Michael Frayn darabjának premierjét január 21-én tartották a Rózsavölgyi Szalonban Valló Péter rendezésében, Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József és Őze Áron szereplésével.
A Rózsavölgyi Szalon ajánlója:
Mi lett volna, ha elkészül a titokzatos német csodafegyver, a pusztító atombomba, aminek híre a második világháború végén terjedt el? Megfordította volna végül a háborút? Átrajzolta volna a világtérképet? Ma már tudjuk, hogy a „wunderwaffe"csak propagandafogás volt. Pedig az atomprogramban kiváló szakemberek dolgoztak...
A dán Niels Bohr és a német Werner Heisenberg az atomfizika kutatásának úttörői, a kvantummechanika megalapítói. Szoros munkatársi viszonyukon túl baráti, szinte apa-fiú kapcsolat volt közöttük. Minden megváltozott azonban, amikor 1940-ben Németország lerohanta Dániát. Országaik hadban álltak, a kommunikáció megszakadt köztük. De tudtak egymásról.
Bohr tudta, hogy Heisenberg a náci Németország atomprogramjának a vezetője; feladata, hogy feltalálja az atombombát, amit bevethetnek az ellenséges országokkal – akár Dániával – szemben. A kutatások azonban lassan haladtak. Vajon azért, mert Bohr nélkül Heisenberg tévúton járt? Vagy Heisenberg szándékosan szabotálta a német atomprogramot, hogy ne kerüljön tömegpusztító fegyver Hitler kezébe? És tudott-e róla, hogy mindeközben Los Alamosban – többek között a náci diktatúra elől menekülő Bohr közreműködésével – egy másik nukleáris fegyver készül, amely aztán, mintegy 220.000 ember halálát okozva, lezárta a második világháborút?
1941-ben Heisenberg Koppenhágába utazott, hogy találkozzon Bohrral, s a két fizikus közös sétát tett, hogy ne tudják lehallgatni a beszélgetésüket. Vajon miről lehetett szó köztük? Erre keresi a választ Michael Frayn, aki valós események darabkáiból építette föl színdarabját, mely egy újabb nagy találkozásról szól: Heisenberg, Bohr és felesége, Margrethe tekint vissza a múltra, jóval a haláluk után, de még mindig tele indulatokkal, sértettséggel, tisztelettel, szeretettel, félelemmel és kíváncsisággal egymás iránt.
A színmű 2000-ben elnyerte a legjobb drámának járó Tony-díjat.
Alkotók az előadásról:
"A dráma minden ténye abszolút történeti, alig van benne fikció. Minden, amit Frayn leír, úgy esett meg. Ennek a beszélgetésnek egyébként nagy irodalma van, elég pontosan ismerjük a részleteket. A tényekhez fűződő kommentárok viszont már a szerző véleményét tükrözik. Frayn rendkívül szellemes író, rettenetesen ügyes színpadi szerző. Időnként egy kicsit talán hősiesebben kezeli önmaga témáját, mint ahogy mi ma látjuk a világot, de valahogy ez is jól áll a történetnek, hiszen elég nagy volumenű kérdésekről van szó, több százezer ember életéről vagy haláláról" - mondta Valló Péter rendező. (A teljes interjú itt olvasható.)
"Bohr és Heisenberg három évig teljes szimbiózisban dolgozott együtt, egymáshoz nagyon-nagyon közel kerülve, és úgy emlékeznek erre a három évre, mint életük legszebb idejére. Nem csak azért, mert éjjel-nappal együtt voltak és fizikáról beszéltek, hanem mert rendkívül lényeges emberi dolog történt velük: megtermékenyítették egymás gondolatait, nagyszerűen csináltak valamit, és olyasmit hoztak létre, ami ha eltekintünk a végeredménytől, az ember életében rendkívül fontos. Remélhetőleg mindenkinek van ilyen szakasz az életében, amire úgy emlékszik vissza, hogy akkor volt a legokosabb, a leghatározottabb, a legérzelemgazdagabb, a legfantáziadúsabb, mégpedig azért, mert együtt dolgozott valakivel vagy valakikkel és így hatottak egymásra. Persze ez a viszony mindenféle szexualitástól mentes, egy igazi barátság vagy ha tetszik egy apa-fiú viszony. Épp ezért olyan fájdalmas, hogy nem tudjuk azóta sem, miért vesztek össze végérvényesen akkor ott, Koppenhágában" - mesélte Gyabronka József.
"A maga szemszögéből mind három embernek teljesen igaza van. Az biztos, Margrethe rendkívül szereti, tiszteli a férjét, kedves, jó és okos embernek tartja, a nácikat pedig gyűlöli, ezért ő nem csak érzelmi emlékezeteiben, hanem minden érzelmében elfogult. Ugyanakkor történelmi tény, hogy Heisenberget sokkal többen ismerik, mint Bohrt, holott ő volt az 'atya', aki annak idején maga mellé vette az egykori kis segédtanárt. Természetes, hogy másképp fog reagálni erre a történetre egy nő, egy zsidó ember vagy egy tudós. Most három különböző néző típust mondtam, pontosan amiatt, mert ezt a három témát is feltétlenül boncolgatja a darab. Annyiféle igazsága van a műnek. Hogy ki mellé áll majd a néző? A jó isten tudja. Figyeljen, és akkor szeretni fog bennünket és valami elegyét látja ennek az igazság halmaznak" - fogalmazott Kútvölgyi Erzsébet. (A Kútvölgyi Erzsébettel és Gyabronka Józseffel készült interjú itt található.)
További képek az előadásból:
Fotók: szalon.rozsavolgyi.hu
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9. Fotók: Rózsavölgyi Szalon
Michael Frayn: Koppenhága
dráma két részben
Margrethe: KÚTVÖLGYI ERZSÉBET
Bohr: GYABRONKA JÓZSEF
Heisenberg: ŐZE ÁRON
Fordította: MANN LAJOS
Dramaturg: HÁRS ANNA
Díszlet: ENYVVÁRI PÉTER
Rendező: VALLÓ PÉTER
További előadások:
január 25., január 26., január 31.
február 2., február 3.
Rózsavölgyi Szalon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.