"A darabban minden mondatnak súlya van" - Villáminterjú Domokos Zsolttal

Osztálytársak a Kaposvári Egyetem színész szakán. Az Átrium-Film Színházban látható Nemzeti Vegyesbolt c. előadás főszereplői – Domokos Zsolt és Hajmási Dávid. A darab kapcsán Domokos Zsoltot kérdezte Hegedűs Claudia.

A Shop stop című Kevin Smith film alapján készült Nemzeti Vegyesboltnak már múltja van, hiszen 2013 szilveszterén mutattátok be a KOMA Bázison. Ahogy tudom, ennek az életszagú társadalmi szatírának nemcsak szereplői, de társírói is vagytok. Hogyan emlékszel a darab születésére?
Valóban közös szövegírás zajlott, természetesen Döme (Dömötör Tamás író-rendező) vezényletével. Igazából azt próbáltuk megvalósítani, hogy a különböző karaktereket, saját magunkra formáljuk. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az én figurám – Oszi – a rendező szócsöve lett. Vagyis Döme önmagát fogalmazta bele ebbe a karakterbe. Ezáltal pontosan tudta, hogy miből táplálkozik ez a figura, és így nagyon könnyen szabta rám ennek a fiúnak az alakját. Olyan mondatokat adott a számba, amiken keresztül nekem sokkal egyszerűbb volt kapcsolatot találni ezzel a színpadi karakterrel.

Szemlátomást lubickolsz is ebben a szerepben!

Ha jól megy, akkor igen. Rettenetesen élvezem, mert nagyon közelinek érzem magamhoz ezt a figurát.

Akkor most nem is úgy kérdezem, hogy milyen ez az alak, akit megformálsz a színpadon, hanem jöjjön egy öndefiníció. Milyen srácok vagytok ti ketten Oszival, szerepen innen és túl?

Nos, ez a fiú egy nagyon érzékeny valaki, aki kiválóan érzékeli a helyzeteket, azt, ahogyan mások léteznek, illetve milyen problémákkal küzdenek. Hogy is mondjam? Alapvetően egy korszerű ember, nagyon is ennek a mostani világnak a gyermeke. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy olyan ember, akinek nagyon erős az igazságérzete, de közben rendkívül toleráns. Mindenkit olyannak fogad el, amilyen. De mindemellett, nincsenek számára tabuk. Amúgy, tipikus férfiember, annyi különbséggel, hogy ő ki is mond minden olyat, amit egyébként az emberek elhallgatnak, mert meggyőződésük, hogy nem illő beszélni róla. Oszi viszont az a szókimondó típus, mert ami a szívén, az a száján. Az sem mellékes, hogy iszonyatos hűséggel viseltetik azok iránt, akiket szeret. Számára ez a kapcsolat a barátjával a mindene. A maga módján nagyon egyszerű ember, és ő csinálja jól, mert elfogadja a világot olyannak, amilyen, beleértve önmagát. Ez nagyon ritka és nehéz dolog, hogy ezt valaki meg tudja lépni.

A Nemzeti Vegyesbolt sarkos mondandója – trafik-mutyis rögvalóság - mennyire áll közel hozzád? Sok, kevés, vagy éppen elég, amit felmutat ez az abszurd pillanatkép?

Úgy gondolom, hogy pont elég, mert így is van olyan része a darabnak, ami borotvaélen táncol, társadalomkritika szempontjából, vagy politizálás terén. Bár szerintem egyáltalán nem pártpolitizál ez az előadás, ami a legnagyobb veszélye lehet a színháznak. Politizálni lehet és kell is a színpadon, ez megkerülhetetlen valamilyen szinten, de ezt lehet csinálni okosan vagy rosszul. A mi előadásunk mindenkibe belecsipked, az egész mostani helyzetet vizsgálja, bírálgatja, de nem pécéz ki magának konkrétan senkit, és ami a legfontosabb, egyáltalán nem fröcsög.

Túl a társadalombírálaton, van egy irtó nagy felkiáltójel a darabban, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy van élet a virtuális valóságon túl is. Ezáltal anakronisztikusan szép ennek a két fiúnak a klasszikus barátsága. Egyetértesz?

Teljes mértékben! Egyébként ebben a darabban minden mondatnak súlya van, ami szintén Döme érdeme. Nüanszról nüanszra dolgoztuk ki az előadás szövegét, ezáltal hihetetlen aprólékosan építettük fel a szituációkat. Pontosan ezért kap ekkora hangsúlyt a két fiú barátsága, mert erre külön odafigyeltünk. Emellett meg Dáviddal osztálytársak vagyunk a Kaposvári Egyetemen, és így azért könnyebben működtünk együtt a színpadon.

Hihetetlenül sok energiát viszel bele ebbe az előadásba, úgyhogy engem „kilóra megvettél”. Mi a helyzet a többi nézővel?

Nekem az ebben a legjobb, amikor olyan visszajelzést kapok akár civil nézőktől, akár szakmabéliektől, hogy ez az előadás elgondolkodtatta. Alapvetően minden bemutatóval úgy vagyok, hogyha a néző hazafelé menet, legalább a villamoson elmereng a látott, hallott dolgokon, akkor már megérte. A legeslegnagyobb sikerem, amit eddigi rövid pályafutásom alatt el tudtam könyvelni - úgy, hogy még ki sem jöttem az egyetemről -, az volt, amikor a gyerekkori játszótársam, először megnézett egy előadásban, és utána azt mondta, hogy innentől kezdve mindig jönni fog, és ezt be is tartja. Gondolj bele, egy színházba ritkán járó emberből, rendszeres színházlátogató figura lett. Szerintem ennél nagyobb elismerés nem is kell!

Ha a saját színészi létedet nézed, akkor mennyire korlátozza ez a jelenlegi instabil helyzet a pályakezdésedet, vagy pedig jól megvagy, köszönöd szépen.

Relatív jól érzem magam, bár én a független szférában vagyok jelen nagyrészt. Nekem ott azért jó, mert egyfajta szabadság, görcsmentesség adatik meg. Ez persze részemről nem kizárólagos, mert ha összejön, mindenhol szeretném kipróbálni magam. Bennem nincs ilyen, hogy csak az egyik oldalt preferálnám, és csakis egyfajta közegben szeretnék megnyilvánulni. Az biztos, hogy sehol sem egyszerű, mert mindenhol vannak megpróbáltatások, és gyakran kényszerül az ember olyan döntéshelyzetekbe, amiket szívesen kikerülne. De most alapvetően jól vagyok.

És ahhoz mit szólnál hozzá, ha lenne folytatása ennek a darabnak, mert viszketős téma akad bőven idén is.

Abszolút benne lennék! Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, nagyon kell Döme, akinek a felfogásával, nézetével tudok azonosulni. Egy ilyen típusú szatirikus darab létrehozásához, olyan észjárás, jó ízlés és arányérzék szükséges, ami Dömében, és ebben a csapatban is megvan. Vele és a jelenlegi játszótársakkal bármikor belevágnék egy folytatásba, de másokkal, máshol, jóllehet meggondolnám.

Az interjút készítette: Hegedűs Claudia

Forrás: Átrium Film-Színház

A 18 éven felüli nézők számára ajánlott Nemzeti vegyesbolt című előadást legközelebb február 13-án és március 27-én tűzik műsorra az Átrium Film-Színházban.