Sárosdi Lilla 15 éve a Krétakör tagja, a színésznőt a Magyar narancs kérdezte. Lapszemle.
A Magyar Narancs cikkéből:
"Földessy Margitnál voltam egy évig stúdiós, ő küldött a szolnoki színházba. Már 15-16 éves koromtól fogva kerestem azokat a helyeket, ahol színészetet lehetett tanulni. Akkoriban Schwajda György volt Szolnokon az igazgató, aki szeretett volna elindítani egy főiskolai képzést, aminek részt vettem az első évfolyamában. Sajnos az iskola a következő évben megszűnt. Ottlétem alatt találkoztam Bodó Viktorral és azzal a társulattal, amit Ad Hoc Csoportnak neveztek. Elég komolyan gondoltuk a színházcsinálást, hajnalban keltünk verset tanulni, éjszakákon át próbáltunk, és nem engedtünk magunk közé senkit. Aztán, amikor feljöttünk Pestre, Bodó megrendezte velünk Paul Foster I. Erzsébet című drámáját, amiben én voltam Erzsébet. Ezt az előadást 1999-ben megnézte Schilling, és hármunkat, Bodót, Vinnait és engem elhívott a társulatába" - mesélt a kezdetekről Sárosdi Lilla.
Fotó: Csabai Emőke, filmkultura.hu
A színésznő elmondta, 1999 végén ugrott be Brecht Baal című darabjába - az előadás Schilling vizsgájaként debütált a Színművészetin -, ami éppen meghívást kapott Párizsba, az Odeon Színházba. Majd jött a Szerelem, vagy amit akartok című produkció, innentől kezdve tagja a Krétakörnek.
"Sokat fejlődtem szakmailag, a legjobb iskolát járhattam ki a társulattal. Schilling nagyon figyelt arra, hogy más rendezők - mint Zsótér Sándor vagy Mundruczó Kornél - formanyelvét is megismerjük. Nagyon sokat elégedetlenkedtem azon, hogy miért nem kapok nagyobb szerepeket, de azt akkor még nem fogtam fel, hogy a céljaim eléréséhez a saját felelősségvállalásomra is szükség lett volna" - tette hozzá Sárosdi Lilla.
A színésznő azt is elárulta, amikor 2008-ban a krétakör már nem társulati formában működött tovább, attól félt, vajon fogják-e keresni mint színésznőt. "Amikor kilépsz a biztonságos akolból, akkor derül ki, hogy valójában mennyit is érsz. Ráadásul az új Krétakör produkcióit eleinte nagy ellenállás fogadta, nehéz időszak volt, mert nem kaptuk meg azt a vágyott reakciót, de még az érdeklődést sem, amihez szokva voltunk. Talán A papnő jelentette az első kitörést" - mondta Sárosdi Lilla.
Arra a felvetésre, hogy kilépett a "krétakörös színész, Schilling felesége" kategóriából, Sárosdi Lilla így felelt: "Így látom én is, jelenleg csinálhatok résztvevő színházat, nagyszínpadon klasszikus előadást, tantermi monodrámát és kétféle produkciót is a Trafóban - mindezt függetlenként. Mindegyik nagy öröm és kihívás számomra, mindegyik másért az."
A teljes interjú a Magyar Narancs nyomtatott számában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.