára rátör a bőség az egyébként örökké fogyókúrázó, gitártestű Angéla képében. A valamikori operaénekes nagynéni, aggódik, hogy a rábízott kislány (és kis dakszli-kutyaként agyonszeretett játékhajója) lefogy, amíg a festő papa Párizsban jár. Állandóan etetné Mayát és Mayót, (hajónevén Dakszilont). Jó lenne az egyhangúság helyett valami vicces kaland!


Váratlanul Velázquez festménye, a spanyol Izabella királynő udvarából menekült törpe mulattató pontosabban, annak Picasso festette változata – Bobo, megelevenedik. Tengert ugyan nem sikerül varázsolnia, de egy másik, egy szegény artista fiút ábrázoló festményből kigurul egy cirkuszi labda, sőt földgömbbé válik, így Pablo papa műtermébe ugyan beköltöznek a földrészek, még az óceán is, de a kis artista-növendék most már nem fogja tudni segíteni elszegényedett családját.

 

maya3

 


Egy busás jutalom reményében, amiből talán kárpótolhatják a kis Josét, elhajóznak Dakszilon hátán, hogy felvidítsák a mindenki szeretetét kikényszeríteni akaró királynőt.


A hatalmas hullámokon éppen úrrá lesznek, amikor a Mayo-hajó (Dakszilon) zátonyra fut, azaz nem is zátony az, hanem egy újabb menekült, Gabika-bika, aki inkább bujdosik, de nem hajlandó a zsarnok Izabellát azzal szórakoztatni, hogy felökleli egyetlen barátját, a szelídlelkű költő-torreádort, Escamillót. Mayának sikerül egy infánsnő alakjában a népe kicsikart szeretetét élvező Izabella közelébe jutni. A királynő azonban fejvesztés terhe mellett kötelezi a kislányt a főtorreádor és a főbika felkutatására.


Hőseink megpróbálják rávenni a két barátot, hogy színleljenek egy véres viadalt. De mivel jobban szeretik egymást, mint a képmutatást, a csel nem sikerül. Kénytelenek tovább menekülni, s bebizonyosodik, hogy Dakszilon még léghajónak is kiváló. Már éppen légi katasztrófa fenyeget, mikor egy varázslatos fordulat után újra a képek között találják magukat és barátaikat. És a végén kiderül, hogy a boldogságnak egyszerű a titka.

 

maya-hajo-duo

 

A bábról és színészről - Részlet Sándor L. István Fodor Tamással készített interjúiból:

 

„….a színészek nem vesznek fel olyan kontaktusokat egymással, amelyek az „emberszínházban" kötelezőek. Ahol arra van szükség, hogy szem találkozzon szemmel, itt viszont az a rossz, ha a szem valóban találkozik a szemmel. A színész nálunk soha nem a partnert nézi, hanem azt a figurát kíséri, amelyikkel játszik. Úgy kíséri, mintha táncban vezetné a partnerét, azaz ha lehet, akkor mindig szemben áll a bábbal, és az ő szemét nézi. Ez az áramkör, ahogy a színész és a báb között kialakul a szemkontaktus, ez hozza mozgásba jó esetben - nem minden alkalommal - a báb látszólag élettelen szemét. Csak látszólag, mert van itt egy kis csalás, hiszen ezeknek a báboknak a szeme valamilyen módon élő. Ezért ha elhagyja a bábot a színész, mondjuk leülteti, akkor olyan pozícióba kell ültetni, hogy továbbra is éljen a szeme. Úgy van megcsinálva, úgy van kiegyensúlyozva a báb, hogy ez lehetséges legyen. De ez már a bábkészítő, Németh Ilona titka. […]

 

Úgy van ravaszul megkomponálva a bábu szeme, mintha az csak egy üres szem lenne. De abban a pillanatban, hogy egy millimétert megmozdul, akkor élő lesz. Tulajdonképpen a báb szemével szokott lenni a legtöbb munkája a tervezőnek, kivitelezőnek. […]Úgy kezdődik a munkánk, hogy a színészek még az emlékpróbák előtt barátkoznak a bábokkal. Leülnek velük szembe, és nézik egymást. Valamiféle gyermeki-atyai viszonyt építenek ki. Ezt már sikerült olyan gyakorlattá tennünk, hogy az újonnan beálló színészeknél is ez az első fázis. Ne teljesíteni próbáljanak valamit, hanem ismerkedjenek össze a bábokkal, lépjenek velük partneri viszonyba. És akkor egyszer csak elkezdődik egy oda-vissza hatás. Németh Ilona tudja, hogy ki lesz a színész, aki játszani fogja az egyes figurákat, így arra törekszik, hogy a bábok fejformája, fiziológiai berendezése kicsit hasonlítson az eredeti színészhez. És mindig az derül ki, hogy ez segíti az azonosulást. Például a báb szájformátuma megkönnyíti, hogy a színész az ő hangján tudjon megszólalni. […]

 

Ezért nem pusztán bábról, hanem tulajdonképpen szobrokról van szó, képzőművészeti alkotásokról, de amelyeknek pici mozgással is élettel telnek meg az arcvonásai. Ehhez persze a színész is kell, hogy jól mozdítsa meg. Ha adott esetben elmosolyintja magát a báb, akkor sikerült az alkotás: a tervező, a színész és a rendező közös munkája. Tulajdonképpen ezek a titkok. Nem is lehet tudni, hogy a mozgásnak melyik ritmusa váltja ki az életnek a képzetét, de mindenképpen az élet, a létezés képzetét kell kiváltania.

 

 [….] Az a technika, amelyre ezek az előadások épülnek, kollektív munkát tételeznek fel. Ami attól nehéz, hogy külön kell a báb lábát, kezét, egyéb testrészét mozgatni, miközben mindennek összehangolt mozgásban kell történnie, ami leginkább a tánchoz hasonlít. Kicsit az erotikus együttlétre emlékeztet az a helyzet, amelyben a színészeknek együtt kell dolgozniuk."

 

fodor tamas

fotó: Népszabadság

 

 

Parti Nagy Lajos: Maya hajója 

Kaland-játék bábokkal, humorral, zenével, iskolásoknak, 
Picasso képeinek nyomán

 

 

MAYA, Pabló papa lánya, 10 éves    Pallagi Melitta

DAKSZILON, azaz Mayó, Maya hajója, és nem öleb, pláne lánykutya   Homonnai Katalin

BOBÓ, azaz Rodrigó El Primo Pablillos, törpe, költő és varázsló    Nagypál Gábor

IZABELLA, spanyol  királynő,  a szeretet bélpoklosa    Nyakó Júlia

JOSÉ, artistatanonc a Glóbus cirkusz ellopott gyakorlólabdájával   Lovas Dániel

GÁBRIEL (GABIKA), pacifista bika   Sipos György

ESCAMILLO, torreádor és költő, néha Kamillkának hívják, de ezt utálja   Spilák Lajos

ANGÉLA, falánk nagynéni, énekes-gitár, a háta mögött Besamel, sőt Busamell néninek hívnak    Nyakó Júlia

 

Látvány: Németh Ilona

Zene: Spilák Lajos Dramaturg: Lakos Anna

Rendezőasszisztens: Lipták Noémi Fény: Fodor Gergely

Külön köszönet Dr. Vekerdy Tamásnak

Rendező: Fodor Tamás

 

A Stúdió K Színház és a Tatabányai Jászai Mari Színház, Népház közös produkciója

Mikor látható? - 2015. január 16-án délután 5 órakor   (majd 17-én 5 órakor és 18-án délelőtt 11-kor)

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása