A Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Nemzet Művésze cím birtokosa, Székely László a Békés Megyei Hírlapnak válaszolt. Lapszemle.
A Békés Megyei Hírlap cikkéből:
Székely László elmesélte, hogyan alakul ki egy díszletterv: „Ez egy nagyon összetett és bonyolult folyamat. Az ember ragaszkodik a szuverenitásához, de a rendezővel együtt kell dolgozni, beszélni kell. Jó, ha a gondolatok valamiben találkoznak, az egy fontos kiindulópont. A tervezésre időt kell hagyni, igaz, manapság már nem lehet több hétig érlelni az elképzeléseket.” – fejtette ki, majd arról beszélt, mikor jó egy látványterv.
„Akkor, ha a közönség, miután megnézte a darabot, nem emlékszik a díszletre, csak arra, hogy jó volt az előadás. Az öncélú, önmutogató tér nem biztos, hogy eredményre vezet. Mindig a színész a legfontosabb. Neki kell egy olyan fogódzkodót adni, amibe bele tud kapaszkodni, egy olyan miliőt teremteni köré, amiben a mű szólal meg. A Bernarda Alba háza című békéscsabai előadásban (amelyhez éppen a díszletet tervezi – a szerk.) olyan súlyosak a mondatok, amiben zavaró is lenne bármilyen építészeti remekmű.” – vélekedett Székely László, és a díszlet- és jelmeztervezés magyarországi helyzetéről is elmondta véleményét.
Székely László (fotó: Lehoczky Péter)
„Hosszú évek óta elhanyagolt a színpadi háttéripar. Megszűntek a műhelyek, a gyártás több vidéki színházból Budapestre került. Elég sivár a helyzet. Békéscsaba szerencsére kiváló kivitelező műhellyel, remek műszaki csapattal rendelkezik. Lényeges számomra, hogy a meglévő szűkös időben is lehessen teljesíteni azt, amit megkövetel a színházművészet.” – mondta, végül legemlékezetesebb díszletterveiről ejtett szót.
„Egész pontosan 575 díszletet terveztem. Mindegyik más volt, más igényt kellett kielégíteni. Hogy melyiket szerettem leginkább? Volt öt-hat olyan mű, ami közel állt hozzám, ezek között voltak békéscsabai előadások is. Emellett emlékezetes még az 1994-es labdarúgó-világbajnokság záró eseménye, amikor a három tenor, Pavarotti, Domingo és Carreras
fellépéséhez készítettem díszletet. Nehéz azonban választani. Van, ami a szívemhez nőtt, mert hosszú ideig tudtam vele foglalkozni. Volt idő érlelni a gondolataimat, és egyik rajz született a másik után." - árulta el Székely László.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Forrás: beol.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.