SZEM Fesztivál, 4. nap - Videoblog és beszámoló

A legklasszikusabb és egy abszolút kortárs moderntánc, tematikus elméleti kurzus, blogírás, társas ének, vokális és ritmikus gyakorlatok. A színművészeti egyetemek miskolci szemléjén, a SZEM-en idén is számos workshopot kínálnak a résztvevő hazai és külföldi hallgatóknak.

A Miskolci Nemzeti Színház beszámolója:

– A SZEM-nek a Miskolci Nemzeti Színház mellett társrendezője a Magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE). Ők javasolnak előadásokat a programba, és ugyanúgy ajánlanak tanárokat, kurzusmestereket is – beszélt a workshopok szerveződéséről Nánay Fanni projektkoordinátor. – Az itteni kurzusok ugyanúgy felvehetők és creditet jelentenek a budapesti hallgatók számára, mintha az SZFE-n járnának rá. De például Grecsó Zoltán Kortárs tánc a kezdetektől az improvizációig című, az alapvető koordinációs szabályszerűségek elsajátítását fejlesztő óráira csak nálunk lehet jelentkezni – fűzte hozzá.

A workshopok célja igen egyszerű: azoknak az egyetemistáknak, akiknek nincs délután vagy este előadásuk, a délelőttjük jórészt szabad. Legyen hát lehetőségük akkor is a szakmával, egyéni fejlődésükkel foglalkozni, lehetőleg kiszakadva a csoportjukból, új ismeretségeket kötve. Mivel a fesztivál résztvevőinek közel fele külföldről érkezik, eddig igyekeztek olyan programot összeállítani, ami általuk is könnyebben elvégezhető, tehát mozgásközpontú és zenei kurzusokat indítottak. Mindig figyeltek arra is, hogy legyen klasszikusabb és kísérletezőbb, például most a Graham-technika és a Grecsó-féle kurzus, nagy tapasztalattal és respekttel rendelkező mester és fiatal, „új szél” – mint például Lőrinc Katalin táncművész, Szabó Mónika karmester és Kovács Adrián zeneszerző. Az idén pedig bátran belefogtak egy kísérletbe, és sikerrel jártak.

– Jönnek a színészekkel dramaturgok, rendezők, itt vannak a tervezők is, ők nem feltétlenül akarják a mozgásukat vagy a hangi, zenei képességeiket fejleszteni. Ezért most Kiss Csaba rendező, nem mellesleg a fesztivál igazgatója és Cseh Dávid dramaturg indított egy tematikus elméleti kurzust Shakespeare és a halál szertartásai címmel. Lehet látni, mennyire örülnek neki, és mennyire intenzív a munka! – emelte ki Nánay Fanni.

És ami talán meglepő, komoly érdeklődést mutattak a külföldi hallgatók is. Köztük például Michał Zdunik a varsói Aleksander Zelwerowicz Nemzeti Színművészeti Akadémiáról.

– Rendezést tanulok, és úgy érzem, alapvetően fontos a darabelemzés, erre nagyon jó ez a kurzus. A Kuroszava-filmekre való kitekintés pedig egészen új aspektusokat mutatott meg nekem. Ezt leszámítva nincs konkrét célom, elképzelésem, mit szeretnék megkapni ettől a fesztiváltól. Fontos, hogy különböző kultúrából érkezett emberekkel találkozunk, ismerkedünk. A látványtervezők kiállítása pedig nagyon izgalmas, láttam olyan munkákat, amikre azt mondtam: ezek tervezőivel feltétlenül szeretnék majd együtt dolgozni! – mondta tapasztalatairól a lengyel hallgató.

Persze vannak, akik nagyon is tudatosan építik fel a programjukat. Két budapesti harmadéves bábos (egy színész és egy rendező) például azért jött el a SZEM-re, hogy a Grecsó-kurzuson részt vehessen, és előadásokat is nézhessen – különösen a külföldi produkciókra kíváncsiak, hiszen azokat nem láthatják máshol. Aztán beneveztek még a blogírókurzusra, és szinte természetesen ott vannak a késő esti szakmai beszélgetéseken is. Hogy mit keres két bábos egy mozgáskurzuson?

– Ahhoz, hogy egy élettelen bábot az élő figurához hasonlóan tudjunk megmozdítani, ismerni kell, hogyan is működik, mozdul meg a testünk – mondta egybehangzóan Barna Zsombor és Kovács Domokos.

Azért adódik még kérdés. Például mennyire színházi szakma a blogírás?

– Tavaly már elkezdtünk kísérletezni azzal, hogy belülről is láttassuk a SZEM-et. Nekünk, szervezőknek is fontos ismernünk a résztvevő hallgatók tapasztalását. És minden közlési vággyal rendelkező embernek érdekes szembesülni a könnyű publikálhatóság csábításával, a jó szövegek születésével – válaszolta Cseh Dávid, a kurzus vezetője.

Kérdés lehet az is, hogy vajon milyen messzire lehet jutni vegyes előképzettségű emberekkel egy háromnapos kurzuson – a negyedik nap ugyanis már az egymás előtti bemutatkozásé.

– Eleve nagy nyitottság kell ahhoz, hogy egy táncos, aki tizenegy éves kora óta minden porcikájáról tudja, mit lehet vele kezdeni, színészekkel dolgozzon, akik azt sem tudják, hogy nyújthatják ki a bal lábukat, ha közben a jobb könyöküket behajlítják. Ezt csak súlyosbítja, hogy táncosok is jönnek a kurzusra – beszélt a nehézségekről Lőrinc Katalin. – De a kitűzött célt el lehet érni, és el is érem: saját magukban találjanak valamit, ami új. Úgy is mondhatom, itt nem Graham-technikát, hanem megközelítést, szemléletmódot tanítok. Az a fontos, hogy kapjanak egy kis impulzust, ami tovább viszi őket, hogy a végén másképp találkozzanak a saját testükkel.
A színészhallgatók mellett a városban működő művészeti csoportok, intézmények tagjai is részt vehetnek a workshopok munkájába. Sőt, a színház éppen nem próbáló művészei is bekapcsolódtak. Jelenlétük talán még jobban megerősít egy fontos gondolatot a hallgatókban. Azt, hogy a kurzusok nem adottságok, nem járnak senkinek – hanem lehetőségek, amikkel jó élni saját szakmai fejlődésükért.

Forrás, fotók: Miskolci Nemzeti Színház