„A jó színház mindig kritikus” – Bálint András válaszolt

A Radnóti igazgatójával a színház harmincadik évadjáról, az irodalmi színpad hagyományainak ápolásáról, és az intézmény jövőjéről is beszélgetett a színház sajtósa. Lapszemle.

A Radnóti Színház cikkéből:

Bálint András értékelte az eddigi, harmincadik évadot: „Azért volt érdekes az indítás, mert az Oresztésszel kezdtünk, Horváth Csaba rendezésében, ami újszerű munka volt számunkra. (…) Az ősz további része is tartalmasan zajlott. Én nagyon kedvelem, ha a színházban a repertoáron kívül is vannak események. Folytatódott Krizsó Szilvia beszélgetős-sorozata, a Libikóka, volt egy katartikus vendégjáték a Román Nemzetiből, és eljött Bogdán Zsolt barátom Erdélyből az Ady-estjével. Emellett bemutattuk a Pacalos pizza című irodalmi összeállítást, a régi irodalmi színpad hagyományait némileg folytatva, de a ma népszerű slam poetryvel fűszerezve.” – sorolta az igazgató az eddigi eseményeket, majd az évad második felét is előrevetítette.

Bálint András (forrás: Radnóti Színház)

„(…) Az évad második felében könnyítünk: Mohácsi János és Mohácsi István átiratában láthatja majd a közönség Csiky Gergely Buborékok című vígjátékát. (…) Mohácsival mindig szórakoztató együtt dolgozni, és a közönség is nagyon kedveli az előadásaikat. Az utolsó bemutató műfaja spam operett, amit Tasnádi István ír és Rudolf Péter rendez, a zenéért Dinyés Dániel, a dalszövegekért Hajós András felel.” – árulta el Bálint András, majd saját, párkapcsolati tematikájú rendezéseiről beszélt.

„Én nem vagyok igazi rendező, ritkán is rendezek. A Jelenetek viszont igazán szívem gyermeke, 40 éve kedvelem, Bergman pedig a kedvenc filmrendezőm. Amikor egy este megláttam egymás mellett Szávai Vikit és Schneider Zolit a társalgóban, akkor eldöntöttem, hogy ezt megcsinálom velük. Van némi házassági tapasztalatom, amit ötven év alatt begyűjtöttem. (…) Az Anatol-ban a szerelemről akartam mesélni. (…) Anatol szerepét harmincegynéhány éve játszottam Szolnokon, tehát jól ismerem a darabot. Én elsősorban színészekben gondolkodom, és amikor Pál Andris ideszerződött a színházhoz, akkor megláttam benne Anatolt. Ilyesmi voltam én harminckét éve, és most láttam egy fiatal színészt, aki bár egyáltalán nem hasonlít rám, de a dekadenciája, álmodozó értelmiségi lénye, érzékenysége, férfiassága predesztinálja őt erre a szerepre.” – fejtette ki Bálint András a rendezés miértjeit.

Az Úr és kutya című előadásban (forrás: Radnóti Színház)

A Radnóti igazgatója az interjúban elmondta ezt is, mit gondol a kritikus színház fogalmáról. „A jó színház mindig kritikus. A Holt lelkek igazán közéleti, csak épp a tizenkilencedik század Oroszországában játszódik, A csillagos égbe még a napi politika eseményei is belekerültek. A Mozgófénykép a hamis történelmi emlékezetünkről is szólt. A Karamazov testvérekben az élet értelméről, istenhitről, az emberi szabadságról akarunk beszélni. Ez több, mint közélet, ez maga az élet. Tavaszi bemutatónk, Csiky Gergely Buborékokja, a korrupt, családi összefonódásokról szól, a múlt század Magyarországán.” – jellemzte az előadásokat Bálint András, végül a jövő évadban esedékes igazgatóváltásról ejtett szót.

„Azt szeretném, ha nem szűnne meg az, amit én itt harminc év alatt létrehoztam, nem lenne gyökeresen más. Szeretném, ha folytatódna, nyilván fiatalosabban, másként, frissebben, újszerűbben, de az az érték, ami a Radnótiban létrejött, nem szűnne meg. Nem én döntök, de talán valamennyi beleszólásom lehet. Egy kollegám úgy fogalmazott, hogy az én áldásom nélkül nem lesz itt új igazgató. De vajon mennyit ér egy áldás manapság?” – tette fel a kérdést Bálint András.

A teljes interjúból kiderül az is, mit gondol a nehéz fajsúlyú drámák népszerűségéről és színészekre gyakorolt hatásáról, az, hogy miért éppen egy labrador a társa egyszemélyes estjében, és elmondja azt is, miért van szükség szólóestekre.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Forrás: Radnóti Színház