Bagossy László: „A jó színház felszámol minden jobbos-balos tébolyt”

Január 17-én mutatta be az Örkény Színház a Tartuffe-öt Parti Nagy Lajos fordításában. Ennek kapcsán a HVG kérdezte a rendezőt. Lapszemle.

Bagossy László elsőként arról beszélt, miért tartotta meg a Moliére által utólag hozzátoldott V. felvonást. „Az ötödik felvonást nem érzem idegen testnek, nagyon szépen épül dramaturgiailag, fokozódik benne a feszültség, ráadásul újra összejön a család, ahogyan az elején. Ezért megkértem Parti Nagy Lajost, hogy ezt is fordítsa le. Aki a végső deus ex machinát, a király bocsánatát is színpadra akarja vinni, annak kezdenie kell majd vele valamit. Sok színháztörténész szerint Moliere szimplán hízelegni akart vele az uralkodónak. Lehetséges. A színháznak azonban megvannak az eszközei ahhoz, hogy a szöveg mögötti világot kitágítsa, és a szövegről lepelként rántsa le a hízelkedő hazugságokat” – mondta a rendező, majd arról szólt, miért volt fontos számára, hogy kortárs fordításban vigye színre a darabot.

Bagossy László (forrás: jegy.hu)

 „A fordítások néhány évtized alatt elhasználódnak. Az irodalmi nyelv képes klasszicizálódni, de a színpadinak állandóan meg kell újulnia, élőnek kell lennie. A színháznak a mából kell megszólalnia, a nézőnek pedig az élőbeszéd sebességével és hatékonyságával kell felfognia azt, ami a színpadon történik, hiszen itt nincs lehetősége visszalapozni. A kiemelkedő fordítások irodalmi kincsekké nemesülnek, de egy idő után már nem állják meg a helyüket a színpadon” – fejtette ki. 

Bagossy László azt is megindokolta, miért modern környezet idéz a díszlet: „Szerettem volna valami nagyon hűvös, istentelen, ultramodern szobabelsőben elmesélni a történetet. (…) Ilyen miliőben anakronisztikusabbnak hat a vakhit, mai világunk technikaimádata és kényelmi lehetőségei pedig szépen ellene mennek a krisztusi tanításoknak. A díszletben kódolni szerettem volna egy ironikus, metaszínházi gesztust, ami a történet végén, a politikai hatalom reprezentációjában csúcsosodik ki” – magyarázta a rendező. 

„A politika mára mindenhová betette a lábát, mozdulni sem lehet tőle, és Magyarországon az elmúlt 25 évben sikerrel érvényesítette a maga logikáját. Ez a logika alapvetően üzleti természetű, az eszméket csak álcaként használja, és a marketing nyelvén kommunikál. Mindez a másfajta észjárások számára, amilyen például a művészeteké és a kultúráé, egyet jelent a katasztrófával.

Én azonban nem hatékony szlogeneken töröm a fejemet, hanem – több-kevesebb sikerrel – a világ gazdagságát és bonyolultságát veszem célba. Ezért ha az előadásaimban a politikáról beszélek, az reményeim szerint nem téveszthető össze azzal, amit pártfunkcionáriusok vagy nagygyűlések szónokai harsognak. Szerintem a jó színház felszámol minden jobbos-balos tébolyt, mert arra hivatkozik, ami mindannyiunkban közös, például hogy egy szép napon meg fogunk halni. A Tartuffe politikus darab, de réges-rég elfelejtettük volna, ha pusztán politikai célokból íródott volna, és ha a figurái nem lennének annyira összetettek” – nyilatkozta Bagossy László. 

A teljes interjúban a rendező beszélt még a Színikritikusok díjával jutalmazott Hamletről, arról, hogy miért szerződött le az Örkény Színházhoz, és saját tanítványairól is. 

A teljes cikk a HVG nyomtatott számában olvasható.