"…egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam" címmel nyílik fotókiállítás Sztankay István, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész színházi szerepeiből a Bajor Gizi Színészmúzeumban február 21-én.
Sztankay István (1936-2014), a Nemzet Színésze február 14-én lenne 79 éves. Az évforduló kapcsán a közelmúltban elhunyt művészre színházi szerepeit felidéző kiállítással emlékezik családja, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI). A tárlatot Sztankay Ádám újságíró és Sztankay Orsolya színművész nyitja meg február 21-én délután, a kiállítás március 29-ig látogatható.
"Sztankay István az utóbbi évek során szinte észrevétlenül fejlődött mai színészetünk egyik legértékesebb tagjává. Erős, eredeti tehetség, komikusi vénája pedig - úgy látszik - kifogyhatatlan. Ruganyos, ravasz, kópés slemilség, szemfényvesztő ötletesség, fanyar, modern, kissé cinikus férfibáj jellemzi játékát, máris mester; közönségével tetszése szerint bánik. Született komédiás a szó legnemesebb értelmében"- írja Osztovits Levente 1970-ben Sztankayról.
Az Örvényben című főiskolai vizsgaelőadásban Tóth Miklóssal, 1960. (fotó: Keleti Éva)
Sztankay Istvánt tehetsége, hite, elszántsága az élvonalban tartotta. Szerepeinek sokszínűségét vitathatatlan drámai erejének és humorának köszönhette, melynek egyedisége kincs volt, a biztos siker záloga. Pedig sokáig úgy érezte - Molnár Gál Péter szavait idézve -, hogy "magasabbnak jobb volna, szőkén eszményibb, nyúlánkabban hősibb". Számtalan színházi, filmes, televíziós szerepe és a közönség szeretete bizonyította az ellenkezőjét. Lehetett volna világhíres filmszínész, ő azonban, mint vérbeli komédiás, színpadi színésznek vallotta magát. A színház volt az igazi közege, az otthona, ahol - Molnár Gál Péter szavaival - "önkéntelenül megmagyarította Schillert, Shakespeare-t, Bernard Shaw-t".
A Rómeó és Júlia 1971-es előadásában Törőcsik Marival (fotó: Keleti Éva)
A tárlat - a teljesség igénye nélkül - ötvenkét színpadi szerepéből idéz fel megkapó pillanatokat, így emlékezve a kivételes színészre. Sztankay István a diploma megszerzése után először Miskolcon játszott két évig, majd a Nemzeti Színházban 11, a Madách Színházban pedig 14 évig dolgozott, 1991-ben szerződött a József Attila Színházhoz, ahol 2006-ban örökös tag lett.
Pályájának fontos állomása Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjának főszerepe és G. B. Shaw Szent Johannájában a dauphin szerepe Miskolcon. A Nemzetiben Shakespeare-től Moliere-en át Németh László darabjaiig számos színpadi műben játszott, sokfajta izgalmas karaktert formálhatott meg. Játszott Romeót, Ben Jonson Volpone című darabjában Corbacciót alakította, a Csillag a máglyán című Sütő-darabban pedig Kálvin Jánost.
A Warrenné mestersége című darabban, 1968. (fotó: Keleti Éva)
A Rómeó és Júliában, valamint Zorin Varsói melódia című darabjában Törőcsik Mari volt a partnere. Sztankay István sokszor játszott kétszereplős darabban, Karinthy Ferenc Dunakanyar című művét Ruttkai Évával és Hámori Ildikóval is eljátszotta. Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-darabban Piros Ildikóval és Mensáros Lászlóval dolgozott együtt a Madách Színházban. A néma leventét Bánsági Ildikóval három nyáron át játszotta.
A Madách Színházban mintegy 500 alkalommal játszotta a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot Schütz Ilával, akivel számtalanszor szerepelt együtt. A József Attila Színházban is rengeteg nagyon különböző karakterű figura megformálására nyílt lehetősége. Egyik legkiemelkedőbb alakítását láthatta a közönség a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-darabban, amelyben Bodrogi Gyulával játszott együtt.
Fotók forrása: Magyar Filmarchívum, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.