Február 12-én ősbemutatót tart a Rózsavölgyi Szalon: ezúttal Hindi Brooks amerikai írónő Romance.com című vígjátékát mutatják be Jordán Tamás és Molnár Piroska főszereplésével.
Az előadás az internetes ismerkedés különös világába vezeti be a nézőket. Dicső Dániel rendezővel és Ruttkay Zsófia dramaturggal, a színdarab fordítójával beszélgettünk.
Miről szól a darab?
D.D.: Ez egy romantikus komédia, amiben természetesen megjelennek a műfaj sajátosságai: szerelem, félreértés, össze nem illő párok, bonyodalmak, míg végül minden kisimul és mindenki boldog lesz. Ami miatt épp erre a műre esett a választás az az, hogy hihetetlenül jó szerepek vannak benne, amik a Rózsavölgyi Szalon kedvelt, rendszeresen visszatérő művészei között remekül kioszthatóak. Gondolok itt elsősorban Jordán Tamásra és Molnár Piroskára, de említhetem akár Sipos Verát is. A darab alaphelyzete az, hogy két idősebb, megözvegyült, magára maradt ember a világhálón keresztül megismerkedik. Az internet anonimitása ad nekik bátorságot és lehetőséget arra, hogy mindketten másnak adva ki magukat beszélgetni kezdjenek. Egy laptop segítségével ismét kinyílik a világ két olyan ember számára, akikről már azt gondolnánk, egyedül, otthon, magányosan élik le hátralévő életüket. Nem párt keresnek ők, csak kapcsolatot a külvilággal, de végül is – nem árulok el szerintem nagy titkot – egymásra találnak. A színdarab arról szól, hogy jutnak el idáig, illetve mi történik a körülöttük lévő fiatalokkal, akiknek személyazonosságát felhasználva chatelnek.
Mennyit változtattatok a művön?
R.Zs.: A darabot még Léner Péter kérésére kezdtem fordítani a József Attila Színház számára, de az igazgatóváltás miatt végül nem lett belőle semmi. Egyszer csak Zimányi Zsófia felhívott, hogy szívesen bemutatná a Rózsavölgyi Szalonban. Ekkor kezdődött az aprólékosabb, érdemi munka a szövegen. Meghagytuk a történetet az eredeti angolszász környezetben. Komolyabb változtatást csak annyiban eszközöltünk, amennyiben ezt szükségessé tette a darab megírása óta eltelt 8-10 év. Ez az időszak ugyanis mind a technikai fejlődés mind a karakterek szempontjából egy nagyon gyorsan telő évtized volt. Ezért muszáj volt változtatni például Jeff figuráján, aki az eredeti műben egy kondi termes, gyúrós fickó volt. Lehet, hogy Amerikában ez még most is érvényes karakter, de mi azt gondoltuk, Magyarországon már kicsit elavult. Ezért kitaláltunk egy ma nagyon divatos, a darab szempontjából izgalmasabb alakot, egy ezoterikus, nagyon szellemi síkon létező jógaoktatót, aki valóban vonzó lehet egy harmincas, csinos, értelmes lány számára.
Kik a szereplők?
D.D.: A már említett Jeff menyasszonya Terry, aki a nagymamájával él. A két nő kapcsolata annak ellenére, hogy a felszínen tele van napi civódásokkal, nagyon bensőséges és szoros. Nora, a nagymama egy kedves, csupa szív asszony, aki félti az unokáját a szerinte nem megfelelő pártól és a házasságtól. Szeretné, ha Terrynek ugyanolyan jó férje lenne, mint akit ő veszített el néhány évvel azelőtt. Másrészt nagyon fél, hogy ha a lány férjhez megy, ő egyedül marad. Az első pillanattól érzi, hogy unokáját nem a mindent elsöprő szerelem vezérli, inkább csak valamiért kapaszkodik a jógás fiúba. Később kiderül, hogy ez így is van. Terry egy nagyon öntudatos, mai nő, aki önmagát is becsapva hiszi, hogy kapcsolata Jeffel sorszerű, egészen addig, amíg nem találkozik a színész jelölt Donnal. Don szerepek híján egy internet kávézóban dolgozik, ahol az idősödő Benny tölti mindennapjait. A két férfi jól kiegészíti egymást. Az idős úr a fiatal sráctól olyan kifejezéseket, sztorikat vesz át, amivel könnyedén boldogul a chaten, magát annyi idősnek kiadva, mint Don.
Ez egy rendkívül színészcentrikus darab. Mi ilyenkor a rendező dolga?
D.D.: A Rózsavölgyi Szalon tere nagyon speciális és a miliője eleve erősen meghatározó. Ennek megfelelően kellett kialakítani a színpadképet, ami úgy néz ki, mintha a két helyiség – a nagymama szobája és a kávézó – a tükörképe lenne egymásnak, itt tartózkodik Molnár Piroska és Jordán Tamás a darab nagy részében. De törekszem arra is, hogy a nézők között is mozogjanak egy kicsit a szereplők. Mindig izgalmas, ha nincs meg annyira a színpad – nézőtér határ. Nyilván akkor működik jól egy ilyen darab, ha technikailag nagyon pontos. Ha jó ritmusban jönnek a jelenetek, megvan a dinamikája. A legfontosabb dolgom tehát az, hogy létrejöjjön az előadás stílusa. A szereposztás kiváló, a színészeket csak a megfelelő irányba kell terelgetnem.
Mennyire humoros a darab?
R.ZS.: Maga az alaphelyzet, hogy két idős ember fiatalnak adja ki magát és így szerelmesednek egymásba, nagyon humoros. Ezen kívül elég erős a darab verbális humora is. Hiszen a chatelések nagyon jól tudnak egymásra rezonálni, és nagyon sok plusz réteggel gazdagítják a darabot. Ez a szereposztás garancia arra, hogy bár azt kommunikáljuk, hogy a világ gyönyörű és kerek, és mindenki előbb-utóbb boldog lesz és megtalálja a párját - amire nagyon nagy szükség van -, lesz egy erős igazsága is a történetnek.
Mennyire törekedtek arra, hogy kidombor a vígjátéki vonalat, vagy mennyire próbáljátok az igazságokat keresgélni?
D.D.: Egyrészt adja magát a szituáció és a dialógusok, nem hiszem, hogy erre nagyon rá kell erősítenünk. Másrészt bármilyen műfajról legyen is szó, ha nem találjuk meg a darab igazságát, nem nagyon van mit játszani. A feltételek most adottak ahhoz, hogy jól alakuljon ez a munka...
A nézők amellett hogy remekül szórakoznak, időnként önmagukra ismerhetnek majd?
D.D.: Ebben egészen biztos vagyok. Egyrészt ott a két magányos öregember, másrészt a fiatalok, akik nem azzal vannak, akivel lenniük kellene. Aztán a szerelem mindkét szálon lángra lobban. Mindenki talál ebben a történetben olyat, amiből önmagára vagy esetleg a körülötte élőkre ismerhet. De akkor sincs baj, ha valaki csak egy jót szórakozik.
R.Zs.: Ha valami megindító, az a figurák esetlensége, sebezhetősége, a hazugságaik, az hogy mást, többet akarnak, de végül rájönnek, hogy úgy nem érdemes. Így kerek a világ: mindenki bénázik, mindenki esendő és mégis így szép vagy így lesz tökéletes minden, így születhet meg az a harmónia, ahol mindenki rátalál mindenre, amire csak szüksége van. Amerikában használatos az a kifejezés, hogy „feel good” darabok vagy filmek. Ez egy igazi „feel good” előadás. Az jöjjön el, aki felhőtlenül akar szórakozni, jó színészek jutalomjátékát élvezni. Olyan színházi élményt kínálunk, ahol el lehet felejteni a mindennapokat.
Kérdezett: Spilák Klára
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.