"Régi félelmeink kezdenek valósággá válni" - Villáminterjú Vajdai Vilmossal

A TÁP Színház visszavonja felhívását, amit a Szputnyik megsegítéséért tett közzé.

Miért kezdeményeztetek gyűjtőakciót a Szputnyikért?

Megjelent a közlemény, miszerint megszűnik a Szputnyik, olvashattuk az indoklást. Utána csend következett. Semmi visszhang… Azt gondoltam, egy ilyen jelentős színház nem múlhat el úgy, hogy némán nézzük, mondjuk épp azért mert a sajtó hosszan épp azon lovagol, hogy Simicska Lajos “gecizett” egyet. Kormányok, politikusok jönnek-mennek, de valójában a kultúra, a színház jelenti egy társadalom alapját és jövőjét. Nem lehet szó nélkül hagyni egy jelentős színházi alkotóműhely megszűnését, ami sokak számára példamutató volt.

Úgy fogalmaztatok, a Szputnyik megszűnése súlyos érvágás mindannyiunk számára. Miért? Mi az, amit ők képviselnek?

A Szputnyik nem csak munkamódszerét, tehetségét tekintve kiemelkedő színházi közösség, folyamatosan magas színvonalú előadásokat hoz létre, se művészi, se másfajta kompromisszumot nem köt. Ezért ha a Szputnyik feloszlik, reményeink egy része is oszlik.

Szerinted miért nem mondhatjuk legyintve, hogy "egy színházzal kevesebb"?

Ebben az országban 20-30 éve mindenki, mindent készségesen aláír, oszt jónapot, a lelkiismeret meg van nyugtatva, tettem az “ügyért, nem is keveset, lájkoltam, sőt kommenteltem is. Jó lenne néha bebizonyítani, hogy azért, amiben hiszünk áldozni is tudunk. Az elmúlt pár nap tapasztalata, a sok civil, a sok tenni akaró színház, alkotó, kritikus, színházi ember jelentkezése komoly reményekre ad ok egyébként… Mintha most valami mozdulna.... Persze az, hogy gyűjtést rendezzünk valószínüleg nem volt jó ötlet, pláne, hogy ez ügyben nem egyeztettem Viktorral (nem Orbán). Hiszen az nyilvánvaló, hogy annyi pénzt nem lehet összegyűjteni szintén anyagi gondokkal küzdő, szegény színházak adományából, amennyi fenn tudnatartani egy társulatot. Nem ábrándoztam erről, csak szerettem volna, ha egy gesztusnál többet tennénk,ha a részvétünket, a szolidaritásunkat komolyan lehetne venni. Beszélgettem utána Viktorral (Bodó), akimeggyőzött, hogy adományok már úgysem tudnak változtatni a helyzeten és egyébként sem pusztán anyagi okok vezettek a Szputnyik megszűnéséhez. Úgyhogy most visszavonjuk a felhívásunkat. Persze, maradjunk az aláírásnál, lájkoljunk, fejezzük ki a szolidaritásunkat, lőjük az Auróráról a Fehér Palotát, rendezzünk vitákat a kultúra, nem csak anyagi értelemben vett, támogatásának lecsúszásáról, aminek csak egy-egy tünete a Szputnyik vagy éppen a Krétakör megszűnése.

Arról, hogy a független színházak működése veszélybe került lassan öt éve szó esik. Más ma függetlennek lenni, mint mondjuk öt évvel ezelőtt?

Igen, mert sok régi félelmünk kezd valósággá válni. Olyan társulatokat is felőröl az idő illetve a fennmaradásért folytatott küzdelem, amelyek nem csak itthon, hanem külföldön is elismerést és támogatást vívtak ki maguknak. A Szputnyik, vagy a Krétakör sorsát előreláthatóan még több csapat fogja követni a független területen. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a legkisebb színház megszűnése is súlyos érvágás Magyarországnak. Annak ellenére, hogy micsoda nyomás nehezedik rá, virágzik a színházi élet, rég született ennyi különleges, színvonalas előadás, régóta nem lehetett ennyi új, friss szellemű fiatal alkotót látni, ennyi invenciót, alkotni, tenni akarást tapasztalni, mint manapság. Épp ezért tragikus, hogy a fejlődés szándékos ellehetetlenítése zajlik azon a területen, ami a progresszív alkotások terepe. A gyökeret akarják elválasztani a fától. 

A TÁP Színház is az anyagi értelemben vett kivérzés előtti pillanatban van. Mi tud összetartó erő lenni egy ilyen helyzetben?

A körülöttem lévő fiatalokban és a bennem lévő hit illetve a tapasztalat, hogy minden helyzetben lehet színházat csinálni. A nehézségek idején a kultúra végzi el azt a feladatot, amit a politika tehetségtelensége okán nem tud vagy nem akar.

Mi kéne ahhoz, hogy ne kényszerűségek mentén alakuljon a függetlenek élete?

Szándék, hogy ne kényszerűségek mentén alakuljon a függetlenek élete! Részvét, szolidaritás, egymás segítése, lájk, Auróra, zsebszínház, diafilmszínház, satöbbi és természetesen pénz. Csak közös erővel tudunk ilyen nehéz időkben fennmaradni, alkotni, előrelépni.

Tóth Berta / Színház.hu