Február 14-én a 3. Thália Humorfesztiválon láthatja a közönség a nyíregyházi színház előadásában, Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók című darabját Keszég László rendezésében, melyben Biedermann úr feleségét, Babettet, Pregitzer Fruzsina alakítja. A színésznő válaszolt.
- Korábban sosem volt szabadúszó. Szeret társulathoz tartozni?
- A nyolcvanas évek elején, mikor a szakmát kezdtem még nem volt jellemző, hogy valaki szabadúszó legyen, és én jól is éreztem magamat a Nemzeti Színházban, sőt, hogy még legendás stúdiójában kezdhettem a főiskola előtt… Gyakorlatilag gyerekként kerültem oda, ott csodálkoztam rá a világra, ott tanultam meg a szakmát, és fel sem merült bennem, hogy innen elmenjek. Aztán '90-ben mégis Nyíregyházára mentem a Móricz Zsigmond Színházba. Ott értem meg a rendszerváltást, az összes azzal kapcsolatos változást, ami a színházra is bőven kihatással volt. Új idők voltak a korábbiakhoz képest, lehetett véleményt formálni, kísérletezni. Számomra fontos az a hely, a közösség, akiktől megerősítést kaphatok, ahol elfogadnak, ahol én is bátor vagyok.
- Megtalálta a helyét Nyíregyházán?
- Nagyon jól érzem magam itt. Miután idekerültem azt vettem észre, hogy vevők az ötleteimre, kíváncsiak a gondolataimra, megbecsülnek emberként és művészként is. Hogy teljesen őszinte legyek, huszonöt évbe azért nagyon sok minden belefér, persze, hogy előfordult egynéhányszor az „összecsomagolás” gondolata, azonban a város, a megye, az itt élő emberek annyit adtak nekem, hogy eddig még mindig maradtam. Ma is örömmel tölt el, ha csak meglátom a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye táblát.
- Soha nem kísértette meg a gondolat, hogy újra Budapesten játsszon?
- Dehogynem. Hívtak, nem is egyszer, sokszor el is gondolkodtam rajta, de végül mindig a maradás mellett döntöttem. Ennek elsősorban az az oka, hogy a fiam most hetedikes az általános iskolában, így anyaként az ő nyugalma és tanulmányai fontosabbak számomra, mint az, hogy más színházban is érvényesülni tudjak. Többször játszottam vendégként eddig is, szívesen megyek, ha hívnak ezután is, hiszen a művészvilágban elengedhetetlen, hogy az ember folyamatosan frissüljön és új helyzetben tudjon megfelelni. Egyébként a Thália Színházban sem először játszunk, egy korábbi fesztiválra Csokonai Karnyónéjával érkeztünk, aminek a címszerepét játszottam.
- Nagyjátékfilmben és tévéfilmekben is játszott. Az egyik legnépszerűbb teleregényben a Szomszédokban is 93 és 99 között. Nem hiányzik a forgatás?
- De nagyon… Azonban úgy veszem észre, hogy nagyon beszűkültek a hazai filmes lehetőségek. Sajnos megvan az a néhány tucat színész, akikkel a filmesek dolgozni szeretnek. Ráadásul a vidéki színészek többszörösen hátrányos helyzetben vannak, hiszen nem igazán ismernek minket a filmes alkotók. Persze tudok néhány bátor emberről, akik nem sajnálják az energiát arra, hogy járják az országot új arcokért és karakterekért, de hozzánk még nem jutottak el. Pedig nekem sem volna ellenemre, ha újra kamera elé állhatnék, hiszen egy-egy forgatás után feltöltekezve, újult erővel megy vissza az ember a színpadra. Azonban, ha a filmes lehetőségek el is kerülnek, rádiós feladatokat kapok, ami nagy örömmel tölt el. Az emberi hang számomra nagyon fontos, hiszen ezzel lehet a legkevesebbet hazudni.
- Februárban a 3. Thália Humorfesztivál keretében Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című darabjában áll színpadra, a budapesti közönség előtt. Mi a darab mondanivalója napjainkban? Aktuális a történet?
- Néhány apróságtól eltekintve bármelyik korba behelyettesíthető, így az aktualitása számomra nem kérdés. Az álszentségről, a hazugságról szól, a magunk elől elhallgatott gondolatokról, a szőnyeg alá söpört problémákról, melyek idővel parttalanná válnak. Keszég László rendező, akivel már nem először dolgozom, mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindenki számára érezhető-érthető üzenetet adjunk át.. A hazugság hazugság, az igazság igazság legyen, mert az őszinteséget a néző, bármilyen is, bárhonnan jön, felismeri.
- Ön egy olyan svájci kispolgár feleségét játssza, aki a világ történései elől a homokba dugja a fejét. Közel áll önhöz ez a szerep? Hogyan tudná megfogalmazni az asszony karakterét?
- Őszintén szólva nem szeretném megfogalmazni a karakterét, mert akkor hogy játsszam el? Őze Lajos mondta egyszer, hogy „inkább eljátszom, nem magyarázom.” Nagyon élvezetes számomra egy olyan karaktert alakítani, ami ennyire távol áll a saját habitusomtól. Ez a figura eltartja magától a valóságot és a maga képmutató elefántcsont tornyába menekül, de nem kerülheti el a találkozást a valódi élettel. A szerep kulcsa ez a konfliktus, mikor kénytelen levetkőzni a mesterkéltségét, így megjelennek a valódi érzelmei és gondolatai. Azért is szeretem ezt a szerepet, mert a partneremmel, Gáspár Tiborral – aki az előadás címszerepét alakítja – hatalmas élmény együtt játszani.
- Hogyan fogadta az előadást a nyíregyházi közönség?
- Nagyon szerették és sokáig teltházzal játszottuk. Volt rá példa, hogy előadás után maradtunk és beszélgettünk a nézőkkel a darabról. Ezekből a beszélgetésükből is az derült ki, hogy mennyire egyértelmű volt szándékunk a darab gondolatával kapcsolatban.
- Mivel ajánlaná a budapesti közönségnek az előadást?
- Az a vágyunk, hogy olyan történetet meséljünk el, amiben ha bárki magára ismer, ne ijedjen meg, hanem gondolkodjon el, és aztán nevessen rajta egy jót!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.