A negyedéves színművészetisek Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéből készítettek előadást Máté Gábor vezetésével, melyet a miskolci SZEM fesztiválon is bemutattak. A rendezőt, Máté Gábort az Észak-Magyarország munkatársa kérdezte. Lapszemle.
Az Észak-Magyarország cikkéből:
Máté Gábor elárulta, miért nyúlt Borbély Szilárd művéhez: „Ezt eredetileg egyetemi beszédkurzushoz választottam. (...) A Nincstelenek kiváló írás, másrészt - ismerve ennek az osztálynak az addigi vizsgáit - úgy gondoltam, nagyon erős az affinitásuk ehhez a világhoz. Szerettem volna, ha személyesen is megismerik Borbély Szilárdot. Nagyon fontos, hogy a színészek, a színházi alkotók rendelkezzenek élő kapcsolatokkal a színházat körülvevő irodalmi világból. Ez a találkozás nem történhetett meg, mert Borbély Szilárd meghalt. Miután a beszédvizsgát bemutattuk, számunkra is kiderült: benne rejlik egy előadás lehetősége, tovább foglalkoztunk vele. Így született meg az előadás, a tanítás részeként, a pedagógia- nevelési folyamat eredményeként” – fejtette ki a rendező, majd arról beszélt, hogyan tudta rávezetni a fiatalokat a műben foglalt világ atmoszférájára.
Máté Gábor (fotó: Kallos Bea)
„Ez az osztály nem az én osztályom, de tudtam, hogy fogékonyak erre. Többen arról a környékről valók, ahol Borbély Szilárd is élt. Van kötődésük a vidékhez. Amikor a könyvet elolvasták, világosan látszott, hogy megérintette őket. Nem is nagyon kellett bíbelődnünk, hogyan mélyüljön el, hogyan foglalkozzanak vele. Néhányuknak kifejezetten a szenvedélyükké vált ez az anyag. Jeleneteket készítettek, megmutatták egymásnak, és ez meghozta a többiek kedvét, inspirációt adott, hogy megszülessen az előadás. Szerencsés volt a pillanat, amikor egy jó gondolat nyomán mindez megtörtént” – mesélte Máté Gábor.
Nincstelenek (fotó: Deák Barbara)
A rendező a darab kapcsán arról is elmondta véleményét, hogy szükséges-e társadalmi kérdésekről beszélni a színpadon. „A közönség nyilvánvalóan szívesebben fogadja, ha gondtalanabb estéket tölthet a színházban. És a színházak kevésbé gondolják kockázatosnak, ha meghagyják a közönséget a maga kényelme szerinti, szórakozni vágyó mivoltában. Engem ez a fajta színház nem érdekel. Elvagyok vele, ideig-óráig. Az erről való gondolkodásunk elvezet a színház kialakulásáig. Az embereknek azért kellett a színház, hogy segítse őket eligazodni, hogy mintákat adjon számukra a viselkedéshez. Vagy megadja a megkönnyebbülés érzését az arra való ráébredés, hogy másnak az a problémája, mint nekem. (…) A művészetünk negyedének kellene a felhőtlen szórakozásról szólnia, háromnegyed rész kellene jusson a komoly és elgondolkodtató műfajoknak. Magyarországon nem ez az arány” – fogalmazott Máté Gábor, aki végül arról beszélt, mit tehet az oktatás a gondolkodó nézővé nevelésben.
„Nem nagyon tehet érte. Az igényt el lehet ültetni a fiatalokban. Ez megtörténik az egyetemen. Csak amikor kikerülnek az életbe, nem ezzel találkoznak. Igen éles a választóvonal a valóság és a között, amit mi tanítunk neki.” – mondta a rendező.
A teljes interjú az Észak-Magyarország február 12-ei lapszámában olvasható.
Forrás: Észak-Magyarország
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.