Magritte ihletett koreográfiát - Villáminterjú az IKF ösztöndíjas Gyulai Júliával

A Közép-Európa Táncszínház 2013-ban indította útjára az IKF, azaz Ifjú Koreográfusok Fóruma programot. A koreográfusok pályázat útján kapnak lehetőséget arra, hogy egy hétig a KET társulatával dolgozzanak, majd a hét végén, munkájuk eredményét demonstráción mutassák be a Bethlen Téri Színházban.

Magritte ihletett koreográfiát:

Január 17-én (19:30) Gyulai Júlia, a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakos hallgatója mutatja be a KET-tel való közös alkotását. A koreográfia ihletője Magritte Szeretők című festménye.

A soron következő IKF különlegessége, hogy a hét elejétől csatlakozott a társulathoz  két koreai vendégtáncos, akik így a szombat esti demonstráción a KET táncosaival együtt lépnek föl. Son Jeemi és Kim Ji-Hyung a KDF (Korean Dance Festival) és a KET közös ösztöndíjával érkeztek Budapestre, hogy két hétig a társulattal dolgozzanak.

Az IKF egy tehetséggondozó- és kutatóprogram, melynek elsődleges célja a koreográfusi utánpótlás lehetőségeinek javítása, a fiatal koreográfusok helyzetbehozása. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy az első darabjukra pályázó alkotók a korábbinál is kevesebb támogatást kapnak, ha kapnak egyáltalán.

A Közép-Európa Táncszínház új stratégia kidolgozására vállalkozott, hogy folytathassa a legfiatalabb alkotókkal való együttműködést. Az IKF nyílt pályázatán fiatal koreográfusok kapnak lehetőséget az alkotásra. A nyertesek egy hétig dolgozhatnak a KET táncosaival, a hét végén pedig nyilvános bemutatót, demonstrációt tartanak színházi körülmények között.

A nyertesek eddigi névsora a következő: Jobbágy Bernadett, Újvári Milán, Pálfi Gabriella, Grecsó Zoltán, Ujszászi Dorottya és Varga Kinga nyerték ez a lehetőséget. 2015 januárjában pedig Gyulai Júlia mutathatja meg koreográfusi képességeit.

Villáminterjú Gyulai Júliával:

Gyulai Júlia elmondása szerint, amit színpadra állít, búcsú egy korábbi élettől, élethelyzettől, kapcsolattól: végső lezárása egy útnak. Azt szeretné 25 évesen színpadon viszontlátni, ahogy sikerül búcsút intenünk a múltunk egy részének. Bármennyire is fájdalmas ez, a kortárs tánc és az IKF adta lehetőségek hozták felszínre mindazt, amit szeretett volna magából kibeszélni, de a formátuma nem volt kész. Az IKF adta keretek viszont felülmúlták minden elképzelését, hiszen a kortárs tánccal alig pár éve került kapcsoltba, meglepő módon már táncosként. Gyulai Júlia ugyanis nemzetközi hírű ír-sztepptáncos, és fiatal kora ellenére már koreográfusként is bizonyított külföldön, ahol több nemzetközi táncfesztiválon dolgozhatott asszisztensként és alkotóként egyaránt. Kettős beállítottságú koreográfus: a tradicionális ír sztepptáncot szeretné ötvözni a kortárs, modern tánccal.

Hogy került kapcsolatba a tánccal?

13 évesen kerültem kapcsolatba a tánccal, amikor édesanyám elvitt egy ír-sztepptánc klubba. Amikor csak lehetett táncoltam, gyakoroltam, plusz órákra jártam, beleszerettem a műfajba. 16 évesen azzal szembesültem, hogy mindenem a tánc, beiratkoztam mindenhova, elkezdtem balettozni, de már akkor tudtam, hogy balerina nem lehetek. Mivel sokat kísérleteztem, a balett műfaja megadta az alapokat, de számomra túl kötött, mert én tágítani szeretem a határokat, a műfajokat.

Milyen képzéseken vett részt?

Jelentkeztem és felvételt nyertem a Táncművészeti Főiskolára, a modern szakra, és ezzel párhuzamosan a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus szakára is. Így látszik, hogy a modern tánc, a kortárs műfajok is mennyire fontos szerepet töltenek be az életemben.

Ki volt a mestere?

Horváth Csaba osztályába jártam és nagyok sokat kaptam, tanultam ott, de úgy éreztem, hogy nekem a tánc mindennél fontosabb, még a koreografálásnál is, ezért elhagytam az egyetemet és a Táncművészeti Főiskola táncos szakára koncentráltam. Mivel nem volt túl sok órám, ezért bejártam más tréningekre is, például Földi Bélához  és másokhoz is, ahol a táncos énemet hozhattam újra felszínre.

Nem homogén területre keveredett.

Nagyon szerencsésnek gondolom magam abból a szempontból, hogy sikerült az évek során rengeteg műfajjal, felfogással, művésszel megismerkednem és együtt dolgoznom. Alapvetően a legtöbb táncos és koreográfus úgy nevelődik ki, hogy csak egyfajta iskolát tanul és sajátít el, nekem ilyen nem volt, én sodródtam, és amit tudtam elcsíptem, megtanultam.

Most is képzi magát.

Bozsik Yvette osztályába járok koreográfus szakra, ahol megtaláltam a helyem és nagyon boldog vagyok. Yvette támogat bennünket és elenged a saját utunkon, hagyja, hogy kiteljesedjünk és ez, tapasztalatból mondom, nagyon ritka.

Melyik volt a legemlékezetesebb munkája?

Amikor Horgas Ádám magával vitt a Pécsi Nemzeti Színházba koreografálni a Szentivánéji Álomba. Szép idők voltak, de mellesleg, amikor lehetett, bejártam a Pécsi Baletthez tréningezni. Csodálatos élmény volt.

Vannak külföldi megbízásai, ez ilyen fiatalon elég ritka. Hogyan sikerült?

Egy osztrák rendezőnőnek dolgozom, aki kifejezetten német nyelvterületre dolgozik, neki koreografáltam leginkább musicaleket. Az egyik sztepp előadás után keresett meg és megkért, hogy dolgozzak vele.

A pályázattal együtt járt, hogy megkapta a KET vezető táncosait. Érzi ennek a súlyát?

Hatalmas felelősség, iszonyú nyomás. Két napja nem eszem. Teljes gyomorgörcsben vagyok, pár napja értem haza a német turnéról, időm nem volt gondolkodni, de amikor hazaértem, elkezdett nyomasztani a feladat. Két napom volt arra, hogy összeszedjem magam és kicsit megrettentem a feladattól, de igyekeztem minden tudásomat, tapasztalatomat idehozni és beépíteni a közös munkába. Azt mondhatom, hogy a táncosok elfogadtak, egyenrangú félként kezelnek.

Mióta él ez a koncepció a fejében?

Rég, hiszen tavaly márciusban kellett pályázni. Egészen véletlenszerűen alakult ki ez az egész. Nehezen írok, százszor újraolvasom, kihúzom a felét, hozzáírok, de itt ez nem működött, mert majdnem lecsúsztam a határidőről. Reggel kilenckor eszméltem rá, hogy délig be kell adnom a szinopszist. Nem volt választásom, mindent egy lapra tettem fel. Beadtam és nyertem! Át kell gondolnom, hogy ezek után is cenzúrázzam magam folyamatosan, vagy maradjak az alapkoncepciómnál (a válasz benne van a felvetésben).

Hogyan épül fel a darab? Mik a gyökerei?

Személyes tapasztalatból építkezik az, amit én idehoztam. Semmi mást nem csináltam, csak leírtam azt a gondolatmenetet, ami engem akkor foglalkoztatott hetek, hónapok óta. A koncepcióval elégedett vagyok, remélem sikerül megvalósítani. Ebben nagyszerű alkotótársakra találtam a táncművészekben, akik teljesen nyitottan álltak az egész elé és sokat segítenek az alkotófolyamatban.

Hogyan született meg a darab: a zene volt előbb vagy az elképzelés?

Rendhagyó módon kapcsolódtak ide azok a zenék, amiket most használok, de annyiban lényeges, hogy a koncepció megszületésekor pont ezeket hallgattam.

És hogyan néz ki a látványterv?

Van egy kedvenc képem, Magritte: Szeretők című képe, ami egy az egyben kapcsolódik a darabhoz, ahogy a zenék is. Nemrég arra jutottam, hogy a képen látható zsákok, amik a figurákon vannak, nagy szerepet játszhatnak a darabban is. Mivel kell az a valami, amit le akarunk venni magunkról. És nekiálltam anyukámmal zsákokat varrni, amit a táncosoknak szokniuk kell, hiszen vakon táncolni nagyon nehéz.

Az IKF lényege az, hogy összesen 5 nap áll rendelkezésre a próbától a bemutatóig. Ez mennyire viseli meg?

Frusztrál, de inspirál is egyben, hisz nincs időnk elveszni. Nehéz munka, de nem lehetetlen. Majd a bemutatón kiderül, hogy mit sikerült összeállítani.

Miért fontos Önnek ez a darab?

Nekem személyes harc ez az előadás. Én lerakok valamit. Egy már régóta nem létező kapcsolat búcsúját szeretném ebben a darabban megcsinálni. A szálak elvarrása fontos, de ha ezek hosszú éveken át is tartanak, akkor is meg kell lépni. Ezzel az előadással befejezettnek gondolom azt, amiről a darab szól.

Az interjút Fejes Imre készítette