Január 29-én mutatják be a Kisszínházban a Színészköztársaság című kortárs drámát, ami a 200 éve elhunyt Kelemen Lászlónak és az első hivatásos magyar színtársulatnak állít emléket.
Ajánló a darab elé:
1790-ben páran összegyűlnek egy pesti könyvkereskedésben, hogy bemutassák a Hamletet. Ott van Kazinczy Ferenc, a fordító, Kelemen László, a szervező, Moór Anna, a primadonna és Sehy Ferenc, az ügynök. A Shakespeare-darabból végül nem lesz semmi, de megalakul a Magyar Játszó Színi Társaság, és kezdetét veszi hat évnyi küzdelem a nyerészkedő bérlőkkel, kultúrkampfos politikusokkal, és a drámaírók jambusaival. Mindez a színészek zsoldjáért, a tapsért, fel s lelépve a szűkebb glóbus, Pest és Buda színpadain. Vigyázat, színháztörténetet játszunk!
A rendező az előadásról:
“Igyekeztem hűen követni az 1790-től 1796-ig fennálló színi társaság históriáját, némi fantáziával. Sorsközösséget kerestem a színházak hajdani és jelenlegi helyzete között, vagyis azt vettem górcs
ő alá, hogy az alkotóknak milyen nehézségekkel kellett, illetve kell megküzdeniük, milyen értékek mentén vittek színre egy darabot” – ismertette Kaj Ádám mindazt, ami meghatározta a Színészköztársaság felépítését, majd hozzátette: “Az irodalomkönyvek alakjai sokkal érdekesebb egyéniségek, mint amennyit kurtított életrajzuk ír róluk, ezért úgy gondolom, az előadás a fiatalok számára is érdekes lehet” – mondta a rendező.
Részlet az előadásból:
A rendező kritikája
Nem szeretem az olyan rendezőt, aki nem rendez kortárs drámát.
és nem szeretem azt a rendezőt sem, aki csak a kortársakra esküszik.
Nem szeretem az olyan rendezőt, aki minden mondatot meghagy a drámából,
és nem szeretem azt a rendezőt, aki szinte mindent kihúz belőle.
Nem szeretem az olyan rendezőt, aki átírja a darabot,
mert akkor az eleve rosszat választott,
vagy inkább írónak kellett volna mennie.
Nem szeretem a nyugodt rendezőt,
és nem szeretem a kiabálóst.
Nem szeretem a bábmozgatót,
és nem szeretem, aki túl sok szabadosságot ad a színésznek. Nem szeretem, aki mindent a koncepciójának rendel alá,
és azt sem, akinek egyetlen ötlete sincs.
Nem szeretem, aki hatásvadász,
és nem szeretem, aki egyáltalán nem akar az érzelmekre hatni.
Nem szeretem, aki politizál,
és nem szeretem, akit nem érdekel, hogy mi történik az utcán.
Nem szeretem, aki minden fogást másoktól lopott,
és nem szeretem, akinek nem volt mestere.
Nem szeretem, aki örökké tanítvány akar lenni,
és nem szeretem, aki azt hiszi, hogy semmit sem tud a fiataloktól tanulni.
Tulajdonképpen én az összes rendezőt gyűlölöm.
Kaj Ádám:
Színészköztársaság
Kelemen László: Hodu Péter
Sehy Ferenc: Sorbán Csaba
Moór Anna: Kéner Gabriella
Kazinczy Ferenc: Báhner Péter
Jelmez: Huszár Anetta
Dramaturg: Szemes Péter
Író-rendező: Kaj Ádám
Bemutató: Január 29. 19:00
Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósul meg.
Fotók forrása: facebook.com/szineszkoztarsasag
Forrás: szegedma.hu, Szegedi Nemzeti Színház, Szinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.