A színház a legkisebbeké is, ezért január 30. és február 1. között fesztivált szentel a csecsemőszínházi előadásoknak a Kolibri.
A műfaj meghonosításáról, a Small Size Napok programjáról és a Kolibri jövőjéről kérdezte az igazgatót, Novák Jánost a Bóbitanet.
2005-ben a Kolibriben mutatták be az első csecsemőszínházi előadást, a TODÁ-t. Arról, hogyan találtak rá a műfajra, Novák János elmondta: “Egyszer felhívtak egy északi országból – nem is nagyon figyeltem, honnan –, hogy akarunk-e együttműködni velük egy hároméves projektben. Norvégok voltak, akik a “Glitterbird – művészet a legkisebbeknek” együttműködés keretében 0-3 éveseknek szerettek volna előadásokat csinálni. Kicsit megrémültem, mert akkoriban szinte axióma volt, amiben minden hazai pszichológus és színházi szakember egyetértett: hogy öt éves kor alatt gyereket színházba vinni veszélyes, mert számukra még túl erősek a fény- és hanghatások, ijesztő a sötétség, így kellemetlen emlék lehet nekik egy életre. Ijedtségemet látva, a szervezők lejátszottak egy saját, csecsemőszínházi előadásukról készült felvételt. A képeket nézve erős hatással volt rám a gyereküket átölelő szülők boldogsága és büszkesége, ahogy a játékra koncentráló kicsinyeikkel nézték a mozgásszínházi előadást. Így rövid idő alatt Saulusból Paulusszá változtam: művész társainkkal lelkesen láttunk hozzá az első magyar csecsemőszínházi előadások elkészítéséhez”.
Novák szerint fel lehet nőni színházi élmény nélkül is, de azoknak az élete mindenképpen örömtelibb, teljesebb lesz, akik már gyerekkorukban is láthatnak életkoruknak megfelelő, értékes előadásokat. “A színházi élmény gazdagabbá teszi az életünket, mind érzelmileg, mind egyfajta közösségi örömforrásként. Csecsemőkorban a színház a világ megismerésének fontos területe, a sűrített valóság megragadja a kicsik figyelmét, az egymást erősítő hatások segítik megérteni, átérezni a látottakat. Az élmény hatására hamarabb kezdenek beszélni és gazdagabb szókincsük lesz. Amit látnak, mélyen bevésődik a lelkükbe, az emlékezetükbe és ez az élmény később is előhívható, megalapozza egész emberré válásukat. Kell ennél szebb dolog, mint olyasmit létrehozni, ami épít, gazdagabbá tesz minket? Nekünk, alkotóknak is boldogság érezni a kicsik figyelmét, hökkenéseiket, kacagásukat, ahogy rácsodálkoznak arra a világra, amit mi teremtettünk. Csodálatos dolgok vannak a kezünkben, és ha jól használjuk őket, leírhatatlan az öröm, amit együtt élnek át kicsik és nagyok, nézők és az alkotók” – fejtette ki az igazgató.
Az igazgató, aki alapítása óta vezeti a színházat idén ismét benyújtotta a pályázatát. Arról, hogyan képzeli el az intézménynek a jövőjét, elmondta: “Van az a jövő, amit én szeretnék megvalósítani és van, amit az képzel el, aki szintén beadta a pályázatot – a fenntartó által felkért kuratórium fog dönteni arról, hogy melyik terv válhat valóra. Ami minket illet (itt azért indokolt a többes szám, mert terveimet a társulattal és alkotótársaimmal együtt szeretnénk valóra váltani), két újító kezdeményezést is elindítottunk idén. Az egyik a most induló Small Size, a másik a Platform shift+, amelynek keretében a kamaszoknak készítünk majd új bemutatókat. Itt azt tűztük ki célul, hogy az Y-generáció által használt social media, a digitális játékok és a közösségi háló hatásait úgy használjuk előadásainkban, hogy kedvet csináljunk a fiataloknak a színházba járáshoz. Meg kell találnunk ehhez a korosztályhoz is a kulcsot: a jövő színházba járó közönsége azokból lesz, akiket már gyermekkorukban is örömmel tölt el a színházlátogatás. Ha valakit korán elriasztanak ettől a műfajtól, vagy nem tanulja meg a színházi előadások nyelvét, kevesebb kulturális kincshez tud hozzáférni felnőtt korában. A mi színházunk az operától a musicalen át a táncszínházig, magyar klasszikusoktól a nemzetközi sikerekig sokféle műfajjal szeretné megismertetni a fiatalokat 0-tól egészen 18 éves korig. A fő feladat tehát az, hogy örömet szerezzünk és értékeket közvetítsünk – ha lehetőséget kapok rá, ezt a hivatásomat szeretném folytatni” – fogalmazott Novák János.