Az emberiség kultúrájának kis töredékeiből áll össze a Tünet Együttes legújabb előadása, amelyben az alapító tagok mellett új alkotók, szereplők is dolgoznak.
Versrészletek, dalfoszlányok, statisztikák, fotók vagy éppen filmrészletek mesélnek, közölnek rólunk, az emberiségről a bensőséges hangulatú Voyager 3 – mission is possible című darabban, amelyet legközelebb 2015. január 11-én 17 órakor láthat a közönség a Jurányi Inkubátorházban.
A program családosoknak is ideális, hiszen az előadás alatt a Parányi Műhely kreatív megőrzővel várja a gyermekeket.
Szabó Réka
Mit üzen ma az emberiség, mi került a Voyager 3 aranychipjére?
Került rá többek közt Pilinszky, Petri, Örkény, Csehov, rengeteg dalfoszlány és statisztika, egy fotó és egy videoklip a netről, blogszöveg és filmrészletek is. De talán leginkább az, hogy addig jó, amíg vannak fontos dolgok. Meg az az elképesztő igyekezet, hogy megértsen az a másik.
A Voyager 1-2-t és aranylemezeiket eljuttatták az űrbe – a Voyager 3 aranychipjének valójában kik a címzettjei? Eljut-e hozzájuk?
A Voyager 1 és 2 aranylemeze hihetetlen messzeségben tart ismeretlen célja felé a süket űrben – a Voyager 3 reméljük valamivel hamarabb talál befogadóra. Címzettje a közönség, azaz Gergő, aki bolygója szélén ül, lába a semmibe lóg, és vár valamire. Igen, Gergőhöz eljut valami – az már kérdés, hogy az-e, amit szántak neki.
Miért döntöttél úgy, hogy elsősorban szövegekből álljon össze az üzenet? Milyen szövegek ezek?
A Voyager 3 minden technikai eszköze tönkrement a hosszú út alatt – így egyedül a hat fős legénység a közvetítő – legyen az zene, kép, film, vagy szöveg. Az érdekelt, hogyan tudunk kultúránk kis töredékeinek olyan személyes teret építeni, ahol Pilinszky pont olyan bensőségesen és természetesen tud megszólalni, mintha egy intim baráti beszélgetésbe hallgatnánk bele. Hogy lehet egy zenét elmesélni, vagy megmutatni – anélkül, hogy az megszólalna. Hogy lehet megértetni, neked miért fontos valami, át lehet-e adni azt az élményt, amikor például egy vers elementáris erővel hatott rád.
Több olyan alkotóval, szereplővel dolgozol együtt, akik újak a Tünet Együttes életében. Kik ők és hogyan találtatok egymásra? Milyen volt a közös munka?
Valcz Péterrel Ingolstadtban találkoztunk, ő két évadot játszott az ottani színházban, én pedig azért jártam ott, mert meghívták az Árnyékfilmet az ottani filmfesztiválra. Elindult egy beszélgetés, amit itthon is folytattunk, megnéztük egymás munkáit, Péter eljött a Tünet Együttes műhelymunkájára – egyértelmű volt, hogy ki szeretnénk próbálni a közös munkát. Gergely Katalint ismertem a TÁP-ból, ő is jött műhelymunkázni velünk, kíváncsiak voltunk egymásra. Stork Natasával már dolgoztunk együtt Kárpáti Péter keze alatt, és most egész másképp találkoztunk. Czakó Máté fizikai rendező szakon végzett a Színművészeti Egyetemen, láttam a vizsgáját a Trafóban, kíváncsi lettem rá. Szász Danival és Gőz Istvánnal együtt – ők ősrégi Tünetesek – így áll össze a Voyager 3 legénysége. Bánki Gergővel (aki a bolygója szélén ül) Az élet értelme című előadásunkban már dolgoztunk együtt, Závada Péterrel viszont most először, ő dramaturgként, beszélgetőtársként volt velünk. Őt egyszerűen felhívtam telefonon, miután megszereztem a számát a papájától, akit viszont ismertem.
A munkafolyamat az elmúlt évek legjobbja volt – izgalmas, friss, különleges és nagyon meleg. Egy olyan csapat jött össze, akik kíváncsiak egymásra, van mondanivalójuk, gondolatuk a világról, és akik nyitottak arra, hogy bármilyen eszközzel, szóval, mozdulattal, vagy „csak” a jelenlétükkel, figyelmükkel – közöljenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.