A brit színház nagy öregje, Tom Stoppard kilenc év után új darabbal jelentkezett, a The Hard Problem (A nehéz probléma) című színművében a tudat, a tudomány és a hit kérdéseit érinti.
A londoni Nemzeti Színházban debütált százperces darabról vegyes kritikák jelentek meg. Ugyanakkor egy új Stoppard-darab mindig eseményszámba megy, a jegyek elfogytak rá egész áprilisig, amikor majd az élő színházi közvetítés a világ filmszínházaiba is eljut.
Az eszmék mindig központi szerepet játszottak a ma már 77 esztendős cseh származású brit drámaíró munkáiban. Stoppartdot tavaly az Evening Standard színházi díjainak átadásán a legnagyobb élő színműírónak nevezték. Fél évszázados pályafutásához olyan darabok fűződnek, mint a Rosencrantz és Guildenstern halott vagy az Árkádia, továbbá a Szerelmes Shakespeare című film. Új drámája igazi szellemi kaland. A nyitó jelenetben egy szerelmespár a játékelméletről vitázik, ellentétes véleményt képviselve arról, hogy a tudatosság vajon több-e, mint a molekulák mechanikus működése. Ezt a kérdést írta le David Chalmers filozófus "nehéz problémaként".
A darab Hillary, a félig-meddig vallásos pszichológus kutató és szerelme, a materialista Spike története. A neurobiológiát, a vallást és az aktuális pénzpiaci eseményeket is érintő drámában ugyanakkor akad néhány jó poén és önzetlen vérszívó denevérekről is hallhat a közönség. Stoppard műve végül is nem ad választ a "nehéz problémára", ami nem meglepő, hiszen a tudósok körében is él a bizonytalanság, hogy vajon az emberi agy elég bonyolult- e ahhoz, hogy valaha megértse saját működését.
Forrás: Színház.hu, NógrádI Napilap, www.theguardian.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.