Puskás Tamás: „A határokat csak apránként lehet kitolni”

A jelenlegi igazgató volt az egyetlen pályázó Centrál Színház értékesítésére és a színház használatában lévő ingatlanok bérletére kiírt pályázatra. Puskás Tamást a Fidelio kérdezte. Lapszemle.

A Fidelio cikkéből:

Puskás Tamás beszélt a Centrál Színház privatizációjáról. „A Centrál a főváros sikeres színháza volt és marad is az, az üzletrész privatizációja után is. Gyakran elmondom, hogy egyébként a 2003-as érkezésemkor már kvázi-privatizáció történt: a színházat akkor az húzta ki a kátyúból, hogy birtokomban volt öt olyan előadás, amivel talpra lehetett állítani a repertoárt - akkor ugyanis az önkormányzatnak erre nem volt pénze. Ezt a lépést ideális esetben egy privatizációs megállapodásnak kellett volna követnie. Nem így történt, hiszen éppen akkoriban vásárolta vissza a város Bodrogi tulajdonrészét, levonva a helytelen következtetést: ez privátban nem működik.  Most arról van szó, hogy a fenntartó keresi a módját, hogyan lehetne újragondolni a finanszírozási rendszert.  Az biztos, hogy a Magyar Állami Operaház, a Budapest Bábszínház vagy a kifejezetten művész színházak nem állnak meg a lábukon a jelenlegi komoly segítség nélkül, de nem biztos, hogy ez az állítás úgyanúgy igaz minden további budapesti színházra. Mi most úgy tűnik, alkalmasak vagyunk ennek kipróbálására. Hangsúlyozom a szokásos források közül csak az önkormányzati forrásról mondunk le, és a vételár megfizetése után bérleti díj megfizetésére kötelezzük el magunkat.” – fogalmazott az igazgató.

Puskás Tamás (fotó: Rákossy Péter, forrás: MTI)

Puskás Tamás az interjúban szót ejtett a legfrissebb bemutatóról, Martin McDonagh Leenan szépe című darabjáról is. „Színházvezetőként az embernek tudnia kell, hogy milyen lovon ül, és nem szabad olyasmit bevállalnia, amit az nem bír el. A határokat csak nagyon finoman, apránként lehet kitolni. Ilyen próbálkozás lesz ez a mostani bemutató is, de fontos hozzátenni, hogy a kisszínpadon, 180 néző előtt, nem pedig a 435-ös nézőterű nagyszínpadon. Hogy a kérdésre válaszoljak: a repertoárunkat kezdetekben Shakespeare uralta, ma pedig már főként kortárs angol darabokat játszunk. Ez azért óriási különbség.” – indokolta a kortárs dráma bemutatását az igazgató, majd saját rendezéséről, a Fekete Péterről mesélt, amit már többször színpadra állított.

„Ha egészen őszinte akarok lenni, inkább azt mondanám, hogy egyetlen alkalommal rendeztem meg a darabot, ami aztán többször színpadra került itt-ott az országban, más-más szereposztással. Olyan ez, mint egy népmese: szájról szájra terjed, és közben folyamatosan alakul. A Fekete Péter is bizonyos értelemben a városi folklór része, hiszen - mint a mesékben általában - örök igazságot hordozó történetről van szó, és éppen ezért jó újra és újra megnézni. Ott van benne a kisember, akinek a hátán táncol az egész világ, mégis kivágja magát, ott a számtalan dal, amit azok is ismernek, akik valójában még soha nem látták a darabot, és eközben az egész mű az első pillanattól fogva egy hatalmas kacagás.” – mondta Puskás Tamás, végül azt is elárulta, hogy bírja a sok munkát.

„A feleségem gyakran mondja, hogy egy stresszesebb produkció éveket vesz el az életéből. Én meg azt gondolom - persze rátermettségtől, lelki alkattól is függ -, ez a munka legalább annyira feltölti az embert, mint amennyire koptatja. Én inkább az előbbire szavazok.” – vélekedett az igazgató.

A teljes interjúból kiderül az is, hogyan látja a mai Vidám Színpadot, miért volt szükség a leválásra, és az is, érte-e kritika a Broadway felett az ég című bemutató miatt.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Forrás: Fidelio