Csongor és Tünde Kecskeméten - Porogi Dorka rendező mesélt

Február 13-án mutatja be a kecskeméti színház Vörösmarty klasszikusát a fiatal, Marosvásárhelyen végzett rendezőnő színrevitelében.

Ajánló a darab elé:

Kölcsey Ferenc szerint „a szerelem idegen plánta a magyar irodalomban”, de tudjuk, hogy a Csongor és Tündét olvasta és - maga ellen szólva - pozitívan értékelte. A magyar irodalmi kánon egyik legcsillogóbb és legtöbbet méltatott gyöngyszeme, a Csongor és Tünde címének hallatán diákok százezrei egyszerre és álmukból felkeltve vágják rá: a romantikus dráma fogalmának legpontosabb definíciója. A kecskeméti előadás azonban tartogat meglepetéseket: nem kisebb dologra vállalkozunk, mint hogy bebizonyítsuk, egyik legfontosabb nemzeti drámánk még most is elkoptathatatlan mondanivalóval találhat utat szívünkhöz.

A magyar irodalom klasszikus remekművének bemutatójával emlékezik Vörösmarty Mihály születésének 215. évfordulójára a kecskeméti Katona József Színház társulata.

Porogi Dorka (forrás: maszol.ro)

Porogi Dorka: „Szemünket kiélesítve, fülünket ráhangolva”

Porogi Dorka a bölcsészkar után végezte el a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakát 2012-ben. Azóta többek között Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kecskeméten rendezett.

Hogyan látott neki a felkészülésnek?

Az újraolvasással kezdtem: az volt a célom, hogy friss szemmel tekintsek a szövegre, mintha egy olyan művet olvasnék, amelyről még soha nem hallottam. Majd ezt követte a szöveg alakítása: elég sokat húztunk belőle. Az eredeti mű nagyon hosszú, mai színházi körülmények között teljes terjedelmében bemutatni talán nehézkes volna.

Érték meglepetések az újraolvasás során?

Meglepő például, hogy a magyar romantikus irodalom kimagasló alakjától, Vörösmartytól mennyire távol áll mindenféle harmonikus, rózsaszín idill. A mű világa sötét, helyenként szinte egzisztencialista módon kegyetlen, amelyben bizonyos értelemben teljesen hétköznapi sorsok jelennek meg.

Például?

Például a titokzatos manókról, vagy ördögfiakról nem sok háttér információt ad a szöveg, nem tudjuk pontosan, hogy kifélék-mifélék, de annyi bizonyosan kiderül belőle, hogy ez a három fivér irtózatosan szegény, hogy jóval a létminimum alatt élnek, komolyan éheznek. Ez már egy kiindulópont lehet. Hasonlóan kilátástalan a lányok sorsa, akiket Mirígy Csongor elcsábítására bérel fel. Vagy itt van Balga és Ilma példája – ők a darab méltán népszerű komikus kettőse. Meglepett, mert nem emlékeztem rá, hogy amikor először találkozunk Balgával, éppen arra készül, hogy felkösse magát, csakhogy még ez sem sikerül neki... Kétségtelenül van a helyzetnek komikuma, de azért ez mégis egy öngyilkossági kísérlet! Ezt most már nem tudom nem észrevenni. Hogy a Balga-Ilma szerelemben mennyi mindenki által ismert hétköznapian tragikus motívum van: ivás, verés, a másik elhagyása, elhagyni nem tudása... a komikum mellett, természetesen.

A Csongor és Tünde sokaknak csupán egy nyomasztó középiskolai emlék. Miként lehet ezt az élményt átfordítani, és megmutatni, hogy izgalmas, fontos műről van szó?

Ahogy az iskolában a gyerekeket sem mindig az alapján kellene értékelni, amit nem tudnak, hanem az alapján, amit tudnak, úgy az irodalmi műalkotásokra is lehetnénk kíváncsibbak, nyitottabbak, velük kapcsolatban őszintébbek. A Csongor és Tünde, mint színdarab, egyáltalán nem hibák nélkül való, de van benne valami példátlan, valami páratlan, valami sajátos sugárzás, talán az ötlet maga: ez a dráma lélek drámája, ez a táj egy lelki táj, ahol minden megtörténhet, minden gondolat megtestesülhet. Az egész olyan, mint egy hatalmas vers, amelyben az első betűtől az utolsóig a szerelem reménytelenségéről van szó, vagyis a szerelemről, amely csupa fájdalom, és kétely, és magány, amellett, hogy maga a boldogság. A szerelemről, a szerelem hiányáról, a szerelemkeresés miértjéről, az irigységről, a féltékenységről, a „se veled, se nélküled”-ről, a kísértésekről, az egymásra találásról pedig mindannyiunknak vannak tapasztalatai, gondolatai. A legtöbb talán éppen azoknak a fiataloknak, akik az iskolában unatkoznak Vörösmarty drámája fölött. Nem fogják nekem elhinni, de ők a Csongorok, ők a Tündék.

Porogi Dorka (forrás: szinpad.ro)

Mennyire lehet ennek akadálya a darab nyelvezete, amely a mai néző számára nehezen érthető?

A kecskeméti előadással arra teszünk kísérletet, hogy a nézők érzékeire hatva megmutassuk legalább egy szeletét annak, ami a Csongor és Tündében szép és értékes... A nyelv talán első pillantásra akadálynak tűnik, de cél és segítség is, tulajdonképpen ez a szokatlan erejű, sűrű, nehéz költői nyelv maga az érték... Éppen a szokatlansága, a nehézsége érdekes. Ha sikerül megbirkózni vele, akkor befogadni-átadni egyaránt óriási élményt jelent majd. Talán lesznek, akik azt gondolják, hogy túl sokat húztunk a darabból. De ami benne maradt, azt úgy akarjuk közvetíteni, hogy a néző „hátgerince borzongjon belé”.

Mirigyet egy nő és egy férfi – Szemenyei János és Decsi Edit – alakítja. Miért?

Ez derüljön ki majd az előadásból…

Az Éj viszont nem jelenik meg az előadásban.

Önálló szereplőként nem jelenik meg, de a szövege hallható lesz.

Szívesen rendez klasszikus műveket?

Igen, nagyon érdekel, hogyan lehet szemünket kiélesítve, fülünket ráhangolva újra megszólaltatni a nagy klasszikusokat.

Csongort testvére, Porogi Ádám alakítja. Az ő személye talán a darabválasztást is befolyásolta?

Nem miatta esett a választás a Csongor és Tündére, de kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy Csongort Ádámnak kell játszani.

kérdezett: Rákász Judit

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház